A csillagrejteki idegen

113 14 0
                                    

(Ayame szemszöge)

Vissza mentünk Hidannal a rejtekhelyre, és a szobám fele vettük az irányt. Bementem, utánam jött be Hidan is. Poci a cicus meg azzonnal letámadta.

-Ááá...-ugrott Hidanra.-Ez meg mi a faszom?-Esett a földre

-Egy cica, de ne olyan hangosan...Nem szeretném ha Pain kireptetné...

-Ez nem macska! Ez egy kibaszott gyilkos! Mindjárt kikaparja a szemem! Ráadásul a kis rohadék lesből támadt!-Akadt ki miközben a cica egy kört tett rajta és lefekütt

-Hát szerintem nem fog bántani...-nevetek.

-Haha...De akkor is olyan mint, ha a sátán macskája lenne..-állt fel a macskával a kezében, a szűrénél fogva.

-Hát te meg olyan vagy mint maga a kaszás...Barátkozzatok, mindjárt jövök.-nevettem és egy kis tállal ki mentem a konyha fele.

-Mi!? Itt akarsz hagyni vele!? Ez egyben lenyel! Túl nagy elnyel...-húzta el a végét mint egy kis fiú akinek nem jutott nyalóka

-Azt meg nézném..-nevettem.

(Hidan szemszöge)

-Nah remek..Meg értés az van..-motyogom.-Te meg mit nézel azokkal a szemekkel!?-néz rám maga a sátán, mintha elvettem volna tőle valamit...Hirtelen kiugrott a kezemből, és az ágyra ugrott fel..Ha? Oké...Az ágyon leült és engem nézett, boci szemeivel...-Figyu ha meg akarnál ölni, előre szólok hogy nem fog menni!-mentem oda hozzá, és leültem az ágy szélére. A cica meg az ölembe mászott..Mire készül? Megint lesből támadnál!? Ha azt lesheted hogy újra beveszem..Kezdett dorombolni..Hogy tud ennek bárki is bedőlni? Túl átlátszó próbálj mást macsaka..Fel nézett rám, és mellkasamra tette pihepuha mancsát. A nyakláncomat kezdte piszkálni.-Ha? Nah azt már nem!-húztam el tőle..Azonban felmászott érte...-Nem! Menny le rólam!-nézett folyamatosan...-Áá...De cuki vagy!-öleltem magamhoz. És ellezdtem vakargatni a füle tövét. Ő meg vissza ment az ölembe és dorombolva elhelyezkedett. Ch..Akkor sem veszem be...Simogatom..Hát ez meg nyuktató...

-Oh látom össze ismerkedtetek.-jött be Ayame.

-Mi!? Ki!? Hol!? Én nem!-álltam fel hirtelen. A cica meg talpal a földre érkezett, de baromira meg ilyedhetett...Bocsi..

-Aham...-nevet Ayame..És a cica elé tett egy kis tálkában tejet.

(Ayame szemszöge)

-De tényleg..-duzzog megint

-Rendben elhiszem..-mosolygok

-De komolyan olyan fura ez a cica...-ült le.

-Ezt hogy érted?-ültem le mellé

-Hát pl, miért lila a szeme!?

-Na és neked?

-Ha? Én így születtem, de ez hogy jött ide?

-Ha...Hülye kérdésre hülye válasz!

-Hülye? Hülye lennék? Te tényleg utálsz ugye?-hajtotta le bánatosan fejét...

-Nem de hogy is...-mentegetőzöm

-Biztos?

-Igen..-mosolygok.

-Akkor jó.-mosolyog öntelten.

(Akane szemszöge)

Vissza fele idulunk Deivel kézen fogva. A vörös levelek csak úgy hullanak a fákról. Úgy gondoltam hogy beindítok egy zenét. A megy fa indult be.

-Oh. Ez tetszik..Hm-kezdte dúdolni. Rámosolyogtam. Hirtelen egy fura érzés kerített hatalmába

-Dei...-suttogom

-Tudom. Hm.-mondta, majd úgy mentünk tovább mintha mise történt volna. Azonban az érzés egyre jobban fokozódott..Hirtelen át váltott az érzett, a szemeklyukat égetnének belémről, arról hogy el kell löknöm Deit...Rá néztem és valóban egy kunai repült felé. Azzonnal reagálva félre löktem. Meg lepett arcott vágott amikor rájött hogy majdnem eltalálta a kunai. Felálltunk és támadópózba vágtuk magunkat.

