Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

14

Arra ébredtem, hogy valaki rám ugrik. Nem vicc. Kórházban fekszem halálos betegen, erre rám veti magát valami, önmagát ébresztőórának képzelő elvetemült. Miután túltettem magam azon, hogy kis híján kiszakadt a szívem a helyéről, akkora szívfaszt kaptam, elkezdett eljutni a tudatomig, hogy a takaró miatt nem látok semmit, mert az este folyamán a fejemre húztam. A karomat ki akartam nyújtani, hogy végre lehúzhassam magamról ezt a fullasztóan fertőtlenítő szagú szutykot, de az fogságba esett, mivel a támadóm pont rátehénkedett. Hiába rángattam, úgy mint a TOLNI feliratú ajtónál, ennél sem jártam sikerrel. A küzdelmet feladva, próbáltam az elmém erejével, puszta telekinézissel lepöckölni a zavaró tényezőt magamról a szoba másik végébe.

-Szólj ha elfogadtad a tényt, miszerint én vagyok felül, mert Louis hat perc múlva el fog lopni tőlem, valami agy átlézerezéses szuperszónikus akármilyen vizsgálatra - hallottam meg közvetlenül a fejem mellől a rekedtes hangot. Aucs, tusé. Ezek szerint azért kaptam ezt a kellemes ébresztést, mert tegnap amikor Aaliyaht csikizte és felülkerekedett a védtelen lányon, kicsit megpiszkáltam az egóját egy olyan megjegyzéssel, hogy élvezd ki, hogy most te lehetsz kivételesen felül, mert más helyzetben úgysem kerülsz oda. Ha tudtam volna ezeknek az ártatlam mosollyal körítve, felé küldött szavaknak a későbbi következményeit, miszerint matricává présel össze, talán meggondolom még egyszer, hogy kimondom e őket.

-Ha nem indultál volna nyílvánvaló
előnnyel, fordított lenne a felállás és te feküdnél abban a pozícióban amibe most én kényszerülök. - magyaráztam a még mindig felettem levő zöld huzatnak. Kezdtem klausztrofóbiás lenni ettől a helyzettől. Nem csak a szinte rám tapadó ágynemű, talán nem is csak a test súlya ami még mindig rajtam nyugszik, hanem az az elképesztően szúrós fertőtlenítőszagtól kezdtem magam egyre ftúsztráltabban érezni. Elképzeltem ahogy ezek a bűzös anyagok hozzám feszülnek és elterelik előlem az levegő morzsácskáit. Olyannyira derogált a kialakult helyzet, hogy számomra mintha megszűnt volna az idő fogalma. Csak a fullasztó paplanra fókuszáltam. A hatalmas koncentrációmból egy mély, dörmögés szerű kellemesen csengő nevetés billentett ki.

-Azt csak szeretnéd, Tündérke. - ejtette ki az új becenevem egy pillanatnyi gondolkozás után. Most komlyan, mindenki ilyen tündi-bündinek tart, hogy egyből ezt aggatja rám? Éreztem ahogyan megmozdul és a következő másodpercben már le is került rólam a paplan. A hirtelen fény miatt ami a pupilláimat hivatott kiégetni, hunyorogva ugyan, de észleltem azt a hatalmas vigyort ami az arcán terül el. A helyzetbeli vakságommal küszködve, támadt egy remek ötletem. Ki akartam faggatni Shawnt, hogy mi volt az a tegnapi mélypontra zuhanás a folyosón.

- Hé, ha úgyis van egy kis időnk, akkor mit szólnál hozzá, ha te kifelytenéd, mi is volt veled tegnap, ameddig én megpróbálom visszanyerni a látásom. - dörzsöltem meg a vége felé a szemem. Megint megpróbálkoztam a terep felmérésével sikertelenül, úgyhogy a dolgot feladva ejtettem a kezem úgy a szememre, hogy a könyökhajlatomba tudtam temetni az arcomat. Kicsit ellustultam, na. Egy akkora sóhaj után, ami képes lett volna levinni a tetőt, elkezdtett helyezkedni rajtam. Aztán hirtelen éreztem egy hideg ujj hozzányomódását a kulcs csontomhoz, amit követett egy másik. Egymás elé téve őket elkezdett lépegetni velük.

-Biztos van rá mód, hogy elfelejtethessem veled a tegnapi gyenge pillanatom...- lehellte a nyakara. Amikor az ujjai elértek a felsőm nyakának szegélyéig egy laza mozdulattal lekevertem neki egy nyaklevest. Azért tudja már, hogy kivel akar és mit akar csinálni.

-Raul, most azonnal leveszed rólam a segged és nem keresel kibúvókat ,hanem kibököd végre azt amit akarok, különben lekaratézlak még az ágyról is. - mondtam úgy mintha nem tellett volna hatalmas erőfeszítéseimbe, hogy bele ne remegjen a testem minden érintésébe. Hogy még nagyobb nyomatékot adjak mondandómnak, keresztbe vetettem a karomat és a vakító fénnyel nem törődve vègre kinyitottam a szemeimet.

