Csak kinyitottam a szemem...

7. Fejezet. A Randi Estje.

Az előző fejezetből:
-Jól van na! Az a lényege hogy holnap randim lesz.... DE MÉG IS MIT VEGYEK FEL?!-pánikoltam.

Most.

-Nyugi kis lány! Majd találsz valamit, vagy varrsz valamit. De nekem most mennem kell mert mindjárt vacsizunk és ha anya nem talál a szobámban teljesen ki fog akadni! Szia!-ugrott arrébb barátnőm.
-Hé nem hagyhatsz itt csak úgy?! Na mindegy.-törődtem bele.
Egyből haza szaladtam, ugyanis még mindig teljesen pánik üzemmódban voltam a randit illetően. Szerencsére volt még valaki akit nyugodtan megkérdezhettem ez ügyben.
-TIKKI!!! Nem tudom mit vegyek fel!!
-Nyugi Marinette!-elkezdett gondolkodni.-Át nézhetnéd a füzetedet hát ha van valami ide illő ruha terved!
-Nem tudom mit csinálnék nélküled! Kösziii!
Oda robogtam a füzetemhez és figyelmesen át néztem. Találtam is egy ruha tervet ami egészen megfelel az alkalomhoz. Mivel kint már nagyon hideg van a decemberi idő járás miatt ezért talán, de csak talán még megsem fagyok benne. A tervben szerepelt egy fekete cica nadrág a bal oldalán egy kis fekete macskával, egy világos zöld garbós pulcsi meg egy rövidebb fekete ballon kabát, egy biztos, hogy ezzel Adrien egóját növelem. Ami valjuk be Fekete Macskaként már így sem kevés. De ez most nem érdekelt, inkább neki áltam varrni. Szerencsémre már volt fekete ballon kabátok, meg zöld garbós pulcsim így mindössze a nadrágot kellet megvarni. A nagy varrás közepette valamikor este 10-kor meg zörrent a telóm, Adrien volt az aki ezt az üzenetet hagyta:
"Változott a terv. Délután 4-re gyere az Eiffel-torony tetejére."
Gyorsan elolvastam majd folytattam a ruha készítést. Hajnali 2-re lettem kész így tudtam még aludni is. Reggel mázlimra már szünet volt így sokáig aludtam (írói megjegyzés: amúgy milyen jó hogy mindig pont akkor lesz szünet mikor Marinette hulla fáradt és aludnia kell még! XDXD Írói varázs!). A telefonom olyan dél körül szólt hogy "most már keljél föl" mert beállítottam egy riasztót hogy biztos ne késsek el. A randi elött már csak 4 órám volt ami nem tünt olyan soknak mint amennyire az volt. Le szaladtam ebédelni, ami nekem még csak reggeli volt.
-Szia kicsim! Hogy-hogy ilyen sokáig aludtál?-kérdezte furcsálló tekintettel anya.
-Csak este sokáig vartam hogy kész legyen mára, ugyan is ma a barátaimmal találkozom.-hazudtam, mert azt még sem mondhattam hogy randim lesz mert a szüleim ezt is fel fújják mint minden mást.
-Rendben Marinette. Mikor mész?
-Majd csak 4-kor.-azzal szedtem magamnak egy kis ebédet.
Gyorsan meg ebédeltem és fölmentem a szobámba. Be pakoltam a táskámat majd 5-ször le ellenőriztem hogy minden meg legyen. Felöltöztem meg csinálta a hajamat, és ezúttal két fonott cofba kötöttem, fölraktam némi szempilla spirált és egy kis szájfényt. El köszöntem a szüleimtől, be mentem egy sikátorba, átváltoztam és az Eiffel-torony tetejére igyekeztem. Amint le érkzedtem vissza is változtam, és Adrien ált elöttem, szép ruhában és egy asztal volt a háta mögött megrakva minden féle étellel.
-Az asztala hölgyem!-oldalra fordult hogy lássam az asztalt majd meghajol, mikor újra föl nézett az a tipikus "Fekete Macska vagyok" csillanás volt a szemében és szinte már látta a pupilláit ahogy átváltoznak egy "egó level up" felirattá (ezt muszáj volt elsütnöm XDXD :'D). Gyorsan megrázta a fejét és ki húzta nekem a széket.
-Jé, léteznek még úriemberek?-kérdeztem gúnyosan, talán gúnyosabban is mint szeredtem volna.-És nehogy azt hidd hogy nem láttam ahogy az egód megnött a ruhám láttán!
-Én meg nem is hittem azt hogy nem vetted észre. Mellesleg igazán gyönyörű vagy ma Hercegnő!-erre egy picit bele pirultam.
