Tudod, a lavinát is létrehozza valami. Elég egy apró kavics és már útnak is indult egy házakat, fákat és embereket elnyelő csapás.
Azt hiszem, azért mégis szükség van lavinákra. De hol vannak a mi kavicsaink?
Az én zsebeim már üresek.
Tudod, sosem féltem még annyira, mint amikor egyedül maradtam a sípályán. Illetve, akkor ijedtem meg a legjobban, amikor a ködben sétálva, megindult a cipőm alatt a hó. Amikor elkezdtem süllyedni, azt hittem sosem látom többé azokat, akik fontosak nekem. Oké, nem leszek álszent, a második gondolatom a fogszabályzóval volt kapcsolatos. Arra gondoltam, ha most meghalok, kárba megy az egész fájdalmas procedúra. Ráadásul milyen gáz lenne fogszabályzós halottnak lenni nem? Vagy leszednék rólam, mielőtt koporsóba tesznek?
Erre mondanád azt, hogyha nem lennék ki kéne találni. Aztán összeborzolnád a hajamat.
Csakhogy már nincs mit összeborzolni.
YOU ARE READING
Lavina
Fanfiction" - Talán nem kellett volna elindulnunk... - Talán fordítva tartod a térképet! - Ez egy térkép? "
