A Szellemekkel Suttogó

1. RÉSZ

   -Melinda Gordon vagyok! Egy kisvárosban élek, pontosabban Grandwiew-ban. Egy antikvitás boltot vezetek, de...még van valami...tudok beszélni a szellemekkel. Van egy férjem, a neve Jim, orvos, de amikor megismertük egymást, tűzoltó volt. De, lássuk, hogy ismertük meg egymást!

*1 évvel korábban*

Tűz ütött ki a 10 Downing Street-en, éjszaka. 1:23 volt, mindenki aludt, csak a drága jó szomszédom volt ébren. Mindig is utáltam! Érezhette a füst szagát, így hívta a tűzoltókat. Olyan mélyen aludtam, hogy semmit nem éreztem, de hallani sem hallottam semmit. Majd, belépett az a személy, aki megmentette az életem, eléggé érdekes módon...Hozzám vágta a papucsom, arra már felébredtem. Kivitt a panel lakásból és ott vártam, míg mindenkit kimentenek. Ekkor, egy érdekes hangot hallottam és kirázott a hideg, majd egy nő jelent meg mellettem.

-Meg kell mentse! Tegyen érte valamit, kérem! Mondta a szellem.
Jó, megpróbálom. De, nem ígérek semmit
Ezt a mondatot elmondtam és sokan néztek rám furán, hogy miért beszélek magamban. Nem érdekelt, hogy hülyének néznek, beléptem a szalaggal elkerített helyre. Jim egyből odajött és rámszólt:
-Hölgyem, ide nem léphet be! Kérem tegyen hátrébb 3 lépést!
-Vissza megyek, de van bent valaki, akit még ki kell menteni!
-Nem tudom, miből gondolja, de megnézem, mert igaznak gondolom!
-Köszönöm! -Mondtam és hátra léptem, megvártam míg kihozzák a szellem férjét.
Ki is hozták, a feleségét megtalálták. Jim odalépett hozzám.
-Nem tudom, hogy csinálta, de örülök, hogy szólt! -Mondta.
-Ez természetes! Talán majd megmondom, hogy tudtam róla, de ez még titok marad! -Ezzel el is mentem