-Kö-köszi. Te is nagyon jól nézel ki.-egy falatot a számba tedtem.
-Jól gondolom hogyha azt mondom hogy ezt is te varrtad?
-Igen, de csak a nadrágot varrtam én, a kabát és a pulcsi már eleve meg volt.
Igen kellemes hangulatban telt ez a kis korai vacsora, jókat beszélgettünk, és a kaja is nagyon jó volt. Természetesen a kwamik sem maradtak ki belőle ő nekik is járt az ételből. Miután itt végeztünk átváltoztunk, majd Adrien vezetésével elmentünk André-hoz fagyizni. Természetesen elötte vissza változtunk egy sikátorban. Itt valahogy hevesebben dobogott a szívem. Talán azért amit anyuék meséltek, vagy azért mert André fagyia össze hozza a szerelmeseket. Adrien vett egy fagyit amit aztán közösen megettünk, én azt hittem hogy itt már vége az estének, de nem. A lényeg még csak most jött. Adrien kocsia megállt a közelünkben, és úgy tűnt hogy mi be szállunk. Az autó egyenesen a Párizsi opera házhoz vitt minket, ahol kiszáltunk, a kocsi meg ott hagyott minket. Adrien bevezetett a színpadig ahol egy zongora állt, leültünk és játszani kezdett. Olyan szépen tisztán játszott a zongorán, ennél szebb befejezést elsem tudtam volna képzelni a randinak, hirtelen minden le lassúlt, csak én, Adrien, és a zongora hangja. Neki dőltem a vállának, és lehúnytam a szemem.
"Ha ez egy álom akkor sosem akarok fölkelni!-gondoltam magamban."
Egy fél óra után szép lassan abba hagyta a játékot, arra lettem figyelmes hogy kedvesen mosolyog rám. Elindultunk haza, mindenképp haza akart kísérni, elsem lehetett tántorítani tőle.
-Rendben, de ha haza kísérsz nem lehetne hogy még a parkban elbúcsúzzunk?
-De mért? Szégyelsz engem?
-Nem! De hogy is! Csak a szüleim úgy tudják hogy a barátaimmal vagyok, és nem akarom hogy fölfújják a dolgokat ahogy szokták, mert akkor reggelig kérdezgetni fognak.
-Rendben, viszont akkor a kéz fogás kötelező, Hercegnő!-nézett rám szigorú, játékos tekintettel. Elnevettem magam rajta.
-Nem is gondoltam másképp Cicus!
Így mentünk kézenfogva egészen a pékség melletti parkig, ahol is el köszöntünk egymástól, és mielőtt elmehettem volna Adrien karon ragadott, oda húzott magához és meg csókolt. Olyan édes és tökéletes volt a csókja. Mint a tündér mesékben. Mikor végre elengedett, ténylegesen el köszöntünk, és én a hátsó ajtón menntem be hogy anyuék még véletlenül se lássák a láng vörös fejemet. Ezt meghiúsította az hogy csak apa volt a pékségben, anya pedig fönt tévézett.
-Szia kicsim, milyen volt?-kapta hátra fejét, majd amikor meglátta a fejem árnyalatát, elmosolyodott.
-Öö, s-semmi k-különös.
-Marinette, nem tudsz hazudni! Na ki vele!-erősködött.
-Jó, rendben! Elmondom, viszont ígérd meg hogy apunak nem mondasz el semmit és te sem fújod fel a dolgot!
-Oké, viszont most már tényleg mond!-vettem egy méj levegőt.
-.... Igazából nem a barátaimmal voltam el. Az igazság....-vettem újabb levegőt.-Az igazság az hogy Adrien-el volt randim!-hadartam végig lángoló fejjel, és csuktambe a szemem hogy kevésbé érjen majd anyám kirohanása.
Mikor újra kinyitottam a szemem, anyám mereven bámult felém, sokkos állapotban lehetett, én is abba voltam mikor először megcsókolt.
-..... Te jó ég! Végre észrevette hogy milyen jó értékekkel rendelkezel?-tört ki mindez belőle robbanás szerúen.
-Igen, úgy is mondhatjuk. De elfáradtam, inkább fölmegyek a szobámba pihenni!...-indultam elfölfelé a lépcsőn mikor eszembe jutott még valami.-Ja és nem feledd! Apának egy szót se!
Fölmentem, ledobtam a kistáskámat a díványra (tudja a fene hogy hívják azt), átöltöztem majd lefeküdtem aludni. Viszont mielőtt elaludtam, valami nagyon furcsa érzés fogott el. Valami rossz.

Vége. Folytatás következik.