Electronic L0V3

74. rész

Táskámat ledobom a lábamhoz, aztán megindulok vissza az emeletre. Csak, hogy elköszönjek Zayntõl. Néha a búcsú nem olyan, mint amilyennek akarod, hogy legyen. Ebbe viszont bele kell törõdnöm... mondjuk, annyira nem is bánom. Csak legyen végre jobban Wali. Halkan nyitok be a lány szobájába. Bár nem számítok rá, hogy õ ébren van. Viszont Zayn még mindig mellette ül és figyel rá. Le a kalappal elõtte az elmúlt pár órában. Még akkor sem rohant ki, mikor a húga elhányta magát. Pedig tudom, hogyha Zayn közelében valaki hány, akkor õ is elkezdi. Hát, van, amit õ sem bír.

- Szia - súgom neki halkan, ahogy odalépdelek hozzá.

- Ne haragudj - kéri sokadjára, mire fejemet megrázom.

- Találkozunk még, Malik - hajolok át Wali felett, csak, hogy ajkaira nyomhassa egy apró puszit.

- Tudom. Majd beszélünk, szeretlek - elmosolyodom és biccentek neki. Tudom, hogy fogunk még beszélni. Kicsit még visszahúz, egy icipicivel mélyebb csókra. És nekem ennyi máris elég, hogy rendes búcsúnak hívjam.

- Írd meg, ha már jobban van - intek Wali felé, ahogy felegyenesedem, majd megindulok az ajtaja felé. - Szeretlek - mosolygok még rá, ahogy halkan becsukom magam mögött az ajtót. Olyan, mintha csak a szomszédba mennék vissza, holott tudom, hogy több hét lesz, mire újra találkozunk. Vagy hónap... Kissé keserûen ballagok le a lépcsõn. - Hát hello, bármi van, hívhattok - mondom Trishának, ahogy megölelgetem.

- Ez rád is igaz. Akkor is jöhetsz, ha Zayn nincs itthon, tudod - küld felém egy kellemes mosolyt, mire bólintok.

- Sziasztok - köszönök el újra Dotól, Safaa-tól és Yasertõl is. Felveszem a táskám és kilépek az ajtón. Igen, még mindig ott van a csomó a torkomban. Azt hiszem, el sem fog múlni még egy ideig. Amíg vissza nem zökkenek.

- Csá, csajszi - mosolyog rám Xav a kocsijának dõlve.

- Mondtam már, hogy imádlak? - kérdem, ahogy megölelem õt, mire nevetve bólint. Megfogja a táskám és bedobja hátra, én pedig beülök az anyósülésre. Megkönnyebbülés, hogy nem kell a gondolataimmal maradnom még legalább tíz percig.

- Hogy van Wali? - kérdi, ahogy beindítja a kocsit, én pedig csak elfintorodom.

- Kifejezetten szarul. De azért életben marad - nevetem el magam, mire biccent nekem.

- Zayn csak miattad nem ordított vele tovább szerintem - pillant felém, mire elmosolyodom.

- Azért nem, mert a húga. Ehhez most semmi közöm nem volt, Xav.

- Azt hihetsz, amit csak akarsz - vonja meg a vállát, mire felé pillantok. - Mi van az elit suliddal? - kérdi felröhögve, mire elmosolyodom.

- Még fel se vettek - csóválom meg a fejem. - Xavier, én nem kételkedem abban, hogy mióta laksz itt és mit ismersz - kezdem lassan és halkan. Eléggé bizonytalanul. De mikor elhagyjuk a pályaudvart, akkor már úgy érzem, gáz van -, de ott volt a pályaudvar - osztom meg vele, mire felröhög.

- Elviszlek Birminghambe. Van ott egy unokatestvérem. Rég láttam - közli hetykén, mire elkerekedett szemekkel felé nézek.

- Spanyol vagy és mindenhol van unokatestvéred. Meg sem lepõdtem - forgatom meg a szemeimet, mire felröhög.

- Na mesélj csak a suliról, ahova gyíkarcok járnak - pillant felém, ahogy halkan bekapcsolja a rádiót és a rap betölti a teret.

- Holnap megyek elbeszélgetésre. Elvileg - vonom meg a vállam.

- De mások is mennek, nem?

- Fogalmam sincs. Ismerkedni nincs kedvem - fintorodom el, mire elmosolyodik.