Amikor megismertelek..💞

1.4 Váratlan meglepetés

Nagyon gyorsan eltelt ez az 1 hét Lauren nélkül. Ha nem lett volna velem Johnny akkor ezer százalék hogy belepusztulok a hétbe. Egész héten folyamatosan vele beszéltem vagy személyesen vagy pedig Messengeren.
Hétvégén viszont nem csináltam semmit. Egész nap az ágyban fetrengtem és vergődtem, vegül szombaton rászántam magam a tanulásra de közbe segítettem Laurennek pótólni azokat az anyagrészeket amikről hiányzott.

L: dogat am irtatok?
K: hulye kerdes, meg szep h irtunk
L: na mikbol?
K: ohm asszem tori, matek es irodalom. ja es jovoheten angol tz
L: jo hogy szolsz🙄
K: jo na nekem is kiment a fejembol
L: amugy
K: hm?
L: shippellek Johnnal
K: tessek?
L: jol hallottad, mar a nevetek is megvan, jenzie, tok jol hangzik nem?
K: te nagyon bolond vagy

Már épp zároltam volna le a telefonom amikor egy új ablakot dobott be. Johnny írt.

J: szia
K: heyy
J: hallod gondolkodtam..
K: na meselj
J: van kedved nekem segiteni egy uj dal irasaban?
K: en?
J: szerinted miert neked irtam?
K: de en nem tudok dalt irni
J: az eneklesre is ezt mondtad
K: ott a pont, oke benne vagyok de mikor?
J: holnap suli után?
K: okes

Végül a vasárnapi tanulásomból nem lett semmi.
Másnap Lauren csak úgy száguldott a folyosón, teljesen szétszórt volt.
-Mi történt?- kérdeztem, miközbe a nevetésemet visszatartottam.
- Nem tudtam készülni a dogára annyit kellett pótólnom.
-Nyugi majd leshetsz rólam.- kacsintottam rá.
-Köszönöm imádlak!- ölelt meg.

Végül mindketten megírtuk jól a dogát.
A suli végeztével hárman mentünk Laurenékhez.
- Na én felmegyek még csinálni a lemaradott dolgokat, jó dalírást vagy amit csináltok.-ment fel az emeletre Lauren.
- Azért szólj ha kell valami segítség!- ordítottam utána.
- Okés- ordított vissza az emeletről.

Johnnyval lehuppantunk a kanapéra és a kezébe vette a laptopját.
-Még csak a címe van meg- kezdett magyarázni.
-"What if" - olvastam fel a címét -És pontosan miről is fog szólni?
- Két fiatal egymásra talál, vagy valami ilyesmi.- zárta le röviden.
Egy idejig ötleteltünk hogy mi legyen a dalba, össze is hoztunk pár sort majd kimerültünk és csak feküdtünk a kanapén a plafont bámulva.
-Hallod Kenzie.- kelt fel Johnny.
- Igen?- keltem fel én is.
- Meghívtak Londonba hogy lépjek fel- kezdte el mesélni.- Arra gondoltam hogy...- akadt meg hirtelen és elkapta rólam a tekintetét és lefelé nézett. Hosszas néma csönd után felnézett és folytatta: - Eljönnél velem?- mosolygott rám
Gondolkozás nélkül rávágtam:
-Igen- mosolyodtam el én is.
- És képzeld.. beszerveztem hogy te is előadhass egy számot- erre teljesen lefagytam. Még sose álltam ki nagyközönség elé.
Köszönetképpén váratlanul ráugrottam Johnnyra és megöleltem.
Ebben a pillanatba hallom ahogy Lauren visítva lerohan a lépcsőn és ő is ránk ugrik.
- Olyan édesek vagytok basszuuuus- visította.
Erre mindhárman felnevettünk.