A szikla szirten álltak, és egy pillanatra egymás szemébe feledkeztek. A démon egy biztató mosolyt küldött a gyönyörű sárga angyalnak.
- Másodszorra sokkal könnyebb lesz. Lent várlak! - ugrott hezitálás nélkül.
Jimin visszafordult a hatalmas kő kastély felé, hogy utoljára egy pillantást vessen régi otthonára, majd ő is a mélybe vetette magát. Szíve felgyorsult távolodó szerelmét látva. Így a levegőben kapálózva próbálta utolérni őt. Kezét kinyújtotta a zuhanó alak felé. Ahogy a csillagok gyorsan suhantak el mellette, csak Jungkookot látta tisztán. Erős szorítást érzett kezén, ahogy ujjaik összefonódtak végre. A zavar lelkében megnyugodott.
- Ne félj! - nézett rá Jungkook. - Soha többé nem engedlek el, angyalom. - húzta magához közelebb a másikat. Ahogy együtt zuhantak a mélybe, testük összefonódott. Az izmos karok szorosan ölelték Jimint.
- Bármikor újra buknék érted! - szippantott mélyet a démon mellkasából. Jól esett annak édes illatát ismét érezni.
A sok kis fény elszáguldott mellettük, a hold lassan egyre távolabbinak látszott, a zuhanás pedig felgyorsult. Testük nehéz lett a gravitációtól. A földre ismét fájdalmasan becsapódva érkeztek. Jungkook nyögve kuncogott, még mindig szorongatva a szőke férfit.
- El se hiszem, hogy sikerült! - nézett az összeszorított szemű angyalra. - Jól vagy? - simogatta meg a szép arcot.
- Igen, csak most érzem a sebeim igazán. - nézett végig a harc közben szerzett hegeken, melyeket most vörös vér fedett. Kook se festett jobban.
ESTÁS LEYENDO
Érted buknék!
Fantasía(Jikook)(Befejezett) Az angyalok a mennyországban születnek. Nincs igazi testük, csak lelkek, ám alakjuk ettől még van. Hasonló az emberekéhez, de még is más, mert megfoghatatlan, mint egy emberszerű fény, vagy szellem. Hívhatjuk akárhogy, mások, mi...