ℌ𝔢𝔦𝔪𝔡𝔞𝔩𝔩𝔰 𝔇𝔞𝔲𝔤𝔥𝔱𝔢𝔯 - Loki fanfiction HUN -

Negyedik Fejezet - Kompromisszum

Ezek az idióták mindentől megfosztottak! Jövök rá, mikor el kezdek kutakodni a zsebeimben, de mindegyik üres, pedig kristálytisztán emlékszem, hogy a tőrömön kívül még egyéb dolgok is voltak ott. Idegesen fújok egyet. Jól van, Hesla, nyugodj meg, kezeld higgadtan a helyzetet. Még jó, hogy börtönbe zártak, hisz fenyegetést jelentek erre a helyre, megtámadtak a szőkét és... hivatlanul jöttem, de akkor is! Mérgesen ülök fel a földön és a hátamat a falnak döntöm.

- Haver! Ne már! - szólok ki az őröknek akiket a szőke megbízott, hogy figyeljenek rám, de ebben a pillanatban rám se bagóznak.

- Engedjetek már ki! - folytatom - Csak az apámmal akarok találkozni! Szóljatok Thornak! Vagy Lokinak, mit  tudom én, de nekem fontos küldetésem van! - mérgelődök, de így se figyelnek rám. Ezek aztán tényleg megrendíthetetlenek, de engem is kemény fából faragtak.

- Pisilni kell! - nyavajgok tovább. Csak megtörnek egyszer. - Húgyozzak ide? Huh? Szomjas vagyooook! - kiabálok. Süket fülekre találok, ami kezd idegesíteni. Felpattanok és a neon fény széléhez lépkedem. Nem esek bele abba a hibába, hogy újra neki rohanok, még azt a tőrt is elvették tőlem, amivel lehet megrongálhattam volna a zárat.

- Ne csináljátok már. - guggolok le - Egy földit fogtatok el, jaj, de menő. - forgatom a szemem - Nem is tudok nektek ártani! Minek figyeltek rám ketten? Engedjetek el! - fújtatok. Meg se rezzennek, csak állnak ott, maguk elé bámulva. Elgondolkodom, hogy lehet bábuk, de látom a mellkasuk mozgásán, hogy lélegeznek szóval tuti nem bábuk. Sóhajtok. Oké, ha az idegesítés nem jött be, akkor próbálkozzunk meg a könyörgéssel, csak van ezeknek a behemótoknak szíve. Már nyítnám a számat, de abban a pillanatban kinyílik a kovácsoltvas ajtó. Azonnal felugrok, megpróbálom meglátni ki az, amennyire kitudok hajolni. Fekete és szőke tincsek bukkanak fel a látószögemből, majd ehhez két test is társul. Az állkapcsom megfeszül, máris nem tetszik, hogy ott kint legyek. Méltóságteljes léptekkel jönnek a celláig, majd megállnak előtte. Horkantok, karjaimat összefonom magam előtt.

- Na mi van, ribikéim, mondtok is valamit? - gúnyolódok velük.

- Én a helyedben nem rontanám a helyzetem - mosolyodik el lesajnálóan Loki, amiért cserébe kap egy csúnya nézést.

- Te csak meg se szólalj! Átvertél! - mondom vádlón, de a mellette lévő Thor megforgatja a szemeit.

-Nem csak téged. De nem, azért vagyunk itt, hogy kitárgyaljuk, Loki kit vágott át többször. Válaszokat akarok hallani. - mondja mély hangon, amivel gondolom az emberekre parancsol, hogy tegyék amit mond. Tipikus hercegecske.

- Én meg az apámat holtan. - vágom rá mérgesen - Ó, de egyikünk se éri el a célját. Milyen szomorú. - vigyorodok el cinikusan. Thor két ujja közé csippenti az orrnyergét és dörzsölgetni kezdi.

- Loki, te jobban értesz a magadfajta gúnyos emberekhez. - morogja az orra alatt. Összevonom a szemöldökömet. Ez most sértés akart lenni?

- Nem azért, Thor! - fordul csípőből a magasabbik felé - De ebből nekem mi hasznom? - vonja fel sötét szemöldökét.

- Nekem sincs semmi hasznom! - szólok közbe mielőtt elkezdenének veszekedni. Semmi kedvem őket végig hallgatni. - De ha válaszokat akarsz, akkor engedj ki. - teszek egy ajánlatot. Egymásra néznek, majd rám.

- Nem - felelik egyszerre. Sóhajtok, pedig már annyira reménykedtem, hogy mégis sikerül őket rávennem.

