who are you? ~ jikook | ✔

42. fejezet

- Szia - mosolyodott el Jimin, miután kinyitottam az ajtót.

- Gyere - biccentettem és már arrébb is álltam, hogy be tudjon jönni a házba.

Felhoztam neki még hétfőn este, hogy szombatra van-e terve, de szerencsére nem volt, így előre lestoppoltam magamnak. Belement abba, hogy átjöjjön hozzánk hétvégén, viszont arra komolyan nem gondoltam, hogy még apróságot is hoz. Azt hiszem egyszer említettem neki, hogy apáék mennyire szeretik az almát és hát hozott is pár darabot. Igen, tudom, hogy más nemzetek szemében kicsit furcsa ez, de itt Dél-Koreában ez természetes, sőt az emberek jobban örülnek ha gyümölcsöt kapnak, mintha mondjuk valami italt vagy csokoládét. Nagyon izgultam, ma még egy falatot sem ettem, hiszen görcsben állt a gyomrom, egyszerűen annyira ideges voltam. Apa csak pár órája ért haza, stresszes napja volt és nem is szólt semmit, azonnal a szobájába ment és ki sem jött azóta onnan. Anya pedig a konyhából nem mozdult már reggel óta, mert le akarta nyűgözni Jimint a főztjeivel. Szóval elkiáltottam magam, amint levetkőzött vendégünk - és odasétált mellém -, hogy megjött Jimin, mire anya nagyjából öt másodperc múlva jelent meg, apa olyan tíz körül, én pedig nem győztem magamba fojtani a mosolyomat.

- Jó estét. Köszönöm a meghívást. - hajolt meg Jimin illedelmesen. - Ezt Önöknek hoztam, Jungkook említette, hogy szeretik az almát - nyújtotta át az átlátszó dobozt apának, mire látszott rajta, hogy rendesen meglepődött.

- Köszönjük szépen - mondta anya, én pedig csak álltam az egyetemista mellett és figyeltem a szüleim reakcióját.

- Megyünk? - biccentettem a konyha felé, majd meg is indultam, a többiek pedig szótlanul követtek engem.

Nem akartam, hogy ilyen kínos legyen egész végig a hangulat, de érezni lehetett az apából áradó feszültséget. Tudtam, hogy zavarja, hogy Jimin a barátom, de hálás voltam neki, hogy nem az első pillanatban támadta le azzal, hogy szexeltünk-e már, mint ahogy tőlem kérdezte ezt hétfőn. Helyet foglaltam az egyetemista mellett és alsó ajkamat harapdáltam, mert senki sem szólt egy szót sem, de nekem nem volt annyi bátorságom, hogy bármit is mondjak.

- Egyetemre jársz, igaz? - kérdezte anya, mire hálásan néztem rá, amiért végre megtörte a kínos csendet.

- Igen, tavaly kezdtem - hazudott, hiszen megbeszéltük, hogy nem a valódi korát áruljuk el, hanem letagadunk három évet, akkor talán nem lesz nagy baj. Ebből az következik, hogy az egyetemből is le kellett tagadnia pár évet, de azt mondta, hogy őt ez nem zavarja.

- És, minek tanulsz? - kíváncsiskodott tovább.

- Orvosnak tanulok, pontosabban gyerek orvosnak - válaszolta mosolyogva, én pedig büszke voltam rá, amiért ilyen nyugodt maradt.

- Az remek