Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

5.Fejezet

Rideg köszöntés

(Zero szemszöge)

Mikor Kaien kiejtette száján a ,,húgod" szót, na az kiverte nálam a biztosítékot. Nem volt már az eszemnek olyan része, amit nem a gyűlölet járt volna át.
- Nekem Yuuki nem a húgom. Nekem sosem volt húgom. Nekem egy öcsém volt, akit az ő nagybátyja ölt meg. Ichiru- t az ő családja ölte meg- keltem ki magamból.
Nem lepte meg a reakcióm.
- De azt nem tagadhatod le, hogy amikor E- szintű voltál, akkor Yuuki tartott életben és Kaname- tól kaptad az erőt, ami segített végül közrendűvé emelkedni. És nem vagyok vak. Tudom, hogy régen erős szálak fűztek Yuuki- hoz- fedte fel titkomat. Nem hittem volna, hogy ilyen jó szeme van.
- Az lehet, de már régóta nem. Gyűlölöm a Kuran- okat. És Yuuki- t is a drága Kaname- jával egyetemben. Szóval ne merészeld Yuuki -t a húgomnak nevezni. Megértetted?- sziszegtem fenyegetőzve.
- Rendben. Ahogy akarod. De a köszöntésükön mindenképpen részt kell venned- fordított hátat nekem.
- Már pedig nem fogok. Nem vagyok köteles megjelenni- Lángolt gyűlölet már a szemeben is.
- Higgadj le Zero- tette vállaimra kezét Toga.
- Nem akarok lehiggadni. Nem leszek ott az üdvözlésen és ez az utolsó szavam- bömböltem.
- Már pedig ott leszel. Vagy pedig elhagyod az iskolát- mélyedt az iskolával kapcsolatos dokumentumokba Kaien.
- Ez nem volt fenyegetés. Én lennék a legboldogabb, ha itt hagyhatnám ezt a helyet- üvöltöttem.
- Zero! Elég volt. Ne mondj olyat, amit később megbánnál, csak azért mert ideges vagy- szorította meg Toga a vállaimat, de meg sem éreztem.
- Jól van. Oké. Huh, huh, huh- kezdtem megint a mély levegős történetet.- Ott leszek a Kuran- ok fogadásán, de azt nem ígérem, hogy kedves leszek.
- Köszönöm Zero. Ez már elég is lesz. Csak ne legyél majd tiszteletlen- nézett rám Kaien.
- Oké, oké- intettem búcsút és kimentem a félig nyitott ajtón.

(Yuuki szemszöge)

Július 8- a alkonyatkor gördült be az autó a Kurosu akadémia elé. Kaname és én külön kocsival érkeztünk. Akatsuki és Aido előző éjszaka érkeztek meg, hogy mindent előkészítsenek a számunkra. Ruka ma reggel jött az akadémiára, hogy az utolsó simításokat elintézze.

Kiléptünk a járműből és meglepetés fogadott minket. Két oldalt sorfalt alkottak a diákok. Egyik oldalon az esti, másikon a nappali tagozatosok. Kellemes meglepetés volt a részükről. Nem hagyhattam viszont, hogy az érzéseim átvegyék arcom felett az uralmat. Felöltöttem a ,,maszkomat", úgy sétáltunk végig az úton, ami Kurosu igazgatóhoz és Toga Yagari- hoz, vezetett. Minden esti tagozatos nemes vámpír. Mindannyian fejet hajtottak előttünk. A nappalisok meg voltak lepődve, hogy miért hajolnak meg előttünk, de végül ők nem tették ugyanazt. Nem bántott a dolog, végtére is csak emberek. Zero egyik tagozat soraiban sem foglalt helyet. Ott állt Kaien Kurosu előtt, hogy megvédhesse őt. Amint elé értünk nem tudta mit tegyen. Meg volt zavarodva és éreztem, hogy dühös, de tudta, hogy tiszteletet kell tanúsítania, ezért fejet hajtott nekünk.

Alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magamat. Vigyáztam, hogy ez ne látszon rajtam. Kaname- t persze nem lehetett átverni. Hisz ő is mókásnak találta a szituációt. Meg is értem. Hatalmas akaraterő kell ahhoz, hogy gyűlöletünk mellett tiszteletet tanúsítsunk az utált személy vagy személyek ellen.

Kaien- ékhez érve feloldódott a hangulat. A nappalisok elkezdtek sutyorogni. Bármennyire is próbáltak halkaka maradni, mi vámpírok hallottuk miről beszélgetnek. Rólunk suttogtak. Kaname- ról és rólam. Vicces volt. Észre vették, hogy szeretők vagyunk. Nem bántam. Jó szemük van. Fogadtatásunk az igazgató részéről átlagos volt. Örült, hogy újra láthat minket és elküldött, hogy foglaljuk el a paviloni szobánkat. Mivel már nem ember voltam, nekem is a Hold pavilonban adtak szállást. Ezen is pletykálkodtak egy kicsit a nappali tagozatos lányok.