ℌ𝔢𝔦𝔪𝔡𝔞𝔩𝔩𝔰 𝔇𝔞𝔲𝔤𝔥𝔱𝔢𝔯 - Loki fanfiction HUN -

Hatodik Fejezet - Emlék

- Nincs semmi olyan, ami fontos lenne - vágja rá egyből, tekintete elsiklik a szememről. Gúnyos mosolyt villantok, érzem, hogy hazudik. Pont engem akar átverni? Aki szinte a lelkébe lát? Ennyire ő se lehet hülye.

- Persze. Akkor nincs alku! - állok fel és a fürdő felé indulok, mivel kezdem érezni a saját bűzömet, ami nem hiszem, hogy olyan kecsegtető lenne. Meglepődésemre Loki is követ, összehúzott szemekkel fordulok felé.

- Talán bent felejtettél valamit? - kérdezem cinikusan, amire kapok egy lesújtó pillantást. Kezdem élvezni vele ezeket a perceket, nem sértődik be, hanem valami csípősébbel vág vissza és akkor sem esik csorba a tekintélye ha megpróbálom azt megkérdőjelezni. Rendesen megdolgoztatja néha az agyamat, hogy mit is válaszoljak neki. De persze nem élem bele magam, sejtem ki is ő, és nem lenne jó felsülni.

- Igen, magamat mellőled. - vigyorodik el pajzánul. Sóhajtok, rá akarom csapni az ajtót, de oda teszi a lábát.

- Figyelj! - kezdem felháborodva - Azt nem mondta senki, hogy Asgardon pedofilok is élnek! - mormogom. Szemei végig siklanak testemen, mint ha csak valami boltba lenne és felmérné az árut. Undorok az ilyen férfiaktól, és ez alól az előttem álló isten se kivétel.

- Ha könyörögnél se érnék hozzád - feleli egyszerűen. Kitágul a szemem, talán még a szám is tátva marad attól amit Loki mondott.

- Akkor mégis minek akarsz utánam jönni? - kérdezem döbbenten, de csak sunyin elmosolyodik, majd a homlokomhoz nyomja a kezét. A világ egy pillanatra elsötétedik, hogy az elmém legszomorúbb képét vetítse elém utána, mint valami elbaszott musicalben.

A kép kitisztult, fájdalom hasított az oldalamba, mint ha újra ott lennék azon a nyári napon. Egyszerű kis parasztos ruhát viseltem, a szőke tincseimet nagymama felkötötte, hogy ne lógjon a szemembe. Körülbelül 9 éves lehettem, egy kancsó tejjel siettem a házunk felé. Váratlanul egy csapat tizenéves fiú állt meg előttem, a ruhájuk szakadt volt, ők maguk koszosak. A kicsi énem riadtan állt meg, de mielőtt elszaladhatott volna, a fiúk elkapták és elkobozták tőle a kancsó tejet.

- Adjátok vissza! - kiáltott fel harciasan. Viszont csak kiröhögték. A szívem összeszorul, mivel tudom, hogy mi fog következni. A kislány felpattant, hogy visszavegye, de két fiú lefogta a karját. Aki elvette a kancsót, félre lökte, így a fehér lötty kifolyt. Ádáz tekintettel közeledett az ártatlan kislányhoz. Elkapta a szőke haját, majd közel rántotta magához. A régi énem felsikított, de betömték a száját egy ronggyal. Megsimította az arcát.

- Ne aggódj kislány, jobb helyre fogsz kerülni. - mondta bizalmas hangon. Le akartam hunyni a szememet, elfordulni, hogy ne lássam mi fog történni, de nem ment, képtelen voltam bármit is tenni, Loki uralta az elmémet. Hasba verték, majd arcon, utána tovább ütötték, vágták. Egy kés is előkerült, a hasát össze-vissza farigcsálták, mint valami papírt. A hasamhoz kaptam, de talán nem is ez fájt a legjobban. Miután végeztek, kitépték a nyakamból a finom kezekkel művelt kristály nyakláncot, amit anyától kaptam, majd jó messzire elhajították. A kis testem nem bírt mozdulni, a szívem darabjaira hullott a látványra. Gyűlöltem ezeket a fiúkat, tönkre tették a testemet és elvették az egyetlen dolgot, amit anyámtól kaptam. 

Loki elengedi a fejemet, az emléktől lesokkoltan hátrálok meg tőle. Patakokban folyik a könnyem, a szívem eszeveszettül dobog, mint ha ki akarna ugrani a helyéről. Lelkileg meztelennek érzem magam, soha senkinek nem akartam elárulni ezt a pillanatot, de Loki pofátlan módon megnézte, mint ha joga lett volna hozzá. Éktelen harag önti el a testemet, nedves arcomat felemelem, a tekintetem szikrákat szór az előttem álló istenre. 

- Szóval ilyen kis gyenge lennél? - kérdezi kötekedve. A fogamat csikorgatom, a pillanat töredéke alatt ugrok neki és verek be egyet teljes erőmből. A kezeit védekezőleg felemeli, de nem tud mit tenni, az ütésem betalál, a szája felreped tőle.

- Szállj le rólam, te szuka! - kiált rám, a karomat elkapja, de ez sem akadályoz meg. Kicsavarom az ujját, reccsenést hallok, amitől a szívem úgy érzi kisebb elégtételt kap. De nem állok meg, újra beütök egyet neki, felordít torka szakadtából.

- Nem volt jogod hozzá! Semmi! - ordítok az arcába. Fordít rajtunk, de még így se tud védekezni, a térdemet felhúzom és teljes erőből tökön rúgom. A szeme fenn akad,  oda kap és ledől rólam. Elégedett arccal állok fel, a szemem összehúzom ahogy nézem a fetrengését. 

- Nem akarlak látni többet. - sziszegem felé, majd felszegem az állam és elindulok a fürdőbe.

- Ezt még megbánod midgardi! Könyörögni fogsz, hogy meghalj! - kiált utánam, de becsapom az ajtót a hátam mögött, ezzel is jelezve, hogy nem érdekel amit mond.