who are you? ~ jikook | ✔

32. fejezet

" Sok srácot cserkészett már be, csak a szex miatt. "

" Egy igazi rossz fiú. "

" Nehéz eset. "

" Nem éri meg fogadni Jiminnel, mert úgy is veszít. "

" Szeret hazudozni. "

Nyeltem egy hatalmasat, amint ezek a rendkívül biztató mondatok hangzottak el Jiminről. Rosszul éreztem magam és már egyáltalán nem találtam viccesnek a helyzetet. Látszólag Jimin is kellemetlenül érezte magát, többször is kérte a többieket, hogy hagyják abba és ne hazudozzanak, mert ez nem arról szól. Lehajtott fejjel ültem és próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy Jimin megváltozott. Most velem van együtt és a közelmúltban semmilyen fogadást nem kötött senkivel. Megváltozott, megkomolyodott és felnőtt, hiszen tegnap azt mondta, hogy szeret engem. Nem dobálóznak csak úgy az emberek ezzel a szóval, mert hatalmas súlya van. Nehéz esetnek meg egyáltalán nem nevezném, mert velem teljesen normális és egyre jobban kezd megnyílni felém. Engem pedig nem csak a szex miatt szerzett meg magának, hiszen akkor már rég megtette volna, de még csak nem is utalt arra, hogy bármiféle ilyen szándéka lett volna.

- Ha már témánál vagyunk, akkor ideje lenne valamit tisztázni - szólalt meg Yoongi, ezzel síri csend telepedett a szobára.

- Yoongi, muszáj ezt most? Nem lehetne, hogy ne balhéval kezdjük az új évet? - sóhajtott fel Jimin, én pedig már a hangjából meg tudtam állapítani, hogy fél és nagyon ideges.

- Elmúlt a szilveszter Jimin, te pedig tudod, hogy hogyan állt a fogadás! - szállt be a beszélgetésbe Jin is.

- Miről beszéltek? - kérdezte a mellettem ülő Jihyun.

- Jiminnek kellene elmondania - szólalt meg Namjoon, aki a másik oldalamon ült.

- Nem fogok semmit elmondani! Nem hiszem el, hogy nem lehet várni még pár napot! - kiáltotta el magát, én pedig ezt a pillanatot választottam ki annak, hogy végre felemeljem a fejem.

Jimin állt, arca vörös volt, látszólag rendesen felhúzhatták a többiek, én pedig nem értettem, hogy még is miről van szó. A rengeteg alkohol, amit elfogyasztottam, csak rontott a helyzeten, ugyanis ülni is nehezemre esett, mert jobbra-balra dülöngéltem. Yoongi kortyolt egyet a kezében lévő sojus üvegből, Taehyung, Jin és Hoseok éppen sugdolóztak valamin, Namjoon engem bámult, Jihyun, Seungmin és én pedig ültünk és igazából nem értettük, hogy mi történik.

- Akkor majd elmondom én - vonta meg vállait Yoongi, mire Jimin könyörögni kezdett neki, hogy ne tegye, de a házigazdát ez egy cseppet sem érdekelte.

- Talán tényleg Jiminre kellene hagyni a dolgot - mondta Namjoon.

- Nem! Nem fogom hagyni, hogy Jungkookot is átbassza, akárcsak az eddigi csávójait!

- Mi? - kérdeztem egyszerre Jihyunnal és Seungminnel.

- Na, ez izgi lesz - szólalt meg Jin, viszont én nem tudtam másra koncentrálni, csak Yoongira és arra, amit az előbb mondott.

- Fogadtam Jiminnel - pillantott rám Yoongi és úgy éreztem, hogy ezt most már csak is nekem mondja. - Az volt a lényege, hogy fektessen meg szilveszterig téged, de elbukta, mert ugye nem feküdtetek le. Ha nyert volna, akkor nem mondtunk volna neked semmit, viszont veszített, az alku meg úgy állt, hogy ha nem teszi meg, akkor kitálalunk neked mindent. - mondta végig a szemeimbe nézve.

Szemeim hatalmasra tágultak és éreztem, hogy fejem sípolni kezd. Hol Jimint, hol pedig Yoongit bámultam és azt vártam, hogy mikor neveti el valaki magát, mondván, hogy ez az egész csak egy vicc és, hogy csak a hangulat kedvéért találták ki. De ez nem történt meg, síri csend telepedett a szobára, az óra kattogásán kívül mást nem is lehetett hallani.