Első évad: Negyvennyolcadik rész.

1.1K 71 6
                                    

Másnap reggel pár embert köztük engem is kiengedtek az udvarra. Jó idő volt. Kellemes szellő fújta be a füves udvarra az erdő és a szabadság illatát. Lassan leültem majd elfeküdtem a fűbe. Tyler mellettem ült Josh pedig vele szembe.
A gyönyörű szép eget néztem amin pár kósza felhőt bújt a lenge szél.
-Láthatom ha Harryt?-kérdeztem majd Tylerre néztem aki engem nézett.
-ha az éjszaka jól viselkedett igen.-mondta majd elkezdte tépni a füvet amint felvettem vele a szemkontaktus.
-akkor lehet nem fogom.-mondtam halkan.
-ha tényleg volt már itt,tudja mi a szabály.-mondta. Felsóhajtottam és felültem a fűben. Joshra pillantottam aki maga elé meredt majd ahogy megérezte tekintetem hirtelen nézett fel rám.
Kezem lassan felé emeltem,és mint egy macska aki allergiás az emberre hajolt el tőlem. Tekintetemből kiolvasta hogy nem adom fel. És végül megadta magát. Ujjammal óvatosan simitottam végig szemei alatt levő piros sminken.
-piros színű cukorkát morzsolt fel nagyon sokszor majd egy kevés vizet adott hozza és a szeme alá kente.-mondta Tyler.
-és a haja?-kérdeztem.
-még nem fakult ki az a festék amivel bejött ide.-mondta.
-miért vagytok itt?-kérdeztem.
-tettünk dolgokat amiket nem kellene. Fetisből és puszta szórakozásból. Egyenlőre nem mondok többet.-mondta
-te miért vagy itt?-kérdezte.
-rosszkor voltam rossz helyen. Egyszer. Ami beindított egy csomó ilyen lánc reakciót.- turtam hátra a hajam. Ő pedig csak egy lassú bólintással jelezte,hogy megértette azt,hogy ameddig Ő nem beszél. Én sem fogok.
Vissza fordultam Josh felé és lassan simitottam végig az arcán.
-olyan mint egy kis gyermek. Nem kéne itt lennie.
-Kis gyerek, de...
-But I know a thing or two about pain and darkness.
(De tudok egy-két dolgot a fájdalomról és sötétségről)
-vágott a szavába Josh. Mintha nem akarná,hogy Tyler beszéljen.
Lassan elvettem a kezem.
-miért vagy velem kedves?-kérdeztem.
-szoba társak vagyunk. Öljelek meg?-kérdeztem.
-nem,de akkor sem kéne ilyennek lenned.-mondtam és a szemeibe néztem. Vitába illő lelkesedéssel mondtam a szavakat.
-megláttam benned valamit ami miatt nem tudnálak bántani.-mondta Ő is hasonlóképp.
Csöndbe maradtam,ahogy Ő is. Az első gondolatom az volt,hogy ha ezt Harry megtudja mekkora botrány lesz belőle.
-Öltél már?-tette fel hirtelen megtörve a csendet Josh.
Hatalmas ártatlan szemekkel néztem rá.
Hazudjak? Vagy ne?
-nem.-feleltem.
-helyes.-válaszolta.
-te?-kérdeztem.
-igen.-válaszolt.
-I'm sorry if that question I asked last
Scared you a bit like a hazmat
In a gas mask.
(Bocsánat ha a kérdés melyet előbb feltettem
Megijesztett egy kicsit,mint egy kísértet
Egy gázmaszkban)
-tette hozzá.
Bólintottam.
-tudod,az jutott eszembe rólad Josh. Hogy egy lázadó vörös Szekfű vagy.-mondtam. Szemei el kerekedtek. Elővettem egy kis papírt a zsebemből majd fel énekeltem ami rá volt írva.
-Rebel red carnation, ooh
Grows while I decay.
( Lázadó vörös szegfű ooh,
Nő míg én elsorvadok)
-néztem rá a papírról majd vissza nyújtottam neki a papírt.
-elhagytad a papíron,és nem akartam hogy valaki megtalálja. Viszont hajtott a kíváncsiság ezért elolvastam. Ne haragudj.-mondtam.
-egyébként kifejezetten tetszik. Ahogy minden más is amit írsz.-próbáltam javítani az őszinteségemmel a helyzetemen.
-I felt I was invincible, you wrapped around my head.
(Úgy éreztem érinthetetlen vagyok, belemásztál a fejembe)
-suttogta alig hallhatóan.
Egy pillanatra Tylerre pillantottam akin tisztán látszodott a meglepődés.
-köszönöm.-mondta halkan Josh.
-a te szádból szebben hangoztak ezek a szavak mint a fejemben.-mondta.
Halványan elmosolyodtam.
-hívhatlak Szekfűnek?-kérdeztem halkan.
-megtiszteltetés lenne.-mondta majd boldog mosolyal az arcán felállt majd felnevetve elszaladt.
Utánna néztem de nem foglalkoztatott különösebben. Tylerre néztem.
-őszinte leszek,rajtam kívül eddig mindenkire rá ordított aki a dalaihoz hozzá nyúlt, sosem gondoltam volna hogy egyszer hagyni fogja bárkinek is azt hogy énekelje azokat.
-mázli.-rántottam vállat.

A dalok amiket Josh&Hope énekelnek:
Twenty One Pilots-Lane Boy
Twenty One Pilots-Chlorine

Pszichopata StylesOù les histoires vivent. Découvrez maintenant