- De miért? Hisz nem is csináltam semmi rosszat. - meresztek rájuk boci szemeket, hátha megtudom őket törni. Azért sem adom fel!

- Te aztán igazán egy pofátlan midgardi vagy - szólal meg Loki. Felé pillantok.

- Miért is? - kérdezek vissza érdeklődve. Kezdi nagyon bökni a csőrömet.

- Rettegned kellene, esdekelni. Esetleg hibás példány vagy? Azon se lepődnék meg. - horkant lemondóan. Reflexszerűen mutatok be neki, úgy látom veszi az adást, mert kaján vigyor terül el az arcán.

- Nem vagyok hibás példány. Éppen csak félvér. - nézek vissza Thorra, mert sejtésem van, hogy mit szeretne tudni. Várakozva néz rám, de makacsul nem beszélek tovább, előbb engedjenek ki.

- Folytasd! - biztat, de megrázom a fejemet.

- Engedjetek ki, utána folytatom. - kötöm az ebet a karóhoz. A szőke mérgesen néz rám.

- Nem. - feleli határozottan. Megforgatom a szememet.

- Egek, nem tudunk kompromisszumot kötni? - támaszkodok a falnak. Thor dialittas mosolyt villant.

- Kijöhetsz, de bilincs lesz rajtad. - mondja vigyorogva. Elborzadok. Komolyan? Kutyának néz? Közvelyésnek? De elgondolkodom. Ha sikerül leszednem a bilincset akkor nincs semmi baj, hisz ezerszer próbálkoztam már vele. Negédesen elmosolyodok.

- Rendben, bele egyezek. - bólintok. Thor már lépne, mikor Loki megállítja. Összehúzott szemekkel méregetjük egymást.

- Valami nem stimmel vele. - morogja a bajsza alatt. A homlokomig szalad a szemöldököm. Miért nem képes egyszer befogni a száját?

- És mióta érdekel téged ez? - kérdez vissza Thor gyanakodva. Loki fintorogva elengedi Thort, zsebre vágja a kezeit és biccent.

- Csak tessék, édes bátyjám, sétálj a halálba! - hagyja rá. Nem értem mi bajuk, olyan furcsán viselkednek egymással. Thor belép hozzám, döbbenten konstalálom, hogy ő rá nincs hatással semmilyen energia mező. Kihasználja meglepődöttségemet és egy furcsán működő bilincset tesz a kacsómra. Felszisszenek, a neon hamar el is tűnik, ahogy rám kerül a béklyó. Már most utálom ezeket! Hogy a francba fogok én innen kiszabadulni? Kivisz a cellából, majd megállít maga előtt.

- Kezdheted! - parancsol rám, de csak felvonom a szemöldököm. Igen? Így akar játszani? Rendben.

- Mit is? - tettetem a hülyét. Felhorkant, majd elkezd kifelé húzni. Loki is jön utánunk, elégedett mosollyal nyugtázza vagy a szenvedésemet, vagy azt, hogy a testvére felhúzta magát rajtam. Felrángat egy csigalépcsőn, meglepő módon ugyanarra húzz amerre Loki vezetett ezidáig. Hamar végig megyünk a folyóson, majd benyom a szobába és bezárja utánunk az ajtót.

- Így már remélem fogsz beszélni. - dől neki a falnak. Csak pislogok rá, most komolyan ide hozott? Azt hiszi ezzel lekenyerezz? Morogva leülök az ágyra. Kezd elegem lenni belőle, meg amúgyis, amíg beszélek megbirizgálhatom a zárat. Reményeim szerint, mert ilyennel még nem volt dolgom.

- Mit szeretnél tudni? - kérdezem mézes-mázas hangon. Összehúzza a szemöldökét, de nem szól. Loki önkényesen elfoglalja az egyik fotelt, keresztbe teszi maga előtt a lábait, tekintete amolyan "na lássuk a medvét" stílusban. Ez a pasi idegesítő, komolyan mondom.

- Rendben, Hesla, ha persze így hívnak. Miért akarod megölni Heimdallt? - teszi fel Thor a kérdést, pedig erre már válaszoltam. Megdörzsölöm az orrnyergemet, kezdem érezni a migrént, amiért nem figyel rám ez az idióta.

- Úgy hívnak, és neked már elmondtam. Azért akarom megölni őt, mert miatta halt meg az anyám. - válaszolok lassan, tagoltan, hogy megértse. Loki megköszörüli a torkát.

- Nem akarok közbe szólni, de mégis megteszem. Esetleg nem amiatt halt meg, mert te megszülettél? - érdeklődik. Abban a pillanatban eldurran az agyam, elmémet vörös köd lepi el és a pillanat töredéke alatt ugrok felé.