One Shoots - Transformers Fanfiction

Finom kezek harca [ELSŐ FELVONÁS]

[ELŐZMÉNYEK: Szarka hosszas keresés után rábukkan Ratchetra, aki ismét Pharma fogságában tengődik. Segítséget a rádiók bénítása miatt nem tud hívni, így egyedül próbál meg Ratcheten segíteni. Barátja kínok közt heverve küzd, és próbál hatással lenni fogva tartójára. Állapota képtelenné teszi a harcra. A lány megpróbálja megvédeni, addig is sokat szenvedett barátját, és szembeszáll Pharmával, ám fegyverei nélkül, próbálkozásai a semmibe vesznek. Szarka meggondolatlan lépést tesz: Pharma mindkét szeme világát elragadja. A lány felismerve helyzetét még Pharma arcához kap hatalmas karmaival, ám azok életlensége miatt, nem ejt komolyabb sebet az orvosnak. Barátaik végül rájuk találnak, ám Pharma hamarabb rájön erre, és elmenekül. Ratchet sikeresen felveszi a kapcsolatot értük jött barátaikkal. Szarka Ratchettal botladozik ki a föld alatti rejtett laborból - a lány az orvos nyakát átkarolva, fejét szorosan hátának döntve araszol mögötte- melynek kijáratánál segítséget kapnak. A bázison negyedik nap Szarkát kómába merítik és egy teljes napot Offline módban tölt el. Ébredését követően visszakapja látását, ám problémák akadnak vele -lelkiismerete az őrületbe kergeti, barátai és ellenségei mind másképp látszódnak számára- így hamar döntést hoz. A bázisról a központba veszi az irányt. Miután elintézte dolgait, kiérve segítséget is kap a visszajutáshoz, ám átverik őt, és túl későn jön rá: a világot sosem fogja színesen látni. A bázisra való visszatérését követően még megpróbálja elrejteni újabb sebeit. Végül Ratchettel közös nevezőre jutnak, és megállapodnak. Így ugyan hiányosan, de kényszeres tévképzetek nélkül látja maga körül a jelent.] [ Amikor valóssá válik a valódi c. Oneshoot]

- First Aid! Várj!

Az apró termetű robi kissé megriadva fordult vissza a folyosón.

- Bocsi, nem akartam rád hozni a frászt. Ratchetet keresem.

- Sajnálom, de már egy napja nem találkoztam össze vele. Más ügyeket intézünk.

- Figyelj. Kérdeznék valamit, ha nem gond.

- Csak természetesen.

- Ratchettel kapcsolatban... Olyan fáradtnak tűnt az elmúlt napokban amikor láttam őt. Különösen szótlan. Szerintem a munkájára sem nagyon tud koncentrálni. Sokat van egyedül... Neked nem mondott semmit?

First Aid nagyot sóhajtott. Megvakarta fejét, és odafordult a lányhoz.

- Mondani nem mondott semmit, de nekem is feltűnt. Nem igazán szólt hozzá semmihez, amikor velünk volt. Több mint valószínű, hogy a kezei kezdik teljesen feladni. Lehet, beszélgetnie kellene Runggal egy kicsit.

- Attól félek hogy belebetegszik.

- Ettől ne tarts. Túl teszi majd magát rajta. Megoldjuk. Azt hiszem. De ha nem haragszol, most megyek, várnak rám a betegek.

- Persze, persze, köszönöm. Ühmm... Ha úgy alakulna, veletek tarthatnék majd a későbbiekben? Szeretnék egy kicsit látni benneteket gyógyítani.

- Amikor csak gondolod. Szólj előtte nekem vagy Racsninak, és felengedünk a kezelőkbe.

- Köszönöm.

Azzal Szarka kifelé vette az irányt a központból. Ma a többiekkel kellett tartania, és bent maradnia a központban. Kisétált a központ, túloldali összekötő lebegő-hídjára. Felvette robi alakját -eleget pihentette szervezetét, az újabb hosszabb ideig tartó alaktartáshoz- és megállt a korlát mellett. Ratchet külsőleg is elkezdett összeomlani. Látta ezt, és napok, hetek óta foglalkoztatta a kérdés. Tudta, nem válaszolna neki őszintén, ha megkérdezné. Szinte egész napokat töltött a megoldás keresésével, hogyan segíthetne az 'öreg' orvoson.