Bajkeverők

Szakíts, ha bírsz(18.rész)

- Most boldog vagy? - ordította a két fiú felé, de mind tudtuk, hogy Lucasnak célozta. - Örülsz, hogy tönkreteheted a kapcsolatunkat, te fasz! - ért oda a fiúhoz és megragadta ruháját. Lucas nyugodt volt és nem kontrázott rá, csak mélyen Ten szemébe nézett.

- Állj már le! - ordítottam Tennek és megpróbáltam levakarni ujjait Lucasról, ami nem sikerült, mert vállával odébb lökött. Az épület előtt húzódó kerítésnek estem. A jobb vállamba erős fájdalom nyilallt.

Lucas lerángatta Tent magáról, majd ellökte, távol testétől.

- Szép volt! - tapsolta meg halkan Lucas, Jungwoo pedig mellém guggolt.

- Jól vagy? - kérdezte, mire egy bólogatás kíséretében felálltam. A vállamat erősen szorítottam, mert attól féltem, hogy ha elengedem, akkor még jobban fog fájni.

Jungwoo testétől nem láttam, hogy mi történik mögötte, de amikor felálltam már csak annyit vettem észre, hogy Ten megpróbál behúzni Lucasnak. A támadó karját könnyedén a háta mögé csavarta, majd lökött rajta egyet.

- Nem verekedek feleslegesen - mormolta Lucas, majd felém pillantott.

Ten mikor összeszedte magát, ismét elindult Lucas irányába, de közéjük álltam.

- Mit csinálsz? - kérdeztem mélyen a szemébe nézve. Mikor ő is az íriszeimbe bámult, a düh láttán kicsordult egy könnycsepp szememből.

- Miért véded? - ordította Ten, mire megremegett egész testem. Újabb cseppek szántották végig arcomat.

- Nem védem, csak véget akarok ennek vetni! - kiáltottam, de a mondat végére elcsuklott a hangom. - Már azt sem tudom ki vagy, teljesen kifordultál magadból - ütöttem meg ép karommal mellkasát. Fájt, mikor elengedtem a vállamat, de most ez egyáltalán nem érdekelt. - Nem bírom elviselni, hogy folyton féltékenykedsz - halkult el a hangom, azonban továbbra is határozottan csengett. - Félek tőled - tettem meg egy lépést hátra, fejemet rázva. - Nekem... kell egy kis idő. - Már annyira megindultak a könnyeim, hogy egyáltalán nem láttam. - Szünetre van szükségem - emeltem egyre lejjebb a tekintetemet.

- Mégis miért félsz tőlem? - kiáltotta képembe, miközben megragadta arccsontomat.

Szemeimet összeszorítottam, nem akartam őt látni, nem akartam elhinni, hogy aki előttem áll, az Ten, akit én borzalmasan szeretek.

Vagy csak szerettem?
- Ne-ne-ne haragudj - engedett el lassan.

- Menj el, kérlek! - suttogtam szipogva és kinyitottam szemeimet.

Hallottam, hogy többen is kilépnek az épületből, majd becsapják maguk mögött az ajtót.

- Sua - szólított meg Ten.

- Menj el! - mondtam ki utolsó erőmmel.

Tennel arcán végigfolyt egy könnycsepp, majd lassan megfordult és elindult a járdán.

Néztem, ahogyan megtesz néhány métert, majd éreztem, hogy elgyengülnek a lábaim és a hideg kőre rogytam.

Jungwoo és Lucas azonnal leereszkedett hozzám, én pedig a vállukra hajolva engedtem ki magamból az utolsó csepp könnyemet is.

Ten elment - fogalmazódott meg bennem. - És itt hagyott.

- Sss - guggolt le hozzám Dami, mire a két fiú közelebb engedte.

- Menjetek haza nyugodtan - hallottam meg Siyeon hangját.

Taeyong felém, majd Ten után meredt. Tudtam, hogy utána akar menni, ezért a kezemet felemelve intettem neki, hogy menjen, megértem. Úgy tett és barátja nevét kiabálva rohant utána.