Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hello! (Név) vagyok, 17 éves Ghoul. 154 cm magas ( most 154 cm- magasak lesztek, remélem nem gond) és magányos. A szüleimet megölték a galambok, nincsenek barátaim se ellenségeim. Csak élek a nagyvilágban és ha éhes vagyok eszek. Ha unatkozok edzek. Ha fáradt vagyok alszok. Mivel maszkom nincs ezért sállal takarom az arcom, nyáron meg este is bujkálva mászkálok. Nappal általában ki sem mozdulok, de a mai nap más volt. Egyszerűen késztetést éreztem arra, hogy kimenjek az utcára, fényes nappal, sál nélkül. A késztetésnek eleget téve kiléptem az utcára. Ahogy kiléptem három galamb várt a kapu előtt. Az egyik eléggé furcsa volt, úgy mosolygott mint egy pszichopata és teli volt varratokkal, hajában római 13-mas alakban piros hajcsatféleségek ( eskü nem tudom van e külön neve) és ha jól láttam albínó volt.
Egyszer csak elő kapta Quinque-jét, és felém kezdett futni. Amikor támadott könnyűszerrel kivédtem, viszont nem tartottam túl igazságosnak hogy nem tudok túlságosan nagy csapásokat rámérni míg ő nála ott van az a nagy fegyver, ezért amikor egyik támadása elől tévedtem ki beleharaptam. Nem nagyot csak épp akkorát, hogy elég legyen ahoz, hogy előhívjam kagune-mat és egy kicsit távolabb küldjem vagyis inkább csapjam. Igazából kagune-mal együtt hasonlítottam egy skorpióra, és mivel a Ghouloknál elég nagy szám vagyok, és valószínűleg félelmükben mindent kikotyogtak a fiú csak ennyit mondott:
- Szóval igaz
- Mégis mi?!
- A huszadik körzet legerősebb Ghoulja egy skorpió. - Válaszolt szinte rögtön. Felkapta fegyverét és készült lecsapni. Én már készültem is kivédeni de ő... Levágta a "lábaimat" (megj.: A te kaguned nagyon hasonlít egy skorpióra, mivel furcsa a skorpió lábához hasonló olykor csápszerűségek jönnek ki a hátadból és egy a skorpióéhoz nagyon hasonló szúró szer amit méreggel tudsz megtölteni. Igen ez az én Ghoul oc-m kagune-ja de csak így tudom megírni a részt mert ha jobbat találok ki akkor valószínű, hogy az lenne az oc-mé és ugyan itt tartanánk)
Azt terveztem, hogy mikor támad lábszerűségeimmel lefogom és a méreggel teli szervemet beleszúrom, viszont ez így nehéz lesz. A másik kettő már beszálltak egy kocsiba és itt hagyták velem. Tényleg ennyire megbíznak a képességeiben? Mikor újra támadt elugrottam onnan és úgy próbáltam meg leszúrni, egy picit sikerült megsebeznem de mivel nem volt méreg szúrószervemben ezért csak egy kis vágás történt. Az volt a baj, hogy már kezdtem fáradni, ő viszont megint támadásba lendült ami elől elugrottam és úgy gondoltam jobb volna távozni. Aha, de csak volna. Fegyverével visszahúzott addig míg fejem mellkasának nem ütközött.
- Nem, még nem mehetsz el. Végre egy méltó ellenfélre találtam, vagy talán még többre is. - mondta, várjunk...
- T-többre? - miért dadogtam és miért pirultam el?! Hisz még a nevét sem tudtam! Mintha meghallotta volna akkori gondolatomat megszólalt.
- Juuzou Suzuya - fordított magával szembe és nyújtotta felém kezét, gondoltam kézfogásra.
- Öm, (N-Név)... (Te-Teljes Név) - fogtam meg a kezét és ráztam volna meg ha nem ránt hirtelen magához és csókol meg.
- Azt hiszem beléd szerettem egy harc alatt... (Név) - suttogta fülembe.
