A 24 éves szűz

Szűz a régi barátjánál

A random srác házában.

-Ööö. Ki vagy te? Biztos nem akarsz megdugni?

-Már mondtam. Nem.

-Akkor meg minek hoztál el? 

-Először is. Felismersz?- Kérdezte ezt úgy a csávó, hogy fél attól, talán igen lesz a válasz.

-Hát nem nagyon. Miért? Kéne?

-Az én nevem Attila. A híres Attila volt apám, tőle kaptam a nevet. Az ő apja pedig, Géza volt, kinek testvére Béla. De még is az egyik, ha nem a leghatalmasabb az Aczél családból,.. István a nagypapám. Sajnos... mind halott. Mindenki aki nekem kedves volt, most halott.

-Ez szomorú. Én sajnálom. Hogy tudnálak felvidítani? 

-Áh, mindegy. Hagyjuk!- Kifakad a srác, mert úgy érzi, nem talált célt az üzenete.

-...Hogyan történt?

A srácnak könnycseppek gyűlnek a szemébe. -Apámat és István bát... A legjobb barátjuk ölte meg. Gézát és Bélát pedig a rendőrök... Megölték őket.

A csaj megsimogatja a fiú hátát. A fullos testével megöleli hátulról. -Szerintem lazítanod kéne egy kicsit.

-Azt se tudod miért mentettelek meg!- Kel ki magából a srác, ismét. -Nem kell ezt tenned. Oké, szűz vagy még, és nagyon jól nézel ki, de nem kell bele rohannod egyből a közepébe. Azért hoztalak ide téged, hogy azok ott a hídnál ne... szóval ne... vagyis téged ne... bántsanak. izé. Na.

-Miért???

-Mert,..[...] Most el kell menjünk, a szüleidhez. Bemutatkozom nekik.

-Hát de muris vagy te. - Kuncog a csaj. -Tudod, azért jöttem el otthonról, mert apám mindig is nagyon figyelmes volt, a barátaimat illetően. Ha meglát, akkor valószínűleg meg is öl.

-Ne izguljál. Én intézek mindent. Most én mondom, hogy lazulj el.

És Anita a csaj, és Attila a csávó elindultak a szülőkhöz. Azonban nem tudják, hogy a kalózok a nyomukban vannak. Persze a srác még azt sem sejti, hogy mekkora balgaság az aggódó após elébe menni, de hát még mit tudna az anyósról. Őt még a sötét-világ lényei is csak sárkánynak emlegetik. A bonyodalmak csak most kezdődnek.