A 24 éves szűz

Srác az anyósnál

-Hát én 10 évet szolgáltam a seregbe, részt vettem a II. világháborúban, és még három szupertitkos katonai bevetésen, de ilyet még nem láttam.- Mondja az após, valami brutális kemény hanggal, mint aki sokat kiabált volna.

-Khm. Jó napot. Attila vagyok.- És a srác nyújtja a kezét az apósa felé. Ő rá néz. Kezet fognak. Láthatóan a csaj örül neki.

-Azt mondja fiatal ember. A gyerek tartást mikor fizeti?- Nyivákol, de még valami kellemetlen mély hanggal teszi ezt, a nagyon kedves anyós.

-Há, tudtommal összesem házasodtunk még, és gyerek sincsen. 

-Tipikus férfi. Semmi becsület nincs benne.- Rikácsol a vénasszony. A srác kezdi kellemetlenül érezni magát.

-Szerintem menjünk be.- Menti meg a csaj a helyzetet. Mindenki be megy, de az após vissza tartja a srácot.

-Hé. Ha bármit is tervezel a lányommal. Tudnod, kell, hogy én tudni fogok róla. Ha pedig tudom, hogy valamire készülsz, akkor szétverem a hülye fejed. Világos?

-ö. Én mentettem meg a lányát. A hídnál volt, amikor páran készültek a legdurvábbra, de én közbe szóltam... mondjuk úgy. Aztán haza vittem. Nem történt semmi olyan, amitől ön tartana. Különben már rég megb....- Ekkor az após jól megszorítja a vállát.

-Jól van fiam. Fogalmazzunk úgy, hogy egy lépéssel közelebb kerültél a családhoz. Mond csak! Mikor ismerhetem meg, az édes apádat?

-Hát egy oktatási minisztériumba lelőtték őt. Aczél Istvánnal együtt.

-óóó.- Csodálkozik az após. -Hát te is az Aczél család sarjadéka volnál?

-Igen. Én Aczél Attila vagyok. Apámtól kaptam ezt a nevet. Az ő apja Géza, kinek testvére Béla. Az ő apjuk pedig, az Aczél család, talán ha nem az egyik, akkor a leghatalmasabbja, Aczél István volt. Apámat és Istv...

-Azt a részét ismerem. Tudom ki ölte meg őket.

-Hö? Ki volt az?

-Gyere, elmondom!