Amikor megismertelek..💞

1.8 Nincs minden veszve

Olyan hajnali 3 körül felkeltem mert nem bírtam aludni. Felöltöztem és kimentem az utcára. Igazából az volt a cél hogy mindegy hova csak messzire innen. Sétálás közben folyamatosan a lábam elé néztem. Mikor nekimentem egy ajtónak, felnéztem. Laurenék háza volt az. Nem kellett kopognom hiszen elég nagy zajt keltett az hogy nekimentem az ajtónak. Pár perc után nyitódott az ajtó.
Az ajtóban Johnny állt egy macinacival és egy hosszú pulcsival.
-Lauren! Téged keresnek- kiáltotta fel az emeletre.
-Johnny had magyarázzam meg!-kértem.
-Nem kell, gyere be, Lauren mindjárt lejön.-indult fel a lépcsőn. Nemsokkal ezután Lauren jött le a lépcsőn.
-Kenzie, mit keresel itt?- kérdezte.
-Nem tudtam aludni.- hazudtam.
-Jó és most az igazi indokot kérem.-mondta.
-Hozzátok akarok költözni, nem bírok otthon lenni.-nyögtem ki végül.
-Tehát azt kéred hogy "bújtassunk el"?
-Valami olyasmi.-mondtam.
-Hát jó, nem lesz nehéz de csak egyszer élünk.
-Köszönöm- öleltem meg.
-Kenzie..- szólalt meg
-igen?
-Menj fel Johnnyhoz, egész este nem aludt. Addig megcsinálom a vendégszobát.
Nagyot sóhajtva bólintottam és elindultam fel a lépcsőn.
Kopogtattam. Semmi válasz. Benyitottam.
Johnnyt fülessel az ágyában pillantottam meg.
Mikor észrevett kivette a fülest.
-Bocs nem vettelek észre- mondta
-Neked felesleges bocsánatot kérni.
-Kenzie én nem akarok veled rosszban lenni csak ez most nagyon fájt.
-Tudom, neharagudj tényleg csak anyámnál néha elgurul a gyógyszer és akkor teljesen megőrül.-meséltem.
Igazából tudtam hogy nem fogja elhinni mert ez teljesen hihetetlen pedig igaz..
-Jó hiszek neked.- adta meg magát végül, majd mosolyra húzta a száját.
-Akkor jók vagyunk? - kérdeztem.
-Jók- ölelt meg.
-Amúgy Johnny..-kezdtem bele egy komolyabb témába.
-Igen?
-Van valami amit már egy ideje el akarok mondani- motyogtam.
-Hallgatlak- mondta érdeklődően.
-Hát.. igazából én...- már mondtam volna mire benyitott Lauren.
-Kenzie, csak szólni akartam hogy kész a szoba, menj feküdj le, rád fér- mosolygott rám majd elment aludni.
Átmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyra és betakaróztam. Nemsokkal ezután Johnny nyitott be.
-Kenzie, nem mondtad el amit akartál.
-Jaj mindegy, majd máskor elmondom, inkább aludd ki magad holnapra.- mondtam
-Okés, jó éjt- mondta majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Szeretlek...- suttogtam nagyon nagyon halkan hogy még véletlenül se hallja meg senki majd nyugodtan elaludtam.