Hősök kora

7. Lily

átírott változat

Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Az élet mért ne lehetne egyszerű. A táborunknak a vezetője miért ne lehetne egy sima ember? Az után, ami történt nem kellett volna meglepődnöm. Amikor beleptünk a Nagy Ház nevű épületbe elég fura látvány fogadt. A szoba közepén volt egy óriási pókerasztal, mellette meg két fotel és egy kanapé. Ezzel még minden rendben van. Ha azt nem vesszük, hogy egy élő párduc fej volt a falon. Ráadásul a pókerasztal körül ülők között volt egy félig póni és félig emberi lény, mellette pedig egy alacsony testes ember, aki éppen diétás kólát ivott. Tom pedig éppen egy alumínium dobozt rágcsált. Hogy nem törik ki a foga? Az asztal többi tagja pedig a nem jól ismert bajtársaim voltak. Justin elég nyugtalannak tűnt mert idegesen rágcsált egy kekszet. Mellette pedig Becky ült, aki összeráncolt homlokkal bámulta a lapjait. Szerintem nem érti mi van velük és zavarja is. Nick pedig játszott a vízzel. Percy pedig újra kék süteményt evett. Amint Percy meglátta mit művel Nick elkerekedett szemekkel letette a villáját.
-VAN MÉG EGY TESTVÉREM!!-ujjongott teli szájjal.
-Di immortales...-sóhajtott fel a nagy darab ember. -Még egy van belőlük? Perry, Toby most meg Neal. Őrület. - ivott bele a diétás kólájából.
-Perry? -víz hangzom suttogva.

Engem meg még mindig nem vettek észre. Ezért Annabeth egy kicsit előre tolt, hogy kijöjjek az ajtó takarásából.
-Sziasztok. -nyögtem ki, leülve az utolsó szabad helyre, ami történetesen a ló ember mellett volt.

Másik oldalamról Nick odahajolt hozzá
-Jól vagy? -kérdezte suttogva. Csak bólintottam egyet.

-Sajnálom lányom, de ez most egy ritka eset és fel kellett vennem az eredeti alakomat. A nevem amúgy Kheirón. Én egy....-mondta volna, ha nem trappol be a helyiségbe egy túl méretezett, bő ruhákat viselő egy szemű fiú.
-PÓNI! -kiáltott fel boldogan.
-Tyson, hányszor mondtam, hogy nem vagyok egy póni? -sóhajtott fel fáradtan Kheirón. Úgy látom ez mindennapi dolognak számított. -Tyson, kérlek menj ki. Most nagyon fontos dologról kell beszélnünk. -hesegtette el a nagy darab srácot.

-Na szóval. Nagyon sok dolgot kell megtárgyalnunk. - kulcsolt össze a kezét Kheirón. -De kezdjük az elején. Valaki mesélt nektek a görög istenekről? -kérdezte, mire bólintottunk. -Léteznek. Valóságosak. Minden legenda, amit hallottatok igaz.

