Mit tegyek.... /szünetel/

3.Fejezet Tehetség

Marinette/Katica sz.

Ma van a napja amikor Adriennel megyek vívni. Nagyon izgulok hogy hogy fogok tejesíteni mert szeretnék bevágódni nála és hogy büszke legyen rám. Éppen nagyba rajzolgattam amikor megláttam az órát
-14:55!!! -kiviharoztam a szobámból, átváltoztam és katicaként száguldottam az iskola felé.Mivel már mindenki beszélgetett társával bementem az öltözőbe visszaváltoztam,gyorsan átöltöztem megfogtam magammal a kellékeket és mentem is ki, de sehol nem láttam életem szerelmét. Keresni keztem. Megláttam egy pártalan srácot, odamentem hozzá és ezt mondtam:
-Szia! Bocsi de nem láttál tőlem egy 10cm-rel magasabb srácot. Gyönyörű csillogó szeme van, haja akár a legnemesebb arany és bazi hejes. -mondtam a végét kicsit lágyabb hangal. Le Eemelte sisakját és így szolt:
-Örvendek! -mondta mosolyogva a srác. Mikor megláttam kiesett a szemem.
-A-adrien?! -nyögtem ki végül
-Szolgálatodra! -majd meghajolt előttem. Úgy hasolított valakire de nem tudom megmondani kire.
-Ilyen nincs!
-Dehogynem! -mondta mosojogva.
-Köszöntöm kedves vendégeinket.-mondta szinte ordítva az edző. -Armand D'Argencourt vagyok az edző!A társaitok majd elmondanak néhány fontosabb lépést illetve kifejezést. Kezdhetik!
-Kezdhetjük? -kérdezte a fiú.
-P-persze!
Miután Adrien elmagyarázta az alap dolgokat tettünk egy bemelegítő kört.
-Szép volt Marinette! -dicsért meg a fiú
-K-köszi!
-Most én is fogok támadni nem csak védekezni. Rendben?
-Készenállok! -Mondtam magabiztosan.

Már vagy egy 10 perce küzthettünk egymással mikor mindketten egyszerre betaláltunk a másiknak. Amikor végeztünk észre vettem hogy mindenki engem bámul mivel én voltam az eggyetlen lány akit így hívtak meg.
-Mi is a neve önnek? -kérdezte az edző.
-Marinette- Marinette Dupain-Cheng. -válaszoltam kicsit félink
-Nos Marinette üdvözlöm a csapatunkban. Ezen túl Adriennel lesztek vívó társak. Illetve megnyerték az utalványt.Gratulálok! Vége az órávak mehettek öltözni. -jelentette ki majd eltünt. Abban a pillanatban nem tudtam mit csinálni. Földbe gyökerezett a lábam. A következő pillanatban már Adrien ordította a nevem és felkapott.
-Marinette! Annyira büszke vagyok rád! -mondta vidáman.

Adrien/Fekete Macska sz.

-Marinette! Annyira büszke vagyok rád! -odafutottam fekaptam és elkeztem vele pörögni
-Köszönöm! -modta miközben bepirult az arca. Olyan édes ilyenkor. Várj! Mi?! De én Katicát szeretem vagy mégsem? Mivan ha nem szeret? Marinette közelében melegség tölti el a szívem.
-Őőő Adrien. -kezdte a lány -Most már letehetsz.
-O... Bocsi! Csak annyira büszke vagyok rád! -jelentettem ki vigyorogva. Már éreztem hogy én is elpirulok. Letettem és mélyen abba a gyönyörű csillogó szemébe néztem.
-Ti most együtt vagytok?! -kérdezte az éppen az iskolába belépő Rose.
-Nem! -mondtuk egyszerre Marinettel. Olyan durván szinkronban voltunk hogy hírtelen egymásra kaptunk a fejünket. Megint elsűlyedtem a szemeibe. Olyan gyönyörűek. Végül Rose törte meg a kínos de egyben egy filmbeíllő romantikus jelenetet.
-Ne hazudjatok! Úgy izzik közötettek a levegő mint egy kályhában.
-Marinette csak barát. -jelentettem ki de rögtön meg is bántam. Láttam hogy Marinette arcán legurul egy könny csepp. Észbe kapott letörölte arcáról a könnycseppet majd elszaladt.
-Hát ezt nem kicsit rontottad el! -lépett mellém Rose
-Tudom. -mondtam letörten.
-Tudttam! -ordította Rose!
-M-mit?
-Hogy tetszik neked! Úgy tudtam!
-N-nem nekem nem. -tudtam hogy fülemig pirultam
-Ne hazudj nekem Adrien Agreste! Látom a szemedben. -jelentette ki.
-Mégis honnan?
-Megérzés! -mondta mosolyogva -Ha tudná ezt Marinette! -szája elé kapta a kezét.
-Hogy érted? -mondtam meglepetten
-Nem mondhatom el!
-Ó szóval ha nem akarod hogy én és Marinette össze jöjünk akkor mindegy. Szia! -mondtam mosolyogva majd elindultam.
-Várj! Jó elmondom. -jelentette ki durcásan. -De senkinek egy szót se!
-Lakat a számon.
-Hát emlékszel amikor az Eiffel toronynál voltál fotózáson és amikor jöttél vissza Marinette elhívott....
Amikor elmesélte az egészet le esett az állam.
-Én hülye... -vágtam a homlokomra.