A démoni sárkány (Átírás Alatt)

3. Rész - Egy kék sötét sárkány

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

Cyan egy fa tetején ébredt. Mi történt? Elájult? Óvatosan felkelt, de nagyon fájt a háta, erősen próbált nem leesni a fáról.
Nagyon szédült, aminek az lett a következménye, hogy dölöngélni kezdett.
- Uh... - Ledőlt a hasára az ágon. - Álmodtam az egészet? - megvakarta a fejét. Még mindig szédült. Felnézett az égre, de már végképp elveszítette az egyensúly érzékét, pár pillanat alatt a földön találta magát egy hatalmas puffanás közepedte.
- Remek... - a hátára fordult. Majd felsikított.
- Áh! - felette tornyosult ugyanaz a sötét sárkány akivel együtt megszökött.
- Nem. - mondta miközben lenézett Cyanre. A lány, megfordult a hasára.
- Mivaan? - nézett rá.
- Nem álmodtad. - mondta a sötét sárkány majd megfordult és előre lépett pár lépést. Cyan nyújtózkodni kezdett.
- Ja, értem. Egyre jobb. - mondta hangosan. Majd abbahagyta a nyújtózkodást, amikor a sötét sárkány ellökte.
- Hé! - mordult rá. A sötét sárkány csak lenézett rá.
- Olyan hangos vagy mint egy kisgyerek. - mordult vissza. Cyan nagy szemekkel nézett vissza, nagyjából sikerült észhez térnie.
- Kisgyerek mi? Bocsánat, hogy nincs velük olyan sok tapasztalatom mint neked. - vigyorgott rá.
- Utálom a gyerekeket. - vicsorgott a sötét sárkány. Cyan forgatta a szemét.
- Mit szeretsz? - kérdezte költőien.
- A csendet. - morgott a sötét sárkány, majd elsétált Cyan mellett és eltűnt a bozótban. A természet sárkány felkapta a fejét és utána rohant.
- Várj már. Még dolgunk van, te is tudod. - ugrott a sötét sárkány elé. - Szóval kövess. - mondta és elindult vissza. A sötét sárkány utána nézett de nem követte.
- Rossz irányba mész. - mordult fel a sötét sárkány.
- Nem. Pontosan tudom, hogy ez a jó irá-... - mondta volna Cyan, de elbotlott valamiben a földön.
A sötét sárkány felmordult.
- Gyerünk. - Cyan ránézett. Mi lett ilyen sürgős hirtelen?
A természet sárkány oldalra nézett miben botlott el. Azt kívánta bárcsak ne tette volna.
- Te jó ég! - kiabált fel majd oldalra ugrott. Egy halott sárkány feküdt ott a bozótban. Cyan csak nézte a halott sárkányt, nagyon megrémült, nem volt ő ehhez hozzászokva.
- Még meddig akarod húzni az időt? - morgott tovább a sötét sárkány majd leült. Cyan oldalra nézett rá, majd hátrált.
- Mondd, hogy rosszul gondolom, hogy neked ehhez közöd van... - a sötét sárkány végignyalt a száján. Cyannek ekkor tűnt fel, hogy véres a szája, és az oldala is.
- Haza akarsz jutni vagy sem? - kelt fel.
Cyan hátrálni kezdett, majd elszaladt.
- Én se vagyok normális! - kiabálta magának, majd hátranézett szaladás közben. Végiggondolta azt, hogy lehet óriási hibát követett el ezzel az egésszel. Ő csak segíteni akart, erre rászabadított a világra egy gyilkost. Megérte vajon?
Nem követi, de a lány annyira hátrafelé koncentrált, hogy megbotlott egy ágban, majd legurult az útról, és a lába beleakadt egy indába. Majd egy szakadékba esett. Esett volna, de a lábán lévő inda tartotta, úgy lógott lefelé.
- Ah... - felnézett a szakadék tetejére. - Segítség! - próbált felmászni, de nem sikerült neki, továbbra is csak lógott lefelé.
- Szólj, ha kiszórakoztad magad. - hallotta Cyan fentről a sötét sárkányt, majd meg is látta.
- Menj innen! - kiabált rá. A sötét sárkány, forgatta a szemét majd leugrott egy kiálló sziklára Cyantől nem messze.
Egy sziklával közelebb ugrott, majd Cyan melletti sziklán lefeküdt. - Mit akarsz tőlem? - mordult rá Cyan. A sötét sárkány elkezdtett vakaródzni a hátsó lábával.
- Nemrég még azt akartad vigyelek haza, meg védjelek meg. - abbahagyta. - Kislány téged sem egyszerű követni... - hajtotta le a fejét.
- Ne kislányozz le. Tizenhat évesen nem vagyok már annyira kicsi. - mordult fel.
A sötét sárkány megforgatta a szemét, majd oldalra fordult.
