Rocky +BEFEJEZETT+

1. A fekete bárány bemutatkozása

Különc vagyok. Nem csak a családomban, de az iskolámban is. Még a legkockább gyerek is népszerűbb, mint én. Pedig azt hittem, hogy két év után már elfognak viselni. A családomról csak annyi, hogy nem is az enyém. Van egy mostoha anyám, akit Mary-nek hívnak. A mostoha apámat Richard-nak és a mostoha bátyámat pedig Brian-nek hívják. Mary cukrász. Imádom a süteményeit és ahogy ő főz...Senki nem eredhet a nyomába. Richard orvos, bár Brian-nek néha segít autót is szerelni. Vicces volt, mikor Richard kezébe beleállt a szög és magát megműtötte itthon. Végső sorban pedig, Brian autószerelő. Még ha főzni tudok, nem értek sem az orvosláshoz, sem az autószereléshez. Még anyám is meg tud húzni egy csavart, de én nem. Sőt, a családomban senki nem hallgat rock vagy metal zenét. Brian is max rapp-et halgat.

Az iskolámról pedig csak annyit, hogy van egy irritáló srác ott, akit Jack Stevenson-nak hívnak. Lehet, hogy vannak napjai, amikor úgy gondolja kiáll értem, de utána ő piszkál tovább. Mintha féltékeny lenne, hogy más is piszkál engem. A haverjainak sem hagyja, hogy cseszegessenek. Most is számítok szekálásra, mert a folyosón most jönnek velem szemben Bonnie-ék. Bonnie egy ritka picsa lány. Hetente új pasija van. Ha úgy van kedve harmadszor is összejön egy exével. A két barátnője meg olyanok, mint a pincsi kutyák. Követik őt, ha kell, ha nem.
Beszólás három....Kettő...Egy.
-Nocsak kit látnak szemeim, lányok.-kacagott fel gúnyosan Bonnie.-Kukából öltözöl, hogy ilyen szarrá szaggatott nadrágot viselsz, vagy amilyen béna vagy, elestél az úton?
-Fel kéne frissítened a beszólásaidat. Ezt már előző héten is elmondtad.-válaszoltam gúnyos vigyort aggatva arcomra.
-Már vissza is szólunk? Kinek képzeled te magad, hogy ennyi önbizalmad van?
-Miért, te ki vagy? Erzsébet királyné? Bocsásson meg ő ribancsága.
-Erős a dumád, nem csípi a pofád?
Ekkor Bonnie mind két barátnője nevetett, ő pedig önelégülten mosolygott tovább. És mint mondtam, Jack bevédett. Mögülem előre vágott és a kurtizánok elé állt.
-Mi van Bonnie?-fonta össze karját Jack.-Túlságosan is műlány vagy ahhoz, hogy bárki is megbasszon és most Rachelen töltöd ki? Elég szánalmas lány vagy...
-Rachel a barátnőd, hogy mindig bevéded a seggét?-vágott vissza a barna hajú Bonnie.
-Előbb fogadnám el őt barátnőnek mint egy ilyen guminőt...Bocs. Azóta állsz így hozzám, mióta a buliban nem akartalak meghúzni.
-Tudod mit, ha ennyire nagyra vagy magaddal, akkor inkább egyedül hagylak az egoizmusoddal.
Ekkor Bonnie és a barátai elmentek. Jack elmosolyodott, majd kinyújtotta a nyelvét és felmutatta a vissza tekintő Bonnie-nak a középső ujját. Bonnie pedig sértődötten meglegyintette haját és előre nézett. Jack-nek legörbült a mosolya, majd szánalommal teli tekintettel rám nézett. Lehunyta szemét, majd elsétált zsebre tett kézzel. Jack után mentem, majd ezt kérdeztem tőle:
-Ha ennyire utálsz te is...Miért védesz be mindig? Miért állsz ki értem, ha ennyire hadilábon vagyunk egymással?
-Tudod, Rachel...Azért, mert sajnállak.-mondta normális hangnemen.
-Sajnálsz?
-Igen. Hogy ennyire nyomorék vagy, hogy még megvédeni sem tudod magad két éve. Jegyezd meg jól: Amíg bárány vagy, a farkasok mindig fognak belőled kóstolni. És szerintem igyekezned kéne ahhoz, hogy farkassá válj, mert bárányként lassan nem marad más belőled csak csont.
Ekkor megálltam. Nem követtem tovább Jacket. Mérges voltam rá. A fiú nem nézett hátra, csak tovább sétált.
-Tudod mit? Rohadj meg!-fakadtam ki.-Rohadj meg ott ahol vagy! És nem akarom, hogy bevédd legközelebb a hátsómat! Egy ilyen kétszínű dögtől nem kell a segítség!
-Látod, gyorsan tanulsz! De van még mit csiszolni. Ha így folytatod, talán ha kijárod az iskolát, még tisztelni is fognak.-vágott vissza gúnyosan Jack, majd egy béke jelet mutatott.