-Akkor léteznek unikornisok is? -kérdezte Justin. Csak forgattam erre a szemem.
-Igen, még unikornis sörünk is van, ami gyógyító hatású. -magyarázta Annabeth.
-Wow. -vigyorgott gyerekesen Nick.
-Most már tudom, hogy kire emlékeztetett. Percy nehogy elvidd Valdezhez. -dünnyögte Annabeth.
-Az kicsoda? -kérdeztem.
-Valaki szólított? -lépett be egy srác. Forrasztó szemüveg volt a szanaszét álló hajara tolva. Kormos szerelős kezes lábas viselt, hasitasival. Abban a pillanatban, amikor belépett a srác, Percy felpattant és odafutott hozzá és elkezdtek közösen énekelni és táncolni.
-I'm sexy and I. -kezdte el énekelni a kormos srác. Percy pedig folytatta.
-Know it, know it...
-Elég. Mondom, hogy sok mindent meg kell beszelnünk. -szólt rájuk Kheirón.
-Bárcsak ne láttam volna ezt... -dünnyögte Mr. D.
-Leo, senki sem szólított. -mondta Annabeth.
-Angyalom. -kezdte volna elmondani, de amikor meglátta Annabeth gyilkos pillantását, akkor gyorsan kijavította magát-Ördögöm. Én mindenhol ott vagyok, engem nem kell külön szólítani. Leo Nagyúr, a tüzek királya. Mmhahaha...-kezdett el ördögien nevetni.
-Ezt a posztot már elfoglalták. Ráadásul az apád volt az. -sóhajtott fel Annabeth. Azután észrevett engem.
-Es ki ez a másik tünemény? -vigyorgott idétlenül.
-Egy olyan tünemény, aki szerintem simán végez veled. -vigyorogtam "angyalian".
-Te is tüzes kis csaj vagy. -vigyorgott tovább. Nem fáradt el a szája? Mert én a sok duma hallgatásától elfáradtam.
-Leo, elég lesz. -mentett meg Percy. Már nem tudom hányadjára. Kész isten vagy.
-Az azért nem. -szólt oda Mr. D. Tessék? Olvas a gondolataimban? -Nem isten. Jonson visszautasította azt az ajánlatot. Hát ki miatt? Annabell miatt. Lehet, hogy nem mondta ki, de mind tudtuk. -dőlt hátra meglepően elégedetten.
-Én tudtam. -mondta Annabeth.
-Persze mert te mindent tudsz Észlány. -bókolt Percy. -Azt ne felejtsük el, hogy pár szőrszálam megbánta a dolgot. Athéné kicsit megperzselt utána.
-Hogy mit csinált? -kérdeztem. Megperzselte? Mi ő egy csirke?
-Na de nem azért vagyunk itt, hogy egy jót csevegjünk, hanem hogy megvitassunk pár dolgot. -mondta Kheirón.
-Igaz, na én akkor zúztam. -mondta Leo. Ideje volt.
-A többiek elmesélték a történteket, de hallani akarom a te szemszögedből is. Ha lehet akkor légy szíves menjetek ki ti is. -mutatott a többiekre. Egyedül maradni egy istennel és egy kentaurral? Mindennapi dolog.
-Szóval, kezdjük azzal, hogy bemutatkozol. Mert csak azt tudjuk mi vagy.
Szuper, de én azzal se vagyok tisztában, hogy mi vagyok.
-Hát én Lily Parck vagyok. -mondtam.
-Na hát ez nagyon tartalmas volt. -dünnyögte Mr. D.
-Oké ez tényleg nem sok. Inkább kérdezünk és válaszolsz. Kivel éltél eddig? -kérdezte Kheirón.
-Apukámmal, Paul Parckal. Anyukám állítólag kis koromban meghalt, de most már tudom, hogy nem. -sóhajtottam fel. Boldognak kéne lennem, hogy Anyu él, hanem inkább frusztráltnak érzem magamat és dühösnek. Nem hagyott hátra sok mindent nekünk csak egy kis papír, ami pergamen szerű volt. Bár lehet, hogy valahol a pince mélyén hever még valami más, de nem volt erőnk kutatni utána.

-Szóval az édesapád halandó? - kezdett el sétálni a szobában.
-Száz százalékban. -bólintottam.
-Valami fontos vagy valami, amit Anyád rád hagyott? Bármi akár egy képeslap vagy valami más? -kérdezte Kheirón kedvesen.
-Persze az első választása egy Hawaii képeslap lesz. - horkantott fel Mr. D. Számoljak be a kis lap tekercsemről, vagy sem?
-De, kaptam egy ilyen levelet. Gondolom az utóirata volt. -vettem elő a tekercset a tubusából, amit mindig a nyakamba szoktam hordani.
-Tudod mi van benne? Mert akkor elég csak elmondanod. -kérdezte Kheirón.
-Nem vitt rá a lélek-vallottam be kelletlenül. Nagyon bizalmatlan ember vagyok és nem szeretem csak úgy kimondai a gondolataimat. Nem is ismerem őket.
-Akkor nézzük meg. -kezdte el óvatosan kibontani a levelet Kheirón.

"Szia, Kicsim. Tudom, hogy te nem nyitottad ki, de majd a táborban kifogod. Keresd meg a Panermofi dolofónost, mert szükséged lesz rá. Ha nem találod meg az se baj mert akkor a fegyver fog megtalálni téged. -A."

Azt jól gondolta, hogy nem fogom kinyitni. Meg hogy valami kincsvadászatra küld el? Ez már kicsit sok.
-Mi az az dolos fegyver? -nyögtem ki.
- Panermofi dolofónos. Ez a tőr neve. Azt jelenti, hogy szép gyilkos. -magyarázta nekem Kheirón.
-Aha, szóval rám akarnak sózni egy fegyvert. -vontam le a következtetést. Már igy is egy fegyver vagyok. Nem kell nekem az egész mellé egy tőr.
-Gyermekem menj ki légy szíves. Szellőztesd ki a fejed. És keresd meg Annabethet. Athéné bungaló. -mosolygott rám erőltetetten Kheirón. Mi ütött belé. De azért megtettem, amit kért.

Na de merre találom a bungalókat? Azt se tudom, hogy melyik kontinensen vagyok.