The second fucked up deal

A második elcseszett alku (magyar)

Tana

Delano trilógia 1.

The second fucked up deal

1. RÉSZ

Előhang

Emma

Baljós árny oson tova

meredek hegy ormán...

Gyilkos vágy kéjdémona

zeng a farkas torkán....

A feketén izzó, dühtől szikrázó szempártól a szar is belém fagyott. Hanyatt feküdtem a földön és rettegve másztam hátrafelé támadóm elől. Ő komótosan lehajolt, hogy lefogja rugdosó lábamat. Sötét, kócos haját minduntalan arcába fújta a szél, de még így sem lehetett menekülni félelmetes pillantása elől. Elképzelésem sem volt, ki ez a férfi, de azt tudtam, hogy mit akar. Megölni. Újra.

Az utolsó pillanatban, hála a sokévnyi küzdősportnak, egy váratlan mozdulattal sikerült tökön rúgnom. A férfi felüvöltött a fájdalomtól és hátratántorodott. Pillanatnyi előnyömet kihasználva, feltápászkodtam a földről. Kezemhez sár és lehullott levelek egyvelege tapadt. Jobb térdemből vér szivárgott, de tudtam, hogy nem állhatok meg. A bokám kificamodhatott valamikor, de a mindent elborító félelem miatt már nem éreztem a fájdalmat. A sötét erdőben félhomály uralkodott, egyedül a hold fénye biztosított némi kísérteties félhomályt. Zihálva kaptattam felfelé a meredek emelkedőn, egyik fától a másikig botladozva. Az üldözőm könnyedén követett, ajkán gonosz félmosollyal, a nyertesek nyugalmával. Tudta, hogy nem menekülhetek, ezzel én is tisztában voltam, ennek ellenére tovább vonszoltam magam a sűrű éjszakai erdőben. Hirtelen megcsapta az orromat az óceán sós illata. Pár lépés után már láttam is a sziklákat verdeső hullámokat. Kiértem az oromra, lenéztem a több száz méteres mélységbe. Tudtam, hogy vége. Innen már nincs menekvés. A férfi nyugodt léptekkel tette meg az utolsó métereket, majd megállt előttem. Sötét kabátját cibálta a szél, és az arcába fújta kócos fürtjeit. A jobb kezében fém csillant. Reméltem, hogy lőfegyver, nem pedig kés. Ha már meg kell halnom, legalább gyors legyen. Fürkészőn nézett a szemembe, majd elkezdett közelíteni, magasra tartva kezében a kést. Egy hatalmas kést, ami inkább szablyára hasonlított. Mikor már csak pár centire volt tőlem, leengedte a szablyát. Aztán gúnyosan elmosolyodott és lelökött a szakadék széléről. Torkomat, velőtrázó sikoly hagyta el. Zuhanás közben egy gondolat futott át a fejemen, mikor tudatosult bennem, hogy meg fogok halni. Legalább stílusosan.

1. fejezet

Emma

Éjlidércek tovatűnnek,

felsikolt a virradat...

Ezer nász van készülőben,

s tán megfagy egy pillanat...?

– Emma! Ébredj már fel! Emma! – Valaki megpróbálta leszorítani csapkodó karom, de én félőrült módjára sikoltoztam. Patakokban folyt rólam a verejték, a szívem vágtató lovak patájának dübörgésével versenyzett. Azt hittem, kiugrik a helyéről. Az álom lassan szállt fel a szememről. Körülnéztem a sötét szobában, az ellenséget keresve, de tekintetem egy megnyugtatóan csillogó, sötétbarna szempárral találkozott. Kísértetiesen hasonlított támadóm szeméhez, ezért egészen a falig hátráltam az ágyban.

– Emma! Nyugodj meg! Csak én vagyok, Derek.

A félelem homályát lassan felváltotta a felismerés. Az én Derekem ült velem szemben és csitítóan nyújtotta felém a kezét. Megkönnyebbülés áradt szét bennem, és odabújtam meleg, biztonságot nyújtó karjai közé.