Mit tegyek.... /szünetel/

2.Fejezet A háztetőn

Marinette/Katica sz.

Hazasiettem és ledőltem az ágyamra, azon gondolkodtam hogy mit fogok mondani vagy tenni mikor Adriennel leszek 45 percig keresztül.
-Marinette megígérted Alyanak hogy felhívod! -mondta szelíden
-Igazad van! Köszi hogy vagy nekem! - mondtam hálásan Tikkinek
-Semmiség! -mosolyogta és tovább ette kekszét

-Na mizu kilány? - szólt bele a telefonba Alya
-Elhívott a következő edzésére! -visítottam a telefonba
-Ez lehet életed nagy esélye!
-Én is ettöl félek. -mondtam letörten
-Miért, félsz kislány? -kérdezte
-Igen! Mivan ha valami olyat mondok amit nem kéne! -remegtek meg a végtagjaim
-Csak add magad és nem lesz gond! -bíztatott -Viszont nekem most mennem kell mert a hugaimra kell vigyáznom! Holnap találkozunk. Szia! - azzal letette
Szomorúan döltem hátra az ágyamon mire a kis kwamim megszólalt:
-Nem nézed meg mi a hejzet Párizsal?
-De. Jót tenne egy kis levegő! -felálram, kimentem az erkélyemre aztán átváltoztam. Már a háztetőkön ugráltam mikor hirtelen megtorpantam és a szívverésem a csillagokig szökött. Megláttam Adrient ahogy azt a levelet olvasgatja amit még napokkal azelött csúsztattam a táskájába névtelenül. A levélben ez ált:

Csillogó zöld szemeddel nézel mindíg énrám,
aranyló hajadat megborzolod némán. Néha elképzelem ahogy kezemet fogod és megcsókolsz halkan mint kislegényt a kisleány.

Megdobban a szívem amikor látom hogy elmosojodik majd gyengéden kilapítja és óvatosan becsúsztatja táskájába. Tovább ugrálok és leülök egy háztetőn. Nézem a lemenő napban pompázó Párizst. Hirtelen vakaki mellém lép majd leül. Pontosan tudom ki az.

-Milyen gyönyörű! -mondom lágy hangon -Igen az! -mondja sóhajtva
-Mi a baj? - kérdezem érdeklődve
-Csak a mai napomon gondolkodtam.
-Mindjárt vissza jövök! -mondtam majd feláltam.

Adrien/Fekete Macska sz.

Ma találtam egy levelet a társkámban, pontosabban egy verset. Miután elolvastam köpni nyelni nem tudtam. Nagyon szép volt.
És a szövegéböl ítélve rájöttem hogy ez kifejezetten nekem íródott. Amint szépen kisimítottam betettem a társkámba. Ekkor megláttam Katicát suhanni. "Vajon kit rejthet az álarc? " átváltodzam és már mentem is a bogaram után. Leültem mellé.
Elkeztünk beszélgetni. Hirtelen azt mondta hogy mindjárt jön. "Én türelmesen fogok várni rá akár életem végéig is tart majd"
Mikor vissza jött két papír zacskót tartott a kezébe. Leült mellém és belenyomta a kezembe az egyiket.
-Egy kis uzsonna! - jelentette ki mosolyogva
-Köszönöm Bogaram! -hálásan néztem a zacskó tartalmát. -Ez honnan hoztad, mert nagyon finom! -mondtam elégedetten.
-Marinette-ék pékségéből.
-Te ismered Marinettet? -kérdeztem meglepve. Hirtelen kikerekedett a szeme majd felált.
-Mindjárt vissza változom! Mennem kell! Jó éjt Cica! -azzal elugrott. Mivel én is fáradt voltam ezért haza indultam.

Szasztok Emberkék! Tudom nem nagyon volt izgalom ebben a részben!😴De a következőben lesz elég ne féljetek!
Ne szomorkodjatok mert holnap vagy holnapután jön a folytatás! Addig is Puszi!

Olívia ⭐