A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

24. rész - A sok félreértés...

Jól hallottam volna? Azt mondta volna Patrick a nővéremnek, hogy "Vágjunk bele"? Ezt nem hagyhatom... nem hagyhatom, hogy egy idióta tönkre tegye a nővérem életét. Akkor se ha ő ezt másképp gondolja... Gyors szólok anyáéknak.

-Anya, apa... képzeljétek! Patrick azt mondta Jennának, hogy "Vágjunk bele!".

-Ugyan már Blanca, te is tudod, hogy nem szép dolog mások beszélgetését kihallgatni!-nézett rám komoly fejjel anya.

-Dehát, ez a mondat... És ha szeretkezni akarnak? Jenna elég fiatal, hogy anya legyen!-próbáltam őket meggyőzni.

-Kislányom.. Te is ismered Jennát. Ő nem olyan rüfke lány, hogy ezt hagyná... Gondolkozz már.. Amúgy is... Ha ez igaz lenne nem a mi házunkba történne,  Patrick meg egy  normális srác, ő meg pláne nem tenne ilyet!-morgolódott apa is.

-Oké...-mondtam elszontyolodott fejjel, majd támadt egy jó ötletem! A telefonommal csinálok róluk egy képet, és rajtakapom őket! Fogtam a telefonom és a tesóm szobájának ajtaja előtt lopakodtam, mikor egy újabb  mondatot hallottam meg: "Ó igen, tökéletesen csináltad". Úr Isten! Ez Jenna hangja volt... Gondolkodás nélkül berúgtam az ajtót és rendesen meglepődtem...

-Blanca.. te mégis mit csinálsz?-kérdezte meghökkent arccal Jenna.

-Hát ti? Nem huncutkodtok?-kérdeztem félénken.

-Tessék? Barbie!! Hogy gondoltad volna ezt?-Kérdezte dühösen Patrick.

-Blancának hívnak még mindig! És onnét, hogy azt mondtad, hogy: "Vágjunk bele!" Aztán meg Jenna ezt mondta: "Ó igen, tökéletesen csináltad". Hát innen...

-Jaj hugi. Félreértetted a dolgot. Patrick előhívatott egy rólunk készül képet, és gondolta szív alakúba vágjuk, innen jött a "Vágjunk bele" mondat. Később mivel szabályosra, csoda szépre sikeredett ezért mondtam neki, hogy: "Ó igen, tökéletesen csináltad".

-Komolyan?-kérdeztem pirult fejjel.

-Igen Blair!-vágta hozzám a mondatot flegmán Patrick.

-Ó akkor bocsánat-majd kiléptem a szobából- Blanca a  nevem, te tökfilkó!-súgtam még utoljára Patricknak. Te jó Isten. Mi van velem? Lehet, hogy Patrick mégis egy rendes srác... Én meg kételkedtem a nővéremben...Jaj de szégyellem magam... Bánatomban lefeküdtem aludni.... Másnap reggel új napra ébredtem. Gondoltam egy "jó" testvérként megkeresem Jennát. Épp a szobájában próbálgatta az új kék naciját:

-Jó reggelt Jenna. Kérdezhetek valamit?

-Neked is. Persze, mit szeretnél? Van valami baj?-kérdezte aggódott,meglepett fejjel

-Nincs semmi gond. Csak megszerettem volna kérdezni, hogy haragszol-e rám?

-Ó hugica... Rád sosem tudnék haragudni! És emígy is... hibázni, félreérteni bárki tud-mondta kedvesen Jenna.