A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

21. rész - Karácsony van!🎄

Végre itt a téli szünet, és haza jön a nővérem Jenna külföldről. Alig várom már, hogy hazaérjen. Hisz nyár óta nem láttam.

Ma van Szenteste.

Délelőtt találkozok Emmával, Martinnal és Jamessel, elmegyünk a délelőtti utolsó karácsonyi kavalkádra.

Kilencre beszéltük a találkozót a pizzázónál, így igyekeznem kellett, hogy el ne késsek. Felöltöztem jó vastagon, és már indultam is. Az utcán sétálva gyönyörű lett a karácsonyi díszítés, igazi fehér karácsonyunk lesz ,úgy érzem.

Mikor odaértem a Clark's Pizza nevű pizzázóhoz, már Martin és Emma ott volt.

– Sziasztok, jó reggelt – köszöntem oda mosolyogva.

– Szia Blanca, neked is – köszönt vissza Emma.

– Blanca, te mit szeretnél venni a kavalkádban? – kérdezte Martin, miközben lehelt egy csókot az ajkaimra.

– Hát, még meglátom. Annyi biztos, hogy egy mézeskalácsos kürtöskalácsot szeretnék venni, meg egy kis apróságot a nővéremnek. Ti?

– Én majd veszek anyukámnak egy sálat – mondta magabiztosan Emma.

– Valószínűleg majd veszek apámnak egy menő kulcstartót., az tökéletes ajándék – hamarosan meg is érkezett James.

– Sziasztok skacok. Emma, gyönyörűen áll neked a vörös hajszín, így hagyod?

– Köszi James, és igen, így marad. Már nem érdekel, hogy ki mit gondol róla, nekem tetszik és kész!

– Ez a beszéd, te mit tervezel venni? – feleltem, majd Jamesre néztem.

– Lehetséges, hogy egy hógömböt. S Emma – nézett felé – ami a pírban állt, maradhatunk, úgyis szerettem volna mondani neked valamit.

Csak lassan haladtunk befelé a vásár belsejéig. Nagyon szép standok voltak ott, ahol különböző dolgokat árultak: karácsonyfadíszeket, szuveníreket, téli ruhákat, s nem utolsósorban melegen tartó elemózsiát.

A tér közepén volt egy hatalmas nagy karácsonyfa, amit még előző este lefotóztam, mert akkor gyönyörűen csillogott rajta minden díszítőelem.

Találtunk egy mini szuvenír boltot. Gondoltunk tökéletes lesz, hogy Martin megvegye a kulcstartót, James meg a hógömböt. Meglepően nem is voltak drágák. Ki is választották a megfelelőt, és meg is vették.

Haladtunk tovább, hogy mi lányok is megvegyük, amit akartunk. Hamarosan oda értünk egy ruha árushoz. Emma is válogatott a sok szép, színes sálak között, mikor megtetszett neki egy gyönyörű, piros sál.

– Te jó Isten, ez ilyen drága? Egy sál? Elnézést uram, de ez nem túlzás? – kérdezte Emma az árustól.

– Kis hölgy. Egy, ez a sál nagyon régi és mégis jó, használható állapotban van. Kettő, ilyen élénk színű piros színező anyag, ami a sálban is van, nagyon ritka. S végül három, sok másolat készült erről a sálról, de egy sem lett hasonló, tehát ez egy igazi eredeti és leutánozhatatlan darab. Szóval fizet és viheti, vagy viszlát – a borostás fickó egyikünknek sem volt szimpatikus, de Emma ragaszkodott ahhoz a sálhoz.