Amandum et Sperandum/Szeretni és Remélni

8. Gringotts teszt

A Bölcsek Kövével történt incidens után hosszú napok teltek el, szerencsére a Mardekár nyert és bár kicsit sem akartam nyárra visszakerültem a Dursleyékhez. Szerencsére mivel már tudják, hogy varázsló vagyok, legalább fizikailag nem mernek bántani. Már alig vártam, hogy elkezdődjön a tanév, de persze semmi sem mehet egyszerűen velem kapcsolatban. Kezdetnek ott volt az a házimanó, aki minden áron itthon akart tartani, most meg nem tudok bemenni a 9 és ¾-edik vágányra. Már majdnem pánikolni kezdek, mikor Marvolo megszólal.

"~ Menjünk az Abszol útra! Ne aggódj, visszajutunk Roxfortba! ~" Bízom benne, így visszamegyek a bevásárló útra. Egy darabig kóválygok cél nélkül addig, amíg Marvolo azt nem mondja, hogy álljak meg egy sötétebb sikátorban. "~ Koncentrálj arra, hogy nézek ki. ~" Lassan biccentek egyet és próbálok rá koncentrálni anélkül, hogy a szívem hevesebben verjen, mint kellene.

- Most... - Kitágul a szemem, ahogy a szó elhagyja az ajkaimat, ez nem az én hangom, ez Marvolo hangja.

"~ Oh, kicsit előre szaladtam. El kellett volna magyaráznom. Most te vagy én kicsi kígyóm. Emlékszel mit mondtam a helyes testtartásról? ~"

"Persze, hogy emlékszem Marvolo." Válaszolom biccentve.

"~ Rendben, akkor tessék azzal a helyes testtartással besétálni a Zsebpiszok Közbe! Csak egyenesen előre, ne nézelődj és ne állj meg, amíg nem mondom. A dolgaid rendben vannak a zsebedben? ~" Csak biccentek a kérdésre, majd kihúzom magam és felemelem a fejem. Egyenletes kimért léptekkel indulok el az Abszol Út legsötétebb része felé. Nem félek, hogy furcsán nézek ki, egész nyáron a helyes testtartást és az etikettet tanultam Marvolotól, már a kisujjamból rázom ki a mozdulatokat. Ahogy előre haladok a sötét sikátorban többen megbámulnak, de nem foglalkozom velük, Marvolo azt mondta ne álljak meg és ne nézelődjek, így ezt is teszem. Fogalmam sincs meddig sétálok, mielőtt megint meghallanám a hangját.

"~ Balra be az ajtón. ~" Gondolkodás nélkül fordulok és bemegyek a házba. Teljes sötétség fogad. "~ Egyenesen előre és mondd, hogy "Nyílj ki", mintha egy kígyónak mondanád! ~" Biccentek a sötétben.

- Nyílj ki! - Alig, hogy kimondom a szót fény gyúl ki előttem, ami egy pince bejáratát világítja meg.

"~ Most menj le és ott lesz egy olyan csille, mint amilyenek a Gringottsban vannak! Abba ülj bele és kezdődik a móka! ~" Arcomra akaratlanul is mosoly szalad, és már megyek is, hogy mindent megcsináljak, amit Marvolo kért. Egy pillanatra megpillantom magam a falon elhelyezett egyik üvegdíszben, már önmagam vagyok, úgyhogy valószínűleg a hangom is megint rendben van. A pincében tényleg ott vár egy csille. Izgatottan ülök bele, de alig, hogy elhelyezkedem megindul és kapaszkodnom kell, hogy a menetszél ne vigyen ki. Vigyorogva élvezem az utat, ami meglepően gyors. Mikor megáll a csille egy nagy teremben találom magam, mindent zöld és ezüst dekoráció díszít. Óvatosan szállok ki a szállító eszközömből, majd alaposan körülnézek.

"~ Azon a lépcsőn fel! ~" Szólal meg barátom, mikor egy lépcső felé fordulok. Engedelmesen felmegyek, és egy folyosón találom magam. "~ Üdvözöllek a Titkok Kamrájában, kicsi kígyóm. Ha több időnk lesz körbe vezetlek, de most jobb, ha sietünk úgyhogy... ~" Nem tudja befejezni a mondatot, mert hirtelen megjelenik előttem egy szellem. Az öreg úr szelleme komoly tekintettel néz rajtam végig, kezét maga előtt tartja nemesi testtartásban, végül pedig földön túli hangon megszólal.

- Hogy kerülsz te ide, kis Griffendél? - Kérdésére oldalra döntöm a fejem, én mint kis Griffendél? Ez mit akar jelenteni?

"~ Illem, kicsi kígyóm! Ő maga Mardekár Malazár! ~" Marvolo szavaira kitágulnak a szemeim és azonnal észbe kapok.