Cyan próbálkozott felmászni, de nem sikerült neki. Körbenézett, majd úgy gondolta, hogy oda próbál felmászni, ahol a sötét sárkány van. Végül sikerült neki megkapaszkodni ott, de ahogy megpróbált felmászni az inda elszaladt. Cyan figyelmét ez annyira elterelte, hogy megcsúszott.
Azt hitte lezuhant de nem. Felnézett, és észrevette, hogy a sötét sárkány elkapta, majd felrántotta a sziklára.
- Öhm... Köszönöm. - mondta Cyan megilletődve.
A sötét sárkány felmászott a szakadék szélére. Cyan követte, de nem figyelt ismételten, és nekiment a sötét sárkánynak.
- Oh, bocsánat. - nyüszített Cyan. A sötét sárkány figyelmen kívül hagyta. Elindult befelé az erdőbe.
- Hé várj már! - Cyan utána szaladt. - Hé... - elgondolkodott... hogyan is hívta őt a többi sárkány... Démon?
A sötét sárkány céltudatosan haladt tovább.
- Várj már meg! - kiabált utána Cyan, nem tudta tartani a tempót. - Állj meg! Démon! - hirtelen nekifutott valaminek. Sikerült, a sötét sárkány megállt. Vicsorogva fordult Cyanhez. A lány megrémült, és lapítva hátrált.
- Soha. Többé. Ne. Hívj. Így. - vicsorgott miközben közelebb ment Cyanhez, aki már teljesen összehúzta magát.
- Bocsánat... - suttogta, úgy, hogy csak ő hallotta. A sötét sárkány megfordult majd ment tovább. Cyan csendben követte.
Egy folyónál megálltak. A sötét sárkány lefeküdt a folyó partján. Cyan nemsokkal arébb leült. Nagyon meg volt rémülve.
- Sajnálom... - kezdte. - Hogy úgy hívtalak. Nem akartalak megbántani. - mondta halkan. A sötét sárkány, figyelte Cyant, majd lehajtotta a fejét. - Én Cyan vagyok. - mondta neki.
A sötét sárkány semmit nem csinált csak feküdt tovább.
- Megmondod, hogy téged, hogy hívnak? - feküdt le Cyan is. A sötét sárkány felkelt majd megrázta magát.
- Xavier. - válaszolt.
- Szóval, így hívhatlak téged? - kérdezte Cyan. A sötét sárkány ránézett.
- Igen. - mondta majd odasétált a folyóhoz. Cyan jobban szemügyre vette a sárkányt. Olyan volt mintha bicegne...
A természet sárkány közelebb ment hozzá.
A sötét sárkány oldala még mindig véres volt. Cyanbe belenyilalt a felismerés, hogy az Xavier vére. Hiszen eltalálta egy sötét ékkő! Oda ugrott a sötét sárkány mellé.
- Te vérzel! - mondta majd közelebbről is megnézte a sérülést.
- Hé! - ugrott félre Xavier.
- Beléd fúródott az ékkő, azt ki kell onnan szedni! - mondta Cyan. Gondolkodni kezdett. - Keresnünk kell valakit aki ki tudja azt szedni anélkül, hogy kárt tenne... - kezdte Cyan. - És azt hiszem tudom is ki lesz a megfelelő személy. - Xavier lehajtotta a fejét, közben figyelt Cyanre. - Van egy nagyon jó barátom akiben megbízhatok. Nem mehetek csak úgy be egy sötét sárkánnyal akárhová...- a sötét sárkány továbbra is figyelt, közben leült.
- Akkor hová? - kérdezte.
- Először is el kell jutnunk a természet sárkány terület nyugati felére. - kezdte Cyan. - Tudod, hogy merre van? - nézett rá Xavierre. A sötét sárkány bólintott.
- Nehezebb helyzetben lennénk ha messzebb kéne menni. A föld vagy víz sárkányok területére nehezebben találnánk el. - nevetett Cyan.
- Nem mondanám. - mondta a sötét sárkány.
- Ne mondd azt, hogy voltál már ott... - nézett meglepetten Cyan.
- Mindenhol voltam már. Van ahol csak nagyon keveset, de eltalálnék valószínűleg mindenhová. - mondta.
- Ez hasznos. - mondta Cyan.
- Jobb ha megyünk. - folytatta a sötét sárkány. Cyan bólintott majd elindult utána.
Pár óra séta után elérték a határt. Cyan boldogan pillantotta meg saját országát.
Végre otthon van.
- Innen tudod az utat? - kérdezte tőle a sötét sárkány.
- Igen. - mondta majd elindult lefelé a dombról amin álltak. Mindketten lecsúsztak majd megpillantottak egy kis város félét.
- Leafvillage. - mondta Cyan. - Egy jó régi közösség, viszont kevesen vannak, kevés az esély rá, hogy észrevesznek. - nevetett fel.
