The lost kingdom (DISCONTINUED)

Egy új hely

ELISZ

Amikor kinyitottam a szemeimet előttem megint a gyönyörű kastély ált. Hirtelen egy fekete köd kezdte elnyelni az egykor varázslatos birodalmat. Éreztem hogy valami mögöttem ált és amikor megfordultam a nő ált mögöttem, de az egykor gyönyörű nő, most dülledt, kihalt szemekkel bámult. Egy szó jutott eszembe a látványon. Rémisztő. Kinyitotta a száját és csak egy szót mondott ami még ennél is jobban megijesztett.

"Közeledik!"

Lassan kinyitottam a szememet és éreztem hogy valami keményen fekszem. Felnéztem de... bárcsak ne tettem volna. Valahogy megint a barmon feküdtem. Kezdett magához térni úgyhogy megpróbáltam felálni. De persze, ennek az észlénynek más tervei voltak, átölelte a derekamat és vissza húzott magára. Valamit álmában mormolt és hirtelen az oldalára fordult és rántott magával éngem is.

"Alex." suttogtam.

"Alex." mondtam valamennyivel hangosabban. Alex csak jobban megszorított. Minek néz éngem, plüsmacinak?

Mint ez a gondolat átment a fejemen az idióta gyerek átfordított minket. Egyre jobb, most már teljesen rajtam fekszik. Basszus, összenyom!

"Alex!" rá kiabáltam.

Hirtelen felkapta a fejét és rám nézett.

"Miért kiabálsz?"

"Mert összenyomsz!"

Mintha csak most vette volna észre hogy alig volt egy pár centi közöttünk.

Gyorsan felált és felsegített.

"Bocsi... " elhalgatott és körbenézett.
Egy csodaszép virágokkal teli réten áltunk amit egy erdő vett körül. Pont mint az álmomban. Gondoltam magamba. De mi a frász? Hogy hogy?

"Hol vagyunk?" kérdezte Alex "És hogy kerültünk ide?" mint ezek a szavak elhagyták a száját egy kő leesett az égből és egyenesen a fejére esett Alexnek, onnan a földre pattant.

Lenéztünk a földre és Alex felemelte a követ. "Hát ez meg?" mondta Alex.
Ránéztem a kőre és megcsillant.
"Anya köve" suttogtam magamban.
Döbbenten néztem. Alex észre vette reakciómat és megszólalt.

"Ellie, van valami baj?"

"Elisz" unottan rá néztem.

"Az most tök mindegy"

Hírtelen a bokor megmozdult. Oda néztünk és kiugrott egy nyúl- vagyis egy szarvas agancsos nyúl.
"Ella mond hogy eszt te is látod."
"Még mindig Elisz, de sajnos igen"
Egyszer csak a nyúl ránk vicsorgott.
Ember, ennek cápa fogai vannak!!!
És bisztos hogy nem répát rágcsalgat vele.

"Ok, ok ne pánikoljunk-"
Alex elkezdett hátrálni de az ügyetlen ember persze hogy rá lép egy ágra.
A nyúl útánna szaladt és elkapta a lábát. Megdöbbentem és eltakartam a számat, csendesen néztem ahogy Alex elkezdet egy lábon ugrálni, elkapta a nyulat és felvont szemöldökkel bámult rá.

A lény továb vicsorgott rá és megpróbálta megint megharapni. Alex hátra kapta a fejét és rám nézett.

"Jobb lenne valami menedéket találni mielőtt ezek a kis szörnyek elrágcsálják a lábainkat."

Én csak megdermetten bólintottam "Aha"
Alex eldobta a nyuszit, szegény továbbra is éhesen elszaladt.
Hirtelen Alex elkezdett sétálni készüljetek fel....igen ez az észlény egy, sötét, ijesztő erdőbe sétált.
Wohooo!!! Én meg persze követtem

"Nem bisztos hogy ez jó ötlet" kételkedve megegyeztem.

"Nincs más választásuk, ha már ide juttattál minket"

"Várjunk, szerénted ez az én hibám!?"

"Hát....nem is az enyém"

Egy szó jellemezné most Alexet a legjobban...segfej.

"Argh! Istenem! Hogy lehetsz te egy ijen- argh! elképesztő vagy!"

