Több mint barátság /NamJoon ff./

Karácsonyi különkiadás

Reggel, mikor felkeltem Namjoon békésen szunyókált mellettem, amin muszáj volt mosolyognom. Kezemet végig simítottam arcán, amire a szemei kicsit megrezzentek.

-Jó reggelt -motyogta a párnába csukott szemmel.

-Karácsony van, Nam -mondtam kuncogva, és újra megsimogattam arcát. Erre azonnal kipattantak szemei, és felülve rám nézett.

-Akkor mozdulj, Haera -mászott ki az ágyból, és gyorsan a szekrényéhez sietett.

-Mire ez a nagy sietség? -másztam ki én is az ágyból.

-Egy csomó dolgunk van ma -mondta mosolyogva- Ez az első karácsonyunk egy párként -húzott magához, és nyomott egy puszit ajkaimra.

-Igaz igaz -bólogattam nevetve.

-Díszítsük fel a fát, utána meg csináljunk valami karácsonyi sütit -vette le pizsama felsőjét, ezzel megmutatva nekem tökéletesen kidolgozott felsőtestét. Beharaptam alsó ajkamat, és elfordultam. Hiába fürödtünk együtt, még mindig zavarba ejtő, ha leveszi előttem a pólóját.

-Okés oké -vettem fel Nam egyik pulcsiját, és elindultam a nappaliba.

A fát már tegnap felállítottuk a nappaliba, de úgy döntöttünk, hogy mára hagyjuk a díszítést. Namjoon is végre kiballagott szobájából, kezében két nagy dobozzal, amit lerakott a kis asztalra.

-Na akkor kezdjük el -csapta össze tenyereit, majd kivette az első diszt a dobozból, amit együtt raktunk fel a fára.

-Olyan nyálas vagy, Namjoon -álltam arrébb nevetve.

-Mert milyen legyek? -kérdezte nevetve, és elkezdte díszíteni a fát. Néha besegítettem neki, hogy mit hova rakjon, de persze ő azért is máshova rakta. Sajnos pár dísz nem menekült meg Nam szerencsétlen kezei elől, így én voltam az, aki szedegette fel az összetört díszek darabjait.

Egy fél óra után sikerült egy viszonylag szép karácsonyfát csinálnunk a fából.

-Mit süssünk, Nam? -húztam a konyhába a gondolkodó fiút.

-Mézeskalácsot, mert az tipikus karácsonyi süti -vett elő egy nagy tálat, majd egyesével a hozzávalókat.

-Tudod, hogy kell mézeskalácsot sütni? -döbbentem meg, majd felültem a pultra.

-Anyámmal mindig ezt sütöttünk, szóval belém égett ez az egy recept -mondta, majd elkezdte kiméregetni a lisztet meg a cukrot.

-Ó, értem én -világosodtam meg. -Akkor én nem is segítek neked.

-Csak láb alatt lennél -mondta nevetve.

-Érzem a belőled áradó kedvességet felém nézve -nevettem fel.

-Szeretlek téged na -kuncog, és berakja a margarint a mikróba.

-Aha, az előbbi mondatod mást mondott -forgattam meg szemeimet nevetve.

-Jól van, akkor nem szeretlek -vonta meg vállait.

Nem mondtam semmit, csak mosolyogva figyeltem a nagyban tevékenykedő fiút. Ahogy nekiállt gyúrni, izmai megfeszültek, én meg egyre jobban vesztem el a látványban.

-Jó a kilátás, mi? -húzogatta szemöldökét kuncogva, majd mellém sétált a tállal a kezében. -Na kóstold meg szépen -ujjamat csíptem egy kis darabot a masszából, és megkóstoltam Namjoon művét.

-Hmm, egész finom -bólogattam. -Ügyes vagy

-Köszönöm -rakta le a pultra a tálat, majd letakarta egy konyharuhával. -És most fél órát pihentetni kell

-Addig mit kezdünk magunkkal?

-Nem tudom -nevetett fel -Hallgassunk karácsonyi zenéket

-Jó -leugrottam a pultról, majd a nappaliba érve bekapcsoltam a tévét, és elindítottam rajta a youtube-ot -Melyik karácsonyi számot rakjam be?

-All I want christmas is you -mondta énekelve. Kuncogva beírtam, és elindítottam az eredeti verziót.

***

-Szerintem jó lesz ez már -néztem meg a masszát, majd megint megkóstoltam.

-Jövök -ballagott be a konyhába Nam, majd elővéve a deszkát behintette egy kevés liszttel, és kirakta a masszát. -Innentől te jössz -állt férre

Odabattyogtam Nam mellé, majd elkezdtem a nyújtófával nyújtani a tésztát. Mikor eléggé vékonyra nyújtottam a masszát, Namjoon elővette a nyomókat, és belisztezve elkezdtük kiszaggatni a formákat. A kész formákat rárakosgattuk egy tepsire, és beraktuk a sütőbe.

Amint készen lettünk az összessel, elkezdtük kidiszitgetni cukormázzal, amivel igen sokat szenvedtünk, de végül is készen lettünk pár óra alatt az egész művelettel.

-Most jöhet az ajándékozás -húzott mosolyogva a nappaliba Nam, majd leültetett a kanapéra. Odasietett a fához, és kivett alóla két csomagot, majd a kezembe nyomta -Boldog karácsonyt -mosolygott édesen, majd leült mellém. Leraktam magam mellé a két csomagot, és befutva Nam szobájába kihoztam egy kicsi dobozt, aminek a tetején egy vörös masni volt. Ahogy leültem kezébe nyomtam, és mosolyogva figyeltem arcát.

-Neked is Nam -nyomtam egy puszit arcára. Ölembe kaptam az egyik csomagot, és elkezdtem kibontani. -Neeeemááááár -tátottam el számat, majd a döbbenten néző Namra vezettem tekintetemet.

-Nem jó? -kérdezte remegő hangon.

-Köszönöm Naaam -öleltem meg szorosan a fiút. Már nagyon rég óta szerettem volna ezt a pulcsiját. -Most te nyisd ki a te ajidat. -mosolyogtam rá.

Lassan levette a vörös masnit a dobozkáról, majd kinyitotta. Mosolyogva vette ki a két láncot a dobozból, majd mélyen a szemembe nézett.

-És még én vagyok a nyálas -kuncogott, és felrakta nekem az egyik láncot.

-Én lány vagyok, nekem szabad ilyeneket csinálnom -mosolyogtam -Nézd meg, hogy mi van bele vésve -ahogy mondtam, hogy nézze meg, azonnal megleste.

-A neved van bele vésve -húzott magához, majd kezembe nyomta a láncot jelezve, hogy rakjam fel neki. Mosolyogva felraktam neki, és nyomtam egy puszit az arcára. -A tiédben mi is van? -nézte meg az én láncomat is. -Ide meg az én nevem van vésve -húzott magához, és szorosan megölelt. -Köszönöm -nyomott egy puszit a nyakamba.

-Én köszönöm -húzódtam el tőle, majd arcát két keze közé fogtam. Nam azonnal ajkaimra tapadt, amit én mosolyogva viszonoztam. Életem eddigi legjobb karácsonya.

Boldog karácsonyt még így utólag is! -Nagyon gyász vagyok, tudom-