Amikor megismertelek..💞

1.10 Álmatlan éjszaka

Alig várom a berlini fellépést. Szerencsémre a napok nem telnek lassan és már kezdek hozzászokni a magántanárhoz. Először teljesen fura és más volt de mostmár egészen tűrhető.

Az utazá előtti este nem tudtam elaludni. Bárhogy próbáltam, nem jött álom a szememre. Így hát kikeltem az ágyból és bementem a zeneszobába. Mostanába egyre több időt töltök ott.
Leültem a zongorához a kottáimmal és elkezdtem játszani. Egy kis idő után láttam a szemem sarkából hogy valaki az ajtóban áll. Mikor megfordultam észre vettem hogy Johnny az.
-Ugye nem keltettelek fel?- kérdeztem.
-Nem dehogy, miért nem alszol?- sétált közbe felém.
-Nem tudtam aludni olyan izgatott vagyok. De ha már itt tartunk te miért is nem alszol?
-Nem fontos. Na csússz arrébb!- utasított mire én arrébb ültem a széken hogy ő is ide tudjon ülni. Amint megpillantotta a lapokat azonnal a kezébe is vette.
-Ezek mik?-kíváncsiskodott.
-Semmii.- nyújtottam el az i betűt miközbe kivettem a kezéből a lapokat.
-Majd megmutatod?
-Egyszer.- mondtam majd letettem a lapokat a földre.
Erre Johnny bólintott és elkezdte zongorán játszani a "What if"-et mondván hogy gyakoroljunk ha már úgysem tudunk aludni.
Kb. hajnali 3-ig lehettünk fent útána már kezdtünk álmosak lenni, de lusták voltunk visszamenni a szobánkba ezért csak ültünk némán a zongora előtt.
-Nem vagy álmos?- kérdezte.
-Kicsit.- mondtam, majd lassan ráhajtottam a fejem Johnny vállára. Erre ő is ráhajtotta a fejét a fejemre. Hosszú ideig csak így ültünk szótlanul.
-Kenz, ébren vagy még?- próbálkozott Johnny de nem hallott választ. Elaludtam.
Reggek viszont az ágyamba ébredtem fel az ébresztőm hangos zajára. Felkeltem és lecammogtam a lépcsőn hogy megreggelizzek. Szinte úgy néztem ki mint egy zombi. Nemsokkal utánam lejött Lauren is.
-Jóreggelt.-ásítoztam.
-Neked is.-ült le az asztalhoz.
Miután megreggeliztünk és magunkhoz tértünk észrevettük hogy Johnny még fel se kelt.
-Hallod Kenzie van egy ötletem.- hajolt oda a fülemhez Lauren majd közös megegyezés alapján felmentünk Johnny szobájába mindketten.
-3...2...-számolt vissza Lauren.
-1..!!- azzal a lendülettel ugrottunk rá egyszerre Johnnyra, mert Lauren úgy gondolta hogy így biztosan fel tudjuk kelteni.
Lauren még le is cibálta Johnnyról a takarót.
-Jó reggelt hétalvó.-üvöltötte
Johnny csak fejére tette a nagypárnát én meg csak röhögtem rajtuk.
-Meg vagytok huzatva.- hallottuk meg végül Johnny álmos hangját.