~Elrabolva~ CHANBAEK FANFICTION

0.

Baekhyun szemszög

A sötét utcákon épp hazafelé tartottam. Olyan nyugodtság és csend volt mindenütt. Az utcákat a halványan világító utcai lámpák világították csak. Kissé siettem,ugyanis fáradt voltam már, és csak a puha és kényelmes ágyamra vágytam. Decemberhez képest viszont napközben tök jó idő van,estére viszont eléggé lehül a levegő. Az otthonom egy kicsit messze van a munkahelyemtől, kocsim meg nincs,amivel elmehetek. De hát ez van,ezzel beérem. Egy sikátoron keresztül kell átsétálnom ahhoz,hogy haza érjek. Rossz előérzetem volt.
- Biztos azért,mert az éjjel nem aludtam valami jól. - gondoltam magamban.
Folytattam utamat,de egyszercsak földe gyökerezett a lábam. Egy női sikítást hallottam a közelben. Megfordultam,de nem láttam semmit. Még gyorsabbra véve lépteim siettem hazáig. De még egyszer hallottam azt a sikítást. Megfordultam és a hang irányába kezdtem menni. Ahogy egyre közeledtem,a fájdalmakkal teli sikítás egyre jobban hallatszódott. Szinte már rohantam a nő segítségére. Messziről láttam,hogy egy csapat férfi körülállja őt,és kíméletlenül verik. Testem megállíthatatlan remegésbe kezdett,és úrrá lett rajtam a félelem. A falhoz préselődtem,majd úgy figyeltem a következő eseményeket. A három férfinek arca el volt takarva egy fekete szájmaszkkal,és sötét ruházatot viseltek. Telefonomat előkerestem,majd tárcsáztam a rendőrséget és a mentőket. Remegő kezeim közül kiesett a készülék,ami hangos csattanással a földre érkezett. Az illetők megálltak a nő kínzásában, majd felém kezdtek jönni. Ahogy tudtam elhagytam a helyszínt. Hazáig rohantam, a támadók a nyomomban voltak. Már messzíről láttam otthonom,így gyorsítottam tempómon. A szívem hevesen vert, az oldalam szúrt,de nem álltam meg. Egy idő után észrevettem,hogy nem követnek. Megkönnyebbülten megálltam,míg kifújom magam. Ohh hogy én mekkorát tévedtem akkor.. Egy erős ütést mértek fejemre,mire eszméletem vesztettem.

- H..Hol....vagyok? - ez volt az első gondolat,mikor észhez tértem. Szemeimet lassan kinyitottam,és egy férfit vettem észre,aki perverz tekintettel méregetett.
- Jó reggelt Csipkerózsika! - Gúnyosan elmosolyodott,majd elnevette magát. Fel akartam ülni,de nem tudtam. Egy dolog akadályozott meg. Ki voltam kötözve,mire bepánikoltam.
- Ki maga??Mit keresek itt? Mit akar velem csinálni? Engedjen el!!! Rohadék!!!!! - csak rángatóztam,mint egy haldokló hal, és össze-vissza kiabáltam. Könnyeim megállíthatatlanul folytak végig arcomon. Hangosam zokogtam és vergődtem. Ahogy észrevettem,az előttem álló férfi élvezi szenvedésemet.
- Nyugodj meg,mindent meg fogsz tudni ha abbahagyod a hisztidet. - forgatta meg szemeit.
- NYUGODJAK MEG??!!! HISZ MAGA ELRABOLT ENGEM!! HOGY A BÚBÁNATOS FASZBA NYUGODJAK MEG?! NEM MAGA VAN KIKÖTÖZVE EGY ÁGYHOZ MEZTELENÜL!! - ordítottam sírva. - ENGEDJEN HAZA! - rángattam kezeim és lábaim,hátha ki tudok szabadulni a kötelek fogságából, de nem jártam sikerrel. Fájdalmasan felszisszentem,mert a kötél felsértette csuklóim. Némán sírtam, és könyörögve a férfire néztem.
- Megnyugodtál? - mosolyodott el. Én csak megráztam fejem. Remegtem a félelemtől.
- Mit akar maga velem? - mondtam elhaló hangon.
- Na szóval.. Arról van szó,hogy te megzavartál egy dologban. Ugyanis... - itt megint elmosolyodott - Az előző emberemet meg akartam büntetni,amiért megpróbált megszökni. De megláttunk téged,és mivel te pont alkalmas vagy nekem,ezért most elmondok pár alapszabályt, amiket ha nem tartasz be.. Csúnya büntetésben lesz részed... - Olyan természstesen mondta,mintha csak az időjárásról beszélne.
- Mit akar velem tenni? Milyen szabályok? - lesápadtam. Ugye nem arra gondol amire én?
- Látom kezded érteni mire gondolok. Nem vagy te hülye.. - nevette el magát,majd komolyan a szemeimbe nézett. - az enyém vagy. Nem mehetsz el sehova, teljesíted minden egyes kérésem. Csak apucinak szólíthatsz,vagy még maximum Uramnak. Nem Oppa, nem Hyung, arról szó sem lehet. Akkor foglak megdugni,amikor csak akarlak,és ezt te mind szó nélkül,örömmel teszed. Ha ezek közül valamelyiket megszeged, büntetés jár. Értve vagyok virágszálam? - csapott egyet combomra,mire felsikítottam. - Nyugodj meg, ha ezeket teljesíted,élvezni fogod. - mondta vággyal teli hangján.
Ajkaim megremegtek, és félve bólintottam.
- Remek. - csapta össze tenyerét - akkor hamarosan találkozunk. - kacsintott rám, majd egyedül hagyott a szobában. Az ajtót kulcsra zárta,mire kitört belőlem a keserves zokogás. Miért pont velem történik ez? Miért pont engem kellett elrabolnia? Már nagyon sokáig sírhattam,mire pilláim elnehezedtek, és elaludtam.

Hello-belloooo~ uwu
Itt lennék egy új történettel,ami remélem elnyeri a tetszéseteket :3
Ne haragudjatok,hogy ilyen sok időre eltűntem...
Ezalatt az idő alatt történt pár változás..Az előző könyvemet "töröltem", ugyanis a mai napig ihlethiányban szenvedek, és nem tudtam volna folytatni. Meg úgy az egész történet nem tetszett,így gondoltam átírom az egészet,hogy valamivel jobb legyen. Remélem ezzel az új könyvvel ki tudlak titeket engesztelni❤ És most utólag is nagyon szépen köszönöm a több mit 11ezer megtekintést az előző történetemen!💕 Habár nem érdemlem meg,amiért nagyon ritkán jöttem új résszel,de a közeljövőben igyekszem aktívabb lenni❤ Jó szórakozást az olvasáshoz,majd jelentkezem😊

Puszi a pocitokra!❤🔐