Can You Hear Me?

II.Fejezet, 2. Rész↔Változás

Valami más volt azon a reggelen. Egy olyan érzés fogott el amely már régóta nem járta át a testem. Mintha teljesen kicseréltek volna. Ijesztő volt belegondolni a "Mi van ha.." opcióiba.
Félálomban botorkáltam ki a fürdőszobába. Fél kézzel a mosdókagylóra támaszkodva dörzsöltem a bal szemem.
-Remek. Ápra. -Állapítottam meg magamban.
A fogkefémért nyúltam miközben feldagadt szemhéjamat fürkésztem. Közelebb hajoltam a tükörhöz és fájdalmasan vettem tudomásul, hogy a betegségemnek hála ez egy pár hétig bizony velem lesz. Még a végén a síromig kísér...
Halk kopogás hallatszott. Fogkefémmel a számban léptem ki a fürdőből és mosolyogva intettem Pamelának.
-Joy.-Motyogta és könny szökött szemébe.
-Mmm as? (Mi az?)
-Meggyógyultál!-Jelentette ki majd összerogyott.
-Ho mmm? (hogy mi) lhetlnn (lehetetlen)-Motyogtam és a lábaim felmondták a szolgálatot.
Ott feküdtünk bőgve szobám padlóján míg be nem nyitott a főorvos. Először Pamela kászálódott fel.
-Dr.Brune! (Ejtsd: Brün, francia)
-Dr.Pamela? Mire ez a nagy sírás?-Mosolygott lágyan, és pontosan tudta mi történt.
-Hát.. Hát...-Dadogott.
-Haaa mahata?(Haza mehetek?) -Ültem fel és mintha újraélesztették volna szemeim fényét hosszú évek óta végre megint ragyogott.
-Még nem. Vár még pár vizsgálat ami kimutatja, hogy csak nagyon apróra összehúzódtak a daganatok vagy felszívódtak. Ha még jelen vannak maradnod kell és folytatódnak a kezelések viszont ha ténylegesen felszívódtak pár hét próba idő után szabadulsz.
Fogkefém hangos csattanással a padlón landolt.
-Kozsonom.(Köszönöm) -Mondtam még a habos könny keverékkel ami a számban volt.
Felálltam és a főorvoshoz léptem akit bár szorosan magamhoz húztam arra nem gondoltam, hogy összehabozom a köpenyét.
-Sajnálom.-Töröltem meg kicsit az arcom.-Ezt kiköpném.
Vissza botladoztam a fürdőbe, behajtottam az ajtót majd kiürítettem számat. Halk beszélgetés szűrödött be.
-Megkértem Pamela, hogy ne mondja el neki amíg nem biztos. Miféle orvos maga?
Közelebb léptem az ajtóhoz és rátapasztottam fülem.
-Nem bírtam ki. Tudja Joyce már 5 éve a betegem és a szívemhez nőtt. A hír, hogy talán meggyógyult felzaklatott. Régóta nem örültem ennyire semminek. Sajnálom.
-És ha nem gyógyult meg?-Mondta Dr.Brune és éreztem hangjában a mély szomorúságot.
-Hiszem hogy de.
-Csak tudja ez a tudomány nem a hiten alapul.
Ajtó csukódás hallatszott. Kiment.
-Semmi baj. Gyere.-Sóhajtott Pamela mire kiléptem a fürdőből.
Lehuppantam az ágyamra és mosolyogva orvosomra néztem.
-Igen is hinni kell.-Kezdtem.-Hiszem, hogy a tegnapi volt az utolsó kezelés. Hiszem, hogy végeztem ezzel a hellyel, a betegséggel. És abban is hiszek, hogy soha többé nem kell visszajönnöm ide.-Mosolyogtam.
Olyan erő sugárzott belőlem, mint még soha. Akarat. Így hívják ezt. Akkor abban az időben és térben nem akartam mást mint normális életet. És megadatott erre a lehetőség. Én meg éltem vele.

4 kemény héttel később kiléptem a korház hatalmas üvegajtóján. Ahogy a lágy szellő megborzongatta pár centis hajam végre éreztem, hogy élek. Egy taxi várt rám. A járműhöz léptem és kinyitottam az anyósülés ajtaját.
-Jó napot!-Köszöntem udvariasan.-Mr.Bowman küldte.
-Igen.-Mosolygott rám a fiatal sofőr. Ki kell vinnem a reptérre, a gépe délután 4kor indul.
-Tehetnénk előtte egy rövid kitérőt?
-Ha szeretné.
Bepattantam a kocsiba. Megvártuk amíg a csomagjaimat berakják hátulra majd megindultunk.
-Fék fék fék!-Kiáltottam fel.
Rálépett a fékre mire én kipattantam és visszarohantam az épületbe. Fel a 2.ra. 78-as szoba. Benyitottam. Könnybe lábadtak szemeim.
-Am..-Néztem le barátnőmre kifulladva.
-Elindultál már? Visszarohantál hozzám? -Kérdezte erőtlen hangon.
-Sajnálom, hogy elfelejtettelek.
-Semmj baj.-Mosolygott.-Örülök, hogy elmész.
-Nem akarlak itt hagyni.-Mondtam őszíntén.
-Nem sokára én is szabadulok hidd el. Próbálkozok.
Megöleltem Amandtát és szomorúan intettem neki. Akkor még azt hittem viszont láthatom...
Délután 2 óra 09 perc.
-Mostmár a reptérre kéne mennünk.-Tanácsolta Steve.
-Még nem.-Ráztam meg hevesen a fejem.
-Le fogod késni a géped.
-Akkor nyaralok még egyet mielőtt hazamegyek.
-Titokzatos vagy. Ez tetszik. Tehát hova megyünk?
-Nevada államba.-Jelentettem ki.
Steve félreáltt és csodálkozva rámnézett.
-Hova?!
-Jól hallottad. Megyünk Nevadaba baby.