-Hát úgy tűnik a meg lepetés szerű támadás oda...-hallatszódott egy unott hang. Egy fekete hajú kékszemű srác ugrott elénk.

 Egy fekete hajú kékszemű srác ugrott elénk

Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.

-Te meg ki vagy?-kérdi Dei

-Az nem lényeges...Azonban ti Akatsukisok vagytok igaz?

-Na és ha igen..hm

-Akkor viszont...-kezdet jeleket formálni-Tökéletes Páva!-jelent meg mögötte a lila csakra, és a pávára emlékeztető farok...

-Saringan!-elevenítettem fel szemeim. Hirtelen lila csakra alakban lévő öklök indultak meg felénk. Dei rögvest pókjaival és két madarával válaszolt. A fiú hátrébb ugrálva tért ki előle. Azonban sikerült elkapnia Deit. Akkor én jövök! Jeleket formáltam-Tüztipus: Pusztító tűzgolyó!-löveltem felé a tüzet, amit a csakrájájával ki védett...Oh..Akkor legyen más..Ismét jeleket formáltam-Víztipus: Kígyó szája!-jelent meg mögöttem egy kígyó alaku víz csóva, és beterítette a földet a víz.-Villám tipus: Elektromos halál!-irányítottam kezembe csakrám ami villámokat kezdett szórni, és a vízbe nyomtam...Mivel a víz vezeti az áramot, így a fiút is elérte. De Deit nem mivel a srác feltartotta a levegőbe...Köszike..Azonban a srác eldobta Deit és a páva toll a háta mögött egy burkot képzett. Az áram azonban így is eltalálta de a csakra meg akadályozta, hogy sújossabb kárt okozzon benne a támadás..Ch..Dei mellém érkezett. Ha...Hirtelen vissza vonta lila csakráját és kunaikat dobott felénk...Ha...Azok..

-Dei!-figyelmeztettem a robbanó cédulákra, és egy szaltóval ki kerültük. Viszont a srác eltünt előlünk...

-Végetek!-hallatszódott fölölünk. Dei egy százlábúval hazuttolta meg, vagyis csak akrta..Mivel a fiút újra körbe vette a lila csakrája, és kinaiával közeledett. Hirtelen egy erőteljes ütést éreztem oldalamon, amitől a földön kötöttem ki.

-Katsu!-hallottam ismét a robbanást. Dei hátrább ugrott míg a srác halálnyugodtan ismét jeleket kezdett formálni, amitől a csakrája tigrisekké válltak, és így támadt Deire. Na nem! Dei a tigrisek fele indította bombáit, míg én ismét jeleket formáltam. A kezemben lévő gömbvillámnal neki rontottam.

-Csidori!-űvöltöttem. Hirtelen reagálni sem tudott, így elugrott. Azonban a levegőben jeleketformált.

-Tökéletes páva: Pusztító szórás!-indított elfelém csakrapenge szerű támadását.

-Magnekyou saringan! Shussano!-jelent meg mögöttem a fekete vörös szemű lény. Meglepetten érkezett a srác a földre..Azonban már nincs sok csakrám...Sietnem kell! A fiú össze ráncolta szemöldökét. És páva szerű faroktollait hátamögül erőteljesen felém indította. Shussano pajzsával könyen kivédtem...De nem..nincs elég csakrám, hogy tovább fenntartsam..A mögöttem lévő behemót eltűnt..Szédülök..Forog a világ...Dőltem el. Viszont egy erős kar meg támasztott. Átette kezét vállamon és meg tartott. Dei.. Azonban a srác nekünk rontott. Kb fél útón felugrott, és kunaiát rántva elő zuhant felénk. A páva tollak kihegyesedtek, és mint egy pajzs védte a fiú hátát miközben felénk vannak.-Kotoakatsukami!-mondom és vörös szemem világítani kezdett. A fiú egyenest belenézett ami a vesztét okozta...A csakráját vissza kényszerítettem. Elénk érkezett kunaiát eldobattam vele. Mivel márteljesen nem maradt csakrám így a folyamatos szédülésem egyre fokozódott. Hármat látva a fiúból kapok homlokomhoz...Saringanom kikapcsol, ahogy az utólsócsepp csakrám is elszállt. Szemem előtt mindennek széplassan elsötétülve lett vége..Elájultam.

Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon