Nyaralás a haverokkal

Második fejezet

Egy lepukkant motel előtt álltunk. A tetején csüngött egy Flam felirat- valószínűleg ez a motel neve. Bárgyú tekintettel meredtem az ajtóra. Fáradt voltam, és igazából nem értettem az egész szituációt. Elindultunk egy igényes, szép hotelbe, erre megérkeztünk ebbe a porfészekbe. Kétségbeesetten kerestem valakinek a tekintetét, de mindenki a motelt pásztázta.

- Mi lesz most?- kérdezte Rita.

- Jobb esetben bemegyünk- jelentette ki Barbi. - Rosszabb esetben itt fogunk állni, amíg meg nem halunk.

Tudtam, hogy miközben ezt mondja mosolyog, de inkább ránéztem, hogy megbizonyosodjak. Ahogy elsőre ránéztem azt gondoltam volna, hogy teljesen komoly, de a szeme sarkában összefutottak az apró nevetőráncok. Tekintetemet egy picit feljebb emeltem, pontosabban Kevinre. Szemeivel szinte zavarba ejtően mustrálta Barbit.

- Mit vigyorogsz, Mira?- kurjantotta Tomi.

Mérgesen néztem rá, mert szívesen legeltettem volna még a tekintetemet Barbin és Kevinen. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire összeillenek.

- Még ma bemegyünk?- türelmetlenkedett mögöttem Bence.

Válaszul mindenki felkapta a cókmókját, és elindultunk az ajtó felé. Persze a legbátrabb, Barbi ment előre, és magyarázta el a recepciósnak, hogy pontosan mit is akar.

- Nincsen hat személyes szobánk- mondta lassan századjára a férfi.

Nagyjából ötven éves lehetett. Apró bajsza félig betakarta a sebhelyet, ami egészen az arca közepéig tartott. Vajon mit történhetett vele? Hmm, talán baleset, talán nem. Udvariatlan volna megkérdezni, szóval csak nyeltem egyet és inkább a berendezésre koncentráltam. Egy kis pult, mögötte egy hatalmas vitrinnel ami kulcsokat rejtett. A pulttal szemben volt két szebb napokat is látott kanapé, illetve három puff. Mindegyik virágmintás volt, talán rózsás; nem láttam jól.

- Akkor két személyes...- kaptam el egy kis részletet Barbi és a recepciós csevegéséből.

- Jó, három két személyes szobát szeretnék akkor- morogta.

Megkaptuk a kulcsokat majd kezdődhetett a szobatárs választás. Rita mindenféleképpen Barbival akart lenni. Tomi pedig olyan szinten ragaszkodott Kevinhez, mintha ettől az élete függene. Én csendben álltam. Reménykedtem, hogy Barbi észre veszi, hogy szinte lyukat éget a hátába a tekintetem, de annyira el volt foglalva Tomival és Bencével, akik Kevinért vitáztak, hogy ha egy óriás elragadott volna, az se tűnt volna fel senkinek. Így hát megragadtam a tizenhármas kulcsot és csendben álltam tovább. Ha már szobatársat nem, de szobát hagy válasszak már én.

A dolog végkimenetele az lett, hogy Rita megnyerte magának Barbit ( ahhh), Tomi pedig Kevint. Így hát nekem maradt Bence. Igazából semmi bajom a sráccal, de akkor nem tartom igazságosnak, hogy a két talpraesett, kemény csaj került egy szobába; én pedig mehettem egy fiúval, akit ugyan szinte a testvéremmé avattam az elmúlt pár évben, de akkor is...

Sóhajtva battyogtam Bence után. A tekintetem a tapétát vizsgálta, segítségül hívva ujjaimat is. Érdekes volt a rücskös felület, és az a baromi csúnya ezer éves tapéta, ami egészen a mi szobánkig tartott. A fekete ajtóra ezüst számok voltak felhelyezve. Bencét finoman arrébb lökve bedugtam a kulcsot a zárba, és lassan elfordítottam. Az ajtó hangos nyikorgással nyílt. Tisztára, mint egy horror filmben. De nem a nyikorgás volt a legijesztőbb, hanem a látvány, ami elénk tárult. Tévé a múlt századból, szakadt kanapé. Apró konyhának titulált valami, és még három csukott ajtó. A falaknak egyszínű barackos színűk volt, míg a bútorok szürkék voltak ( vagy is szerintem egykor még fehérek, pfúj ). Benyitogattam a szobákba, és a fürdő meglepően rendben volt. A mellette lévő szoba egy kis hálószoba volt, akár csak a konyha melletti szoba. Egyből befoglaltam a fürdő mellet lévő kis lyukat. Bencét persze nagyon ez nem zavarta, helyette inkább lazán levágta magát a kanapéra, és a tévét bütykölte. Egy ideig figyeltem, ahogy próbálja megkeresni a sport adókat, de nagyjából öt perc után ráuntam, szóval bekullogtam a szobámba, és elkezdtem kipakolni a ruháimat. Nem volt nagy szekrény, meg semmi, csak egy szobainas. Vállfák hiányába egyszerűen ráhajigáltam a ruhadarabokat. A cipőimet egymás mellé felsorakoztattam.