Love in the Castle

Első

Britney

- Zacky, úgy nézek én ki, mint, aki tudja? Szerinted ha tudnám megkérdeztelek volna? - Kissé ingerülten figyeltem az unokatesóm, aki elvileg azért jött, hogy a segítségemre legyen, de gyakorlatban vele sem jutottam többre, mint amire számítottam.

- Nem na, figyu én nem akarok helyetted dönteni, úgyhogy rád bízom.

- Oké, de akkor Meribelle. Úgy értem vele kezdek. Menjünk szólni anyuéknak. Van tipped, hol lehetnek?

- Ha engem kérdezel még mindig kergetőznek. - mutatta fel a telefonját, ahol anyuék képe volt megnyitva Instagramon.

Kiálltam a folyosóra és elüvöltöttem magam. Nem különösebben zavartattam magam, az sem érdekelt, hogy a palota tele volt idegenekkel. Vagyis ha nem is tele, de itt volt a Grippenwald család. Hayle nagynéném, és a család többi tagja, meg már réges-régen hozzászokott ehhez, sőt, mindenki így kommunikált. A légüres terek miatt messzire elhallatszódott a kiáltás egy adott folyosóról.

- ANYA! APA! - Az egész palota visszhangzott a hangomtól, aztán valahonnan én is meghallottam, ahogy anyu üvölt vissza.

- MI AZ?

- HOL VAGY?

- MÁR CSAK KÉT EMELET ÉS NÁLAD! - kiabált anya.

Egy percen belül már közeledett felém. Nem tűnt izzadtnak, de a haja kicsit csapzott volt. Csodáltam, hogy hogy tud magassarkúban futni, de úgy voltam vele, hogy nyilván hozzászokott már ennyi idő alatt.

- Na mizu? - A fél szemöldökét megemelte, miközben kíváncsian vizslatott. Sose ment neki a mozdulat, ezért mindig hülyén nézett ki így.

- Meribelle. Mondjátok meg Logannek, hogy vele akarok először elmenni nyaralni. Utána meg Samuellel közöljétek, hogy ő a második. Köszönöm.

- Jó - bólintott anyu nyomatékosítva, hogy értette. - Bár te is megtehetnéd.

- Jó, de nem akarom.

- Értettem.

Bár az ismerkedési tervem el szembe ment, minél kevesebb időt akartam tölteni az udvarlóimmal, kiélvezve a még szabad napjaim. Különben is, úgy voltam vele, hogy a nyaraláson lesz elég időm ismerkedni a pasikkal.

Hétfőn reggel a szokottnál is korábban keltem. Khm... 2:45-kor. Ha általános iskolás vagy gimnazista lennék, akkor ez az időpont pontosan jó lenne arra, hogy átkommandózzak a tiltott fiúszobába, vagy esetleg arra lenne hasznos, hogy lefeküdjek a film maraton, vagy könyvolvasás után. De az életem nem egy gimnázium, sokkal inkább Logannek sikerült a világ legkorábban induló magángépét lefoglalnia. Nem értettem az egészet. A magángépek többek között arra lettek kitalálva, hogy akkor használjuk őket, amikor akarjuk, és ne kelljen ilyen éktelen korán kelni hozzá.

Összesen negyed órámba telt összekapni magam, ami azt eredményezte, hogy smink nélkül sikerült elindulnom. Ahogy belenéztem a tükörbe feladtam a létezésem, és inkább nem is bajlódtam egyikkel sem. Smink ide vagy oda, amúgy is úgy néztem volna ki, mint egy álmos boszorkány. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem sminkelek, mert végül a kocsiban sikerült megoldanom.

Az ismerős fekete limuzin már ott állt a palota előtt, amikor kinyitották nekem az ajtót. A hátsó ajtaját egy igazán helyes srác, nevezett Logan Meribelle támasztotta. Fehér rövid ujjú inget, és farmert viselt. Azon kevés emberek közé tartozott, akinek jól állt a pilóta fazonú napszemüveg. Bezzeg nekem a lehetetlen arcformámmal semmi sem állt jól, vagyis tulajdonképpen semmi sem nézett ki kifejezetten jól, sem kifejezetten csúnyán, úgyhogy nagyjából bármilyen napszemüveget felvehettem. Kivéve kereket, mert az eléggé pufivá tette az arcom.