A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

19. rész - A nagy boldogság

Sikeresen kihúztam Martint. Vajon mennyi volt ennek az esélye? De most már az is érdekel, hogy ő kit húzott ki.

- Kit húztál? - néztem rá kíváncsian, de ő csak játékosan megrázta a fejét.

- Nana, azért meglepetés a meglepetés - kacsintott, majd rövidesen elkezdődött az óra.

Óra közben összenéztünk Emmával, amiből rögtön tudtuk, hogy kettőnk közt ez nem lesz titok. Bár elrontanánk, ha valamelyikőnk a másiknak kell ajándékot vennie.

Így hátkajaszünetben ez is volt az első dolgunk egymással.

- Nos, kiszerepelt a kihúzott fecniden? - kérdeztem tőle, majd belekortyoltam a forró teámba.

- Hát, izé öhm... James - mondta halkan, mire megilletődve nyitottam tágra a szemeim.

- Komolyan? Hát ez nagyszerű! Ugyanis én meg Martint, mekkora egybeesés - ámultam.

- Az oszt igen! - lepődött meg ő is.

 A meleg kamillatea mellé, még palacsinta is szerepelt a menülapon. Nem hagyhattuk ki, hogy ne együnk azt is, így egész szünetben az ebédlőszékeit nyomtuk és falatoztunk.

Épp egy kis juharszirupot öntöttem a kajámra, mikor még egy szőke hajú lány csatlakozott hozzánk.

- Sziasztok csajszik - mosolygott önelégülten - Ugye mink nagyon jó barinők vagyunk. És tudom, hogy a legjobb barátnőtöknek elmondjátok, hogy kit húztatok ki. Ugye?- kortyolgatott ő is a forró italba.

- Pamela, nem éppen vagyunk a legjobb barátnők, és nem mondunk semmit. Inkább csinálj úgy mint a festék és kopj le! - válaszolt neki unottan Emma.

- Na, ne csináljátok már... Hiszen, mindig kedves voltam veletek! - somolygott tovább reménykedve, hogy bevesszük a kegyes hazugságait.

- Persze! Azért beszéltetek ki minket a hátunk mögött, szomorú voltál mert Emmának nem tört el az ujja és mérges vagy, hogy Martin velem jött össze. Aha, értjük. Persze, hogy jó barátok vagyunk. Na tűnés! - mondtam már én is felháborodva.

Az előttünk ülő lány csakugyan hamar elveszítette a műmosolyát az arcáról, és a haját hátracsapva távozott.

Végre újra kettesben. Megesküdtünk, hogy a titok kettőnk között marad, hogy kit húztunk. Végül megegyeztünk, hogy a suli után előkészítjük a fiúk ajándékát. Ne az utolsó pillanatban keljen.

Amint véget ért a gimi, egyből kimentünk a porcukor tájba és elindultunk haza. De előbb beugrottunk a boltba, hogy egy kisebb ajándékot is ajándékozzunk. A hosszas termék végignézése után sikerült dűlőre jutnunk. Én Martinnak egy cuki bögrét ajándékozok, Emma Jamesnek pedig egy cuki macit, meg persze elmaradhatatlan a csoki. Meg is vettük a tárgyakat, meglepően pont akciósak voltak. Ahogy kiléptünk a boltból, szerencsénkre pont szembe jöttek velünk szembe a fiúk.

- Oh, sziasztok lányok, vásároltatok? - kérdezte Martin.

- Öhm... Igen, shoppingoltunk! - válaszoltam, kissé feszülten.

- Tényleg? Megnézhessük, hogy mit vettetek? - kérdezte izgatottan James, és a szatyrok felé kezdtek haladni, de mi hátráltunk.

- Megnézhetnétek, de rohanunk. Majd még ütközünk, pá! - köszönt el Emma és már olajra is léptünk.

- Sziasztok - hallottuk még utoljára az elköszönésüket, majd eltűntek a hallótérségünkből.

Emmához igyekeztünk, hogy segítsek neki megírni a vallomását. Elmondása szerint nekem már van ilyenben tapasztalatom. Bár mivel, a karácsonyivásárra együtt megyünk, így gondoltuk az lesz a legjobb, hogyha ott kettesben maradnak és ott vall Emma. Végtére is, ne levélben történjen.