A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

20. rész - Az ajándékozás

– Ne felejtsétek el, hogy holnap ajándékozunk! – emlékeztetett minket Mr. Tom mielőtt hazamentünk volna.

Igen, véget ért a csütörtöki suliidő. Holnap péntek, az utolsó tanítási nap ebben a félévben, egyben az osztályunk karácsonyi bulija, ahol megesik az ajándékozás is.

Emmával vidáman battyogtunk hazafele, s tömören elhangzott mindenféle variációk a szánkból, hogy vajon a fiúk miként fognak reagálni. Főként az volt a téma, hogy vajon James mit szól ahhoz, hogy Emma találkozni szeretne vele.

– Akkor holnap találkozunk – öleltem meg a saroknál, majd elindultunk a saját utunkon, mikor visszaszólított.

– Hé, Blanca! – én mit sem sejtve hátrafordultam, s egy nagy hógolyó csattant telibe az arcomnak – Hetcsát!

– Kösz.. – hámoztam ki az immáron piros arcomat, majd én is gyúrtam egyet, s ezúttal én akartam őt fejbe vágni, de nem találtam sehol.

– Csá! – hallottam, ahogy kiabálta, bárebben a téli ködös időben nemigen messzire lát az ember.

Hazaérve elújságoltam a szüleimnek az aznapi történteket.

Kaptam egy ötöst biológiából, egy négyest földrajzból, s nem utolsósorban az irodalmam ötösre lett lezárva.

Természetesen nem ment ki a fejemből az ajándék, így egész délután a csomagolással voltam elkavarodva. Próbáltam minél szebben becsomagolni a bögrét a hópelyhes csomagolópapírba a csokival együtt. Nem volt valami nagy, de a szándék a lényeg. Még egy kis ragasztószalag ide, egy masni oda, s kész is egy gyönyörű meglepetés a szerelmemnek.

– Blanca, vacsora! – nyitott be hozzám apa, én pedig felcsillant szemmel hagytam ott mindent, majd evés után eltakarítok.

A vacsora kolbászt takart, amelyből nagy örömmel fogyasztottam el kettőt.

– Várod már a holnapot? – kérdezte kíváncsian anya, mire én bólogatni kezdtem.

– Igen, vajon Martin hogy fog reagálni?

– Biztosan örülni fog, ahogyan te is fogsz mindjárt – törölte meg apa a száját, mire én értetlenül figyeltem – A imént telefonált Jenna, hogy ezen a hétvégén jön haza.

Ismételten elöntött a boldogság varázsa. Mivel a nővérem külföldön tanul, így esély nincs rá, hogy iskolaidőben láthassam, még  hétvégenként sem. S végre újra itthon lesz.

A vacsorát elfogyasztva végeztem el az esti rutinomat, amit ezt követően kitisztítottam a szobámat a díszes papír maradványoktól.

Ezek után egyenest belehuppantam az ágyba, s már csak arra vártam, hogy álom jöjjön a szememre.

Reggel kint még sötét volt és nem mellesleg hideg is. A kedvenc fehér pulcsimat vetettem magamra, s a nyakam köré tekertem egy szintén fehér sálat, amelyet rózsaszín kockák díszítenek. A barna hajamat kifésültem, s kiengedve hagytam, hogy a vállamat érintse.

A Martinnak szánt tárgyakat a tatyómba csúsztattam, s már célba is vettem az ezúttal bulizós helyiséget. Hála égnek most senki nem hócsatázott az iskola területén.

Minden osztályban égett a villany, s ahová beláttam, ott mindenki karácsonyi hangulatba tette a termet.

Emma mondta, hogy most késni fog egy kicsit, mert el kell ugrania valahova suli előtt. Így én egyedül indultam meg a saját osztályunk felé, de félúton Martinba botlottam.

– Jó reggelt – amint észrevett rögtön ölelésbe vont, amit egy rövid csók követett – Elárulod most már, hogy kit húztál ki? – próbálta kiszedni belőlem.