Ő nagy komótosam lemászott rólam, mintha valami kínzáson esne keresztül és ledobta magát törökülésbe mellém. A példáját követve én is feltápászkodtam és szembe helyezkedtem el vele. Bizalmasan, előredőlve, a térdemen megtámaszkodva, az ujjaimat összekulcsolva biccentettem annak jeléül, hogy kezdheti. Kétségbeesetten nézett körbe, mintha csak abban reménykedne, hogy nem neki szólt az apró bólintás. Amikor visszafordult a szemében tényleges félelmet láttam. A most sötétbe boruló barna árnyalatnak, rácsaiból szőtt kalitkába volt zárva egy , a riadságtól megrészegülő madárka. Nem akartam siettetni, de már annyira furdalt a kíváncsiság, hogy feszültségem levezetését az alsó ajkam harapdálásával sikerült levezetnem csupán. Komolyan úgy éreztem, hogy soha nem fogja elkezdeni.

- Tudod, szerintem engem sokkal jobban megvisel az, hogy Aaliyah mozgáskorlátozott lett, mint Őt magát.... - vakarta meg a tarkóját egy féloldalas ez van, mit csináljak vele? mosollyal körítve. - Az bánt a legjobban, hogy miattam van ez. Én küldtem el a boltba egy rohadt zseblámpàért. - itt kérdőn felhúztam a szemöldököm, ezzel kérlelve, hogy fejtse ki bővebben, mégis mi a fészkes fenéért kellet neki egy zseblámpa este. A vállat megrándítva adta tuttomra, hogy érti mit szeretnék. - Aznap épp egy sorozat-maratont akartunk tartani, de elment az áram. Lementem, hogy felnyomjam a biztosítékot, de amikor leértem a lépcső aljára hirtelen lemerült a telóm és kikapcsolt a zseblámba rajta. Mivel az orrom hegyéig sem láttam, visszafelé a lépcsőn háromszor is elestem. Szóltam Aaliyahnak, hogy menjen el egy elemlámpáért, mert nem hiszem, hogy fel tudok jutni. Amikor már másfél órája távol volt visszajött az áram én pedig rohantam fel, hogy a vezetékes telefonon felhívjam. Egy mentős vette fel és kérdezte meg, hogy közeli hozzátartozó vagyok-e. - nézett rám tehetetlenül - Az én hibám.

Na most, tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy érzelgős fajta, de még én is elérzékenyültem ez a kis sztori után. Főleg azért mert azonosulni tudok vele. Ő is magát hibáztatja. Mi ez már? A szerencsétlen , lelkisegélyre szorulók klubbja? Képzeletben letörölgettem a láthatatlan könnyeimet és megpaskoltam az előttem ülő térdét. Meglepetten pillantott a kezemre amit nem szándékoztam visszahúzni, majd rám meredt. Én fejben megpróbáltam összerakni egy olyasfajta lelkifröccsöt ami lehetőleg nem ront a mostani helyzeten. Fasza. Jól feladtam magamnak a leckét. A vállrándítva
fújtam odébb egy kósza hajtincset a nagy loboncomból és minden mindegy alapon fogalmaztam meg gondolataim.

- Szerintem ne érezd magad hibásnak. Mármint, én ütkötem vele össze. Te csak elküldted valami világításra alkalmas cuccért. Mondjuk ilyen alapon mindketten vétkesek vagyunk. - pödörtem meg a képzeletbeli bajuszom "eltöprengve" - Mindegy, akkor legalább mi, a hibáztathatóak tartsunk össze. Üdv a balhésak szektájában! - ütöttem lovaggá a kezem ügyébe kerülő telefonjával, ezzel fel avanzsálva az említett társaság egyik tagává. Összesen 2 tag van. Az egyik Ő. A másik pedig alapító tagként én lennék. Diszkréten előrébb dőltem mire ő is követte a példámat kábult mosollyal ajkain. Egy pillanatra belefeledkeztem a mozdulatba ahogyan benedvesíti a puhának látszó párnácskákat, majd a fejemet megrázva körbepillantottam, mintha csak attól tartanék, hogy valaki kihallgat minket. Suttogva folytattam. - Ez az egyesület titkos, szóval esküt kell tenned, hogy senkinek nem beszélsz róla. Talán Aaliyaht is felavatjuk, ha nem túl tisztátalan lelke eheg a körhöz. - magyaráztam végig a sötétbe bukó szemekben gyönyörködve. Azzal szórakoztattam magam, hogy egyszer az egyikbe, aztán a másikba néztem. Hogy tud ezekkel bárki is betelni? Túl tökéletesek.

-Sráccok, jöttem átvilágitani Flóra fejét, de akarjátok, hogy később visszajöjjek? Még azt sem vettétek észte, hogy bejöttem. - mondta vigyorogva Louis. Tekintetemet az eddigi célpontomtól elszakítva átvezettem az orvosom lazán falnak nekidőlő testére és szám vonala máris felfelé görbült. Felpattanva az ágyról indultam meg felé és vissza sem nézve hagytam ott Shawnt az ágyamon akivel eddig lelkiztünk.

BOCSI A KÉSÉSÉRT NE KÖVEZZETEK MEG PLÍZ🙏🏿🙏🏿🙏🏿
Borzasztó lett és rövid is de ez van😂🙆
Meg sem kérlek titeket a kis csillag megnyomására✨
Buldog karícsonyt így utólag😂🎅🏿💕