Ú𝚓 𝚞𝚝𝚊𝚔𝚘𝚗 (Át írás alatt)⚡️

18

CHO SZEMSZÖGE

-Naa, gyere már te is!  Tök jó buli leeesz.- nyaggatott Tae vállaimra csimpaszkodva.
Ma este szórakozni szeretnének menni és engem is bele akarnak mártani az e féle programokba. Rossz élményeim vannam a bulikkal kapcsolatban.
Eddig mindegyikben történt velem valami kiábrándító vagy kínos szitu, ami több évre elvette a kedvemet ezek helyek látogatásától.

-Nem megyek, sajnálom.- ráztam a fejemet, elővéve a nutellát, majd egy kanalat is.
-Ne csináld már Cho! Neked sem árt néha egy kis lazulás. Gyere.- fogta meg a karomat Jin.- El keserítő minden héten egy új nutellát venni.
Felé fordultam.
Végülis, van benne igazság. Egy kis lazulás nekem sem árthat. Mindig így indultam el, majd rongyra ázva értem haza.

-Köszi, de nem. Maradok itthon a pizsomámban, be kapcsolom a jó barátokat és nutellát fogok enni.- Ki sétáltam a konyhából, ma esti tervemet felvázolva a többieknek.
-Ezt te sem gondolod komolyan.- álta el az utamat hitetlenkedve RM is.
-De. Nagyon is komolyan gondolom.- szánalmas, de szeretem ezt csinálni..- Ha még is mennék, mit mondunk a menedzsereteknek, a fotósoknak, a BigHitnek? Az ARMYnak?- fordultam hirtelen a nappali előtt álló tagokhoz, akik boci szemekkel kérleltek engem már vagy egy fél órája.
-Már beszéltünk a menedzserrel.- legyintett le Jungkook. Fenébe.

-Azt mondtuk, hogy egy régről ismert barátom vagy, aki zongorista.- lépett mellém váratlanul Suga a semmiből.
-Tessék?- kerekedtek el a szemeim.
Min YoonGi-nak a zongorista barátja?
-Nektek el ment az eszetek? Honnan tudjátok, hogy tudok e egyátalán zongorázni?- tettem csípőre kezeimet.
-Hallottalak játszani.- vált ki a többiek közül Hoseok.-Mikor mentem hozzád, az ablakban meg akadt a szemem rajtad és a fülem meg azon, ahogy zongorázol. Tökéletes volt.- lépett hozzám.
-Jézusom.- temettem kezeimbe, fáradt, nyűgös arcomat.

-Csak gyere el velünk. Ennyit kérünk.- nyújtotta felém a kezét Yoongi.
-Nem tudom srácok.- zavarodtam össze.
-Mi lesz az ARMYval? Nem fogják jó néven venni, ha egy lány, "Yoongi ismerőse" néven meg jelenik a veletek.
-Ezt mi majd intézzük Cho, bízz bennünk.- mondta Hobi is. Igazuk volt. Annyi mindent tettek értem, az életüket kockáztatták barátjukért és értem is, hogy meg óvjanak. Legalább annyival tartozom nekik, hogy meg bízok bennük ezek után.

-Rendben.- adtam meg magamat. Reménytelen vagyok.- röhögtem szánalmasan, feltett kezekkel.- Megyek is készülődni.- indultam fel a lépcsőn az új szobámba.

Fél órával később:

Elégedetten néztem végig a tükőrképemen. Hosszú lábaimat magassarkú és fekete harisnya díszítette. Karcsú alakomra sötétkék, csillámokkal szórt ruhát vettem fel, mely tökéletesen ki emelte vékony derekamat és kerek melleimet. Hullámokban végződő hajkoronámat a vállamra engedtem, és egy apró sminkel az arcomon, magabiztosan ki léptem a fürdőszoba ajtaján.
-Hogy áll?- forogtam körbe rögtön, az első velem szembe jövő előtt. Yoongi csak bámúlt rám, mintha valami varázslat által meg kövült volna. Haja szerte széjjel ált, ám fekete öltönye és éjjszínkék inge sármossá és előkelővé tette őt. Halványan elmosolyodtam.
-Akkor inkább meg kérdezem Jintől.- indultam le a konyhába, de Suga utánam nyúlt.
-Túl gyönyörű vagy.- húzott közel magához.- Hogy engedhetnélek így bárhova?
Arca súrólta enyémet. Hobbija mostanában, hogy zavarba ejt.

-Srácok! Nem akarok senkit sem meg zavarni, de indulnánk, ha lehetséges.- krákogott mellettem valaki.
Suga gyorsan el tolt magától és elmenve mellettem, lement a lépcsőn. Bólintva utána libbentem. Éreztem, hogy míg lebaktatok a lépcsőn, Jin, égető tekintettel végig mér.

Nos igen. Egyedüli lányként a csapatban nem volt könnyű át sétálnom a házon a nélkül, hogy egy megjegyzést vagy egy vállamba fúródó tekintetet kaptam volna. Mindenki át szelleműlten mért engem végig. Magabiztosságom már ekkor az egekbe szökött.
-Hölgyem,- nyújtotta felém karját Yoongi.
-Micsoda úri ember. Bár ilyen lennél mindig Min Yoongi.- fogtam meg felém nyújtott kezét, majd együtt kiléptünk a decemberi utcára.