I Don't Care! (Loki Fanfic)

32.Fejezet

Csizmák kopogása, kardok élezése, és izgatott kiáltozások. Amint az Asgar-i csapat megérkezett, az ellenség, támadásba lendült. Ám nem véletlenül voltak ők, a birodalom legjobb harcosai.

- Hé, Thor! – harsant Sif, a Cassy-n kívüli egyetlen női harcos hangja. – Mi az utasítás?

A szőke férfi végig pásztázta az embereit. Mindenki türelmetlenül várta már, hogy harcolhasson egy kicsit. A legutóbbi bevetés óta alig egy hónap telt el, ám a harcosok vágyták már az újabb csatát. Élőben itt állni, küzdeni az életükért, és hazájukért, sokkal izgalmasabb volt, mint az edzések egyhangú tömegében raboskodni.

- Azt mondom, – kezdte Thor és mosolyra húzta ajkait, türkizkék szemei pedig felragyogtak. – adjunk nekik!

A csapat hangos éljenzéssel indult meg az ellenség felé. Végre egy kis küzdelem!

A harcosok, Thor-ral az élükön, hamar megfelezték a másik csapatot. Mindenki teljes erőbedobással küzdött.

Cassy elégedetten elmosolyodott és beletúrt fekete hajzuhatagjába, amikor egy újabb ellenséges harcost intézett el. Körbe nézve látta, hogy a többiek is ugyan ilyen eredményesen irtják a másik csapatot.

Hirtelen egy újabb hárítani való ütés közeledett felé. A kard hegye már majdnem elérte az arcát, amikor hatalmas erővel, valami a fegyver felé száguldott és tovább sodorta. Az a valami pedig egy pöröly volt. Pontosabban a Mjölnir.

- Szívesen. – érkezett meg a megmentő fegyver gazdája.

- Köszönöm, de egyedül is eltudtam, volna bánni vele. – mondta a lány. – Felesleges volt időt pazarolnod a megmentésemre.

- Ugyan hercegnőm! – nevetett Thor. – Tudom, hogy erősebb vagy egy átlagos nőnél, de lásd be, szükséged van a segítségemre!

- Ez nem igaz! – akadt ki a lány, és merészen nézett a türkiz íriszekbe. – Igenis meg tudom védeni magam!

- Majd ha bizonyítasz, talán el is hisszük! – jelent meg hirtelen mellettük Loki, és kivédett egy ütést. – Addig csak a szád nagy!

Cassy-nél betelt a pohár. Kételkednek az erejében? Hát legyen! Bizonyít!

A lány mérgesen visszacsúsztatta kardját a hüvelybe, és kissé előre lépett. Mielőtt a két férfi bármit is mondhatott volna, kezeiben egy-egy láng jelent meg. Egyre nagyobbá és nagyobbá növelte őket, de nem állt meg, míg szinte az egész teste lángba nem borult. Akkor aztán felemelte két kezét, mire a tűz kiáramlott belőle és felette összegyűlve, egy hatalmas láng sárkánnyá alakult. A két herceg ámulva nézte, ahogy a lény végig szárnyal a csatatéren, megáll a levegőben és a hercegnőre, gazdájára emeli izzó tekintetét. Mintha várna valamire. A lány ekkor maga elé emelte kezeit, és erre lila, vibrálófény tört ki belőle. A varázslat az összes Asgard-i harcost és a három fiatalt is körbe vette, mint egy burok. Ahogy ez megtörtént, a láng sárkány újra mozgásba lenült és tüzet okádva letarolta a másik csapatot. A harcosok is összerezzentek, amikor egy–egy lángcsóva feléjük repült, ám a vibrálólila varázslat, mint pajzs védelmezte őket, és nem engedte át tüzet. Aztán Cassy egyetlen csettintésére, minden láng, eltűnt, a lila fény visszaszivárgott a lányba, a sárkány pedig oda szállt gazdája fölé és semmivé vált. Csak füst maradt a helyén.

A hercegnő gúnyosan a férfiak felé fordult és elégedett mosollyal nyugtázta a rámeredő döbbent arcokat.

- Na – túrt bele szórakozottan a hajába. – ez elég bizonyíték?

- Te...te mégis.. – kezdte Loki amikor sikerült újra beszédre bírnia száját. – mégis hol tanultál ilyet?

- Tudod, az Alfheim-ben töltött éveim alatt sokat olvastam egy bizonyos könyvet. – mondta a lány és felváltva figyelte a két herceget. – És hát úgy látszik meg lett a hatása, hogy fejlesztettem a képességeimet, ilyen téren is.

- Ez csodálatos! – lelkesült fel Thor. – Hihetetlenül ügyes vagy benne! Egy csettintésed elég és a tűz engedelmeskedik neked! Ez varázslatos!

- Sokat kellett gyakorolnom, hogy sikerüljön. – mosolygott Cassy. – De végül sikerrel jártam. Ugyan a Praesidium-nak még gyakorolnom kell a kordában tartását, de egész jól haladok.

- Praesidium? – kérdezte kissé értetlenül Loki.

- Védelmet jelent latinul. – mondta a hercegnő. – De ez csak a rövidített neve. Egyébként Vividiorque industria notitia pretio-nak hívják, azaz; Vibráló energia áradatnak. Alapból a hosszabb neve pontosabb, de mivel ez a varázserő megvédi az embert és a használójától eltaszítja a támadót, a Védelem elnevezés is illik rá.

- De akkor a tizenhatodik születésnapodon miért taszított el minket, pedig mi egy ujjal sem értünk hozzád? – kérdezte Thor és félve, de lágyan átkarolta mennyasszonya vállát.

- Mivel még nem teljesen tudom uralni ezt az erőt, így az érzelmeimmel is tudom befolyásolni. Ezért kell minél előbb elsajátítanom, mert különben csak úgy kitörhet belőlem, egy negatívabb érzés hatására. Sajnos még nem tudom pontosan, hogy védelmezésen kívül mire való, de szerintem nem kéne kipróbálni. – nézett fel vőlegényére a lány. – Van egy olyan érzésem, hogy lehet ezt pusztításra is használni, nem csak pajzsként.

- Hé, gerlepár! – szólt közbe, nem túl kedvesen Loki. – Mivel a hercegnőcske elintézte egymaga az ellenség maradékát, indulhatunk vissza! – azzal a férfi, még egy utolsó dühös pillantást vetett a párra, majd elsietett lovához.