Iskola után, mikor már a buszról is leszálltam, elszívtam egy cigarettát, majd mikor a házamhoz értem, felrúgtam a kinti kukát mérgemben és bementem a házba. Brian volt csak itthon. Látta rajtam a végtelen haragot.
-Hé, Rachel, minden oké?-kérdezte.
-Nem, semmi nincsen rendben...-morogtam.
-Már nap mint nap így jössz haza. Mi a baj, mesélj!
-Nem akarok...
-Fel menjünk a tetőre?
Ekkor csak Biran-re néztem. Tudtam, hogy oda akar vinni. Minden problémánkat a teraszon beszéljük meg. Igen, vannak napok, amikor kijövünk.

A tetőn ücsörögve kibontottunk egy-egy sört és azt iszogatva beszélgetünk. Mivel Brian csak Joan Jett-I love rock n' rollját szerette, ezért azt hallgattuk a telefonomon, azt is csak halkan.
-Érted?-kérdeztem nem vér szerinti bátyámat.-Jack mindig bevéd, én meg ki vagyok akadva tőle...Mert ő is utál. Akkor miért véd meg?
-Nem lehet, hogy titokban beléd van esve?-kérdezte.
-Ő? Pont ő, mikor ott van neki a bandájában is egy csaj? Biztos abba van belezúgva. De az a srác egészében irritál...Amikor a bőrdzsekijében villog, mindenki oda van érte. Rohadt népszerű, miért nem az ő dolgával van elfoglalva? Olyan...Olyan szemét!
Brian csak nevetett. Felé pillantottam majd mérges tekintettel ezt kérdeztem tőle:
-Mi van?!
-Látszik, hogy oda vagy érte.
-Én??? Mi van ebbe a sörbe? Meg vagy húzatva?
-Nem...Látszik rajtad. Egy lányt csak akkor irritál ennyire egy srác, ha tetszik neki.
-Ez nem is igaz...Attól, mert Kellyt így csípted fel, nem jelenti azt, hogy én is így járok. Különben Kelly hogy van?
-Megvan. Igazából csak annyi a baj, hogy gyereket akar tőlem.
-És mi az akadálya? Brian, 24 éves vagy...És ő is.
-Tudom, de nem tudom, hogy fel vagyok e készülve rá. Akarom is meg nem is. Tudod ez komplikált...
-Tudod mit, Brian...Csinálj egy listát, amiben azt írod le, hogy miket akarsz megtenni, mielőtt lenne egy gyereked. Mikor már kihúztál a listáról mindent, akkor már biztos fel leszel készülve rá.
-Igazad van, Rachel. Tudtam, hogy téged kell kihozni az árvaházból.
-Ha belegondolok, te is mentettél meg a szüleimtől.
-Azok nem szülők voltak, hanem állatok.

Ekkor vissza emlékeztem azokra a napokra, mikor még az igazi szüleimmel éltem. Pokoli nyolc év volt. Anya elvileg a terhesség alatt is heroinozott. Apa sem volt különb. Csak ezek mellett még alkoholisták is voltak. Mindig verek engem, éheztettek és bántalmaztak lelkileg. Brian látott meg engem télen az udvaron, mikor hálóingben fagyoskodtam odakinn a favágással. A szülei feljelentették az enyémeket és így árvaházba kerültem. Ott is hideget-meleget kaptam egyaránt. Senki nem játszott velem. Bántottak ott is, de a dadusom mindig megvédett. Úgy volt, hogy ő fogad örökbe, de aztán egy év után Brian-ék vittek el. Mondhatni most harmóniában élek, de még most is megköveznek néha napján az emberek. Rövidesen ez az én történetem.