"Olyat mondj amit még nemtudok"
Mondta önelégült mosollyal.

Már csak aszt vettem észre hogy egy hejben álunk és vitázunk. Valamit hallottam mozogni és egy meleg leheletet éresztem. Alexel egymásra néztünk és hirtelen egy nagy morgást hallottunk.

"Mond hogy ez csak a hasad volt" Alex reménykedően mondta.
Én csak unottan rá néztem. Ez most komoj?

Lassan a hátra fordultam és.....na bazdmeg. Egy lény-nem. Egy szörny ált előttem. Ojan volt mint egy nagyra nőt oroszlán.

Eszre vettem a nagy mosómedve farkát (nem ojan farkát ti perverzek) és óriási szarvait.
A sárga szeme kivillant a kék szőre közül. Elfelejtettem mondani? Ez egy sötét kék oroszlány szörny. Na ijet se látsz minden nap.

Akkorra, hogyha eltaposna eladhatna hűtőmágnesnek.
Kíváncsi vagyok ki venne meg, szeréntem a kukában végezném. De ez most lényegtelen. Az a lényeg hogy meghalok. És ez az egoista végig nézi. Még jó dolog hogy létezik ojan hogy KARMA. Ő lesz a második fogás. És sajnos arról már lemaradok.

És......visza a jelenbe. Hol is voltunk?
Ja igen megvan. Most fog megenni egy szörny.

"Akor most futás?" Alex dermedten kérdezte.

"Ez még kérdés?" ezek a szavak után csak gyorsan megragttam Alex kézét és elkezdtem futni. Futottunk ahogy csak birtunk de a szörny követtet.

Egy szakadék felé tartottunk és a két oldalt egy hoszú farönk kötötte össze.
Csak úgy mondom, egy bazi nagy farönk volt és a belsejében pont átférnénk. Gyorsan bemáztunk.
Hát, fél úton jártunk, amikor valami nehéz ugrott a farönkre. A rönk rezgeni kezdet nem tudom meddig birja ki, de remélyük hogy elég ideig hogy átmászunk.

Előtünk volt egy juk felűről, amikor Alex majdnem átment alatta egy szőros mancs, hoszú, éles karmokkal benyúlt.
Baszki.

Karmolt mindent mit tuddot és amikor nem kapot el semmit visza húzta a mancsát. Alex gyorsan kimászot mikor ép készült az egész ösze esni, szerencsémre, én még mindig bent voltam a farönkbe de Alex megragadot és gyorsan kihúzott ép időben mielőt repültem volna a szakadék fenekére.

A rönk feldült a szörnyel eggyütt. Pheew.
Lenéztünk és láttuk hogy a szörny mászott felfelé a szakadék oldalán.
Istenem miért nem tud meghalni!
Megfordultam és megláttam egy sziklát ami mögé elbújhatunk. Megragattam Alex kézét és elhúztam a szikla mögé.

Hallottuk ahogy a szörny felmászott és mérgében morgott. Elkezdett a szikla felé jönni és megált előtte.
A kezemet Alex szájára raktam mert ez az idióta meg akart szólalni, becsuktam a szemeimet miközben még mindig Alex kezét fogtam. Megkönnyebbültem amikor hallottam hogy a szörny elment.

Óvatosan ki néztünk és láttuk hogy tényleg elment. Na végre.
Hirtelen egy morgást hallottunk. Hogy ez mijen ismerős. Lassan hátra fordultunk és..... mán megint.

Ott ált a szörny de hirtelen megmerevedett. Egyszercsak eldőlt. Alexel Ijedten néztünk a szörnyre. Vagyis inkább ami vagy aki rajta ált.
A lény hátán egy lány ált.

Autor's note: sziasztok! Remélem tetszett az új rész! Neharagugyatok hogy mostanába nem jöttek ki új részek. És eszt nagyon sajnáljuk. Most kereshetnénk a kifogásokat hogy a suli meg minden bla bla bla...jo igazából elég nehéz ha ketten irnak egy könyvet és a részeket a suliban irjak hogyha máshogy nem találkoznak és figyelni kel az órára is. Na de mindeeegy az a lényeg hogy mán megpróbálunk nem enyi kihagyást csinalni😊 na csak enyit szeretem volna sziasztok!