A falu szélén elkezdtek körbe sétálni.
- Már nem vagyunk messze. A barátom, Nellie itt lakik nem messze, egy saját fürdőjük van. - kezdte. - Tökéletes lesz arra, hogy ellássanak. - nézett hátra a sötét sárkányra. Az szótlanul követte Cyant.
A természet sárkány halkan befordult egy barlang mellé, körbenézett, de nem látott senkit. Lassan besétált a barlangba, a sötét sárkány ment utána.
A barlangban rengeteg cseppkő volt, amik csillogtak ahogy a fény érte őket. Míg a barlang bejárata szűkös volt, belül már sokkalta tágasabbnak volt mondható. A barlang egy hatalmas terembe ért ki, ahol a plafonon fénylő cseppkövek világították be a teret.
Cyan befordult egy mellék terembe, Xavier pedig ment utána. Miután beértek Cyan mégegyszer elfordult egy másik terembe, ahol ott állt egy sárkány és éppen a leveleket méregette.
- Azt várod, hogy valamelyik megmozduljon? - nevetett rá Cyan. A természet sárkány felnézett majd rámosolygott Cyanre.
- Cyan! Hát mi volt veled a napokban? - odaügetett hozzá. - Már hiányoltunk. - nevetett fel.
- Hát, az úgy volt Nellie, hogy... - nevetett idegesen Cyan. A természet sárkány megszakította Cyant mikor hirtelen felkiáltott.
- Úristen egy sötét sárkány! Menekülj! - pánikolt be amikor Cyan mögött megjelent a sötét sárkány.
Nellie addig rohangált fel-alá a teremben ameddig neki nem rohant Xaviernek. A lendülettől felborult, majd felnézett a sötét sárkányra.
- Cy-...Cyan? - kezdett hátrálni.
- Nyugodj meg szépen Nellie, nincs semmi baj. - lépett oda a természet sárkányhoz. - Vegyél pár mély lélegzetet. - Nellie megrázta magát.
- Hogy kerül ide egy sötét sárkány??? - morgott Cyanre.
- Segítened kell Nellie... - odabökött az orrával Xavier oldalához. - Megsebesült. - Nellie csak nagy szemekkel figyelte tovább Cyant és a sötét sárkányt.
- Mi... mi közöm van nekem egy sötét sárkányhoz? - kelt fel végül. - Cyan én nem vagyok gyógyító. Nem értek ehhez... - rázta meg a fejét.
- Dehogynem! Sokkal jobban mint én. - válaszolt Cyan. Nellie végigmérte a sötét sárkányt.
- Meglátjuk mit tehetünk, de szólnom kellene anyámnak... - mondta Nellie.
- Ne! - kiabált rá Cyan. - Nem tudhatja meg senki, hogy itt van, főleg nem azt, hogy én hoztam ide! - kiabált Cyan.
- De én egyedül nem tudok segíteni! - kiabált vissza Nellie.
A természet sárkány elindult be egy másik terembe, Cyan és Xavier pedig követte.
- Ahj... feküdj le ide. - mondta Xaviernek. Ő engedelmesen felfeküdt a sziklára.
- Nem harap? - nézett hátra Cyanre Nellie.
Cyan leült majd értetlenül nézett rá, majd Xavierre.
- Talán nem. - válaszolt a sötét sárkány.
Nellie nagy levegőt vett majd elkezdte megvizsgálni Xaviert.
- Mi a... Ez egy sötét sárkány ékkő? - nézett fel. Cyan bólintott. - Miért támadott meg egy sötét sárkány egy másik sötét sárkányt? - rázta a fejét Nellie.
- Ez bonyolult. - mondta Cyan zavartan.
- Hát nagy szerencséd volt, éppen nem talált el egy szervet sem az ékkő. Elég nagy károkat tudnak tenni. - nézett Xavierre. Rátett egy levelet rajta néhány növényi kivonattal.
- Cyan, tudnánk beszélni pár másodpercet? - mosolygott zavartan Nellie. Cyan bólintott, majd mindketten kimentek onnan.
- Te meg vagy bolondulva??? - mondta halkan, de nagy hangnemben Nellie. - Mégis miért hoztad ide? - folytatta.
- Ne aggódj! Kézben tudom tartani a dolgokat! - próbálta megnyugtatni Cyan.
- Azt ne mondd, hogy ez a sárkány egy szelíd kis bárány! - morgott a természet sárkány.
- Hát attól mérföldekre van. - nevetett zavartan Cyan.
Nellie aggodalommal nézett Cyanre.
- Hát remélem tudod mit csinálsz... - mondta halkan, majd visszament. Cyan követte.
A két természet sárkány visszatértére Xavier felkapta a fejét, majd vissza is hajtotta. Cyan felugrott a sötét sárkány mellé, majd ő is lefeküdt.