who are you? ~ jikook | ✔

30. fejezet

Anya és Jimin jól kijöttek egymással, sőt feltünően egy véleményen is voltak szinte mindenben, ami felkerült téma ként. Szerencsére már az első pillanattól fogva meg volt a kellemes hangulat, nem feszengtem és, ahogy láttam Jimin sem, aminek nagyon örültem. Végül olyan sokáig elbeszélgettük az időt, hogy nagyjából tíz körül indult haza. Közöltem Jiminnel még mielőtt lejöttünk volna beszélgetni meg vacsorázni, hogy nem tudják a szüleim, hogy együtt vagyunk, szóval ezt lehetőleg ne hozza fel téma ként, mire bólintott egyet, hogy nem fog szót ejteni rólunk. Nagyjából kilenc körül apa is csatlakozott hozzánk és kezdtem teljesen úgy érezni, mintha már ezer éve ismernék Jimint. Pedig ha azt vesszük, akkor apa még csak most találkozott vele először, anya pedig másodszor. Mivel a hétfői buli Yoonginál lesz, ezért megbeszéltük, hogy vasárnap Jiminnél alszok és majd tőle megyünk másnap az egyetemistához, mert nem akarom magamat apával cipeltetni.

Aznap este hatalmas mosollyal aludtam el az arcomon és rettenetesen boldog voltam, amiért a barátom ilyen jól kijött a szüleimmel. Remélem akkor is ilyenek lesznek, amikor megtudják, hogy együtt vagyunk már egy ideje.

Az egész szombatomat apával töltöttem és megnéztünk vagy hat filmet, amit amúgy már ezerszer láttunk, de kedvenceink voltak. szóval. Én például képes lettem volna még vagy negyvenszer megnézni a Jumajit, amiben Dwayne Johnson az egyik főszereplőt. Szerencsére megegyezik apával az ízlésünk filmek terén, szóval nem kellett vitáznunk azon, hogy mit is nézzünk.

Még este összepakoltam, hogy mit is viszek majd Jiminhez, mert nem akartam másnap ezzel szenvedni. Ismét órákat töltöttem a szekrényem előtt, mire kiválasztottam a hétfői ruházatomat és most a változatosság kedvéért egy piros pólót és egy fehér nadrágot választottam, a megszokott fekete - vagy fehér - felső helyett és a fekete nadrágot is világosra cseréltem. Ismét figyeltem arra, hogy tegyek be pizsamát, mert nem akartam úgy járni, mint múltkor, amikor is Jiminnek kellett ruhát adnia, mert itthon felejtettem a sajátomat.

Másnap délben felkeltem, majd miután megebédeltem és viszonylag rendbe is hoztam magam, szóltam apának, hogy lassan indulhatunk, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen, mert hogy ő nem fogja hagyni, hogy mínuszokban gyalogoljak az utcán. Nem ellenkeztem, igazából jól is jött, hogy felajánlotta, mert amúgy sem lett volna kedvem tömegközlekedéssel menni.

- Egyébként akartam már kérdezni, de mióta is ismered Jimint? - kérdezte apa, miután kikanyarodtunk az utcánkból.

- Hát először november elején találkoztunk, de jóban ebben a hónapban lettünk - mondtam neki.

- Rendes srácnak tűnik, olyan mintha Jihyun és Seungmin keveréke lenne.

- Igen, egy kicsit tényleg olyan - ismertem be, hiszen teljesen igaza volt.

A humorérzéke Jihyuné, viszont néha teljesen úgy viselkedik, mint Seungmin. Aggódik értem és törődik velem, ami nagyon jól szokott esni. Büszke voltam apára, hogy segítség nélkül eltalált Jimin házáig, mert nem olyan sokszor járt még itt. Megígértem, hogy ha bármi van, akkor hívom őket, de tudtam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz.

- Beengedsz? - kérdeztem, miután Jimin beleszólt a kaputelefonba.

- Persze, bébi  - becézett, én pedig vigyorogni kezdtem, mint a tejbetök, hiszen imádtam, hogy péntek óta így hív.

Szerencsémre senkivel nem találkoztam a lépcsőházban, viszont meglepődtem, amikor Jimin lakásának ajtaja résnyire nyitva volt. Bátortalanul léptem be az ajtón, majd magam után be is csuktam azt, de ő még mindig nem jelent meg.