Felkészülés

II.

Menekülés

Hinata

Mire visszaértem, Kageyamának hűlt helye volt. Nos... Igazából ez várható volt. Legalább a labdákat elpakolta, így nem enyém volt az összes takarítás. Sokszor gondoltam már arra, hogy valamilyen módon zavarba hozzam, de nem hittem volna, hogy ilyen édes lesz. Muszáj volt mégegyszer látnom! De úgy tűnt, megsértődött, igy kicsit nehéz volt kivitelezni. Nem mintha számítana, mert edzésre biztosan jön, a röpitől semmi sem tarthatta távol. Ezekkel a gondolatokkal takarítottam a padlót, majd mikor végeztem, egészen hazáig ő járt a fejemben. Igazság szerint már nagyon régen rájöttem, hogy valami nem egészem volt rendben velem. A látszat kedvéért "ámultam" a csinos lányokon, meg zavarba jöttem mellettük, de nem igazán érdekeltek. Erre elsőnek tizennégy évesen jöttem rá, mikor elvesztettem életem első meccsét. Azt is Kageyama hozta ki belőlem, ami eléggé betegesnek hangozhat, így utólag... De mikor olyan közel hajolt hozzám, még ha közöttünk is volt a háló, beindult a fantáziám, és több hétig le sem állt. Volt pár hónap, mikor gyűlöltem magamat - mert melyik melegnek nincs ilyen időszaka? -, de végül elfogadtam, és mélyen eltemettem magamba. Amúgy sem számított nekem semmi, a röplabdán kívül. Azonban ez a tervem kudarcba fulladt, mikor megláttam, hogy ki is lesz a feladóm. Ezek után pedig megismertem. Eleinte elég idegesítő volt, de a legjobban az iránta érzett vonzalom irritált. Lassan, mikor végre levette a páncélt magáról, megismerhettem, ezzel egyidőben pedig bele is szerettem. Vagyis... talán ez a legjobb szó arra, amit éreztem.

Kageyama

Mikor elmenekültem Hinata elől - mert bizony ezt tettem -, a terem felé vettem az irányt. Villámgyorsan összeszedtem a labdákat. Az arcomon éreztem, hogy még mindig forró, amin nevetnem kellett. Miért volt az, hogy ezt pont az egyik csapattársam váltotta ki belőlem?! Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy direkt. Felkaptam a táskámat, és elindultam haza. Nem volt jó ötlet ismét találkozni vele. Mikor belesuttogott a fülembe, megborzongtam. Biztos vagyok benne, hogy ő is észrevette. Abban a pillanatban szerettem volna, hogy lány legyek, hiszen akkor nem lett volna természetellenes, amit éreztem. Azonban nem lettem lány, maradtam a régi önmagam, zavaros gondolataimat kivéve. Mégis mit kezdjek magammal holnap, ha Hinatával találkozom?! Miatta kellett átgondolnom, hogy esetleg a fiúkhoz vonzódom. Az az idióta! Ráadásul a haja csiklandozott, olyan közel hajolt... Annyira zavarba ejtő! Nem tudtam elhinni, hogy rám ilyen hatással legyen az az apróság. Persze ő tök magabiztosnak tűnt.
Lehet, hogy ő...? Vagy csak húzta az agyamat. Mindenesetre annyi biztos, hogy a haja kellemesen puha...

*  *  *

A reggel egyet jelentett azzal, hogy az iskolát kezdhettem egy edzéssel. Ennek általában örültem, de akkor semmi kedvem nem volt a törpével összedolgozni vagy egyáltalán találkozni. Ezt persze egyből elfelejtettem, mikor megláttam a vörös buksit elszáguldani mellettem. Egyből utána iramodtam, ezzel kihozva a versenyt egy döntetlenre. Lihegve támaszkodtunk a térdeinkre a tornaterem zárt ajtaja előtt.
- Én nyertem!
- Nem is! Döntetlen volt! - morrantam rá, de ezúttal csak rám vigyorgott.
- Menjünk öltözni!~ - dalolta, majd már szaladt is fel a lépcsőn. Mégis mi az istenért volt ilyen izgatott? Talán túl sok energiája maradt tegnap, mert csak úgy elrohantam. Annyi szent, hogy nekem maradt bőven, aminek nem igazán örültem.
Az öltözőben leraktam a táskámat, majd elkezdtem levenni a pólómat. Hinata hasonlóan cselekedett, így egy pillanatot megengedtem magamnak. A méretéhez képest egészen izmos volt, a bőre pedig puhának tűnt. Gyorsan elfordultam, és neki álltam befejezni, amit elkezdtem. Az arcom hirtelen forró lett, mivel észrevettem, hogy a törpe minden takargatás nélkül megbámult - pontosabban nem engem, hanem a felsőtestemet. Közben még a száját is megnyalta! Jézusom... Gyorsan felvettem a fehér pólómat, aztán kiviharzottam. Ez aztán több a soknál! Meg fog állni a szívem!

Boldog új évet mindenkinek! Remélem jól telt a szilveszterezés. 😁 Én Haikyuut néztem. Társasági ember vagyok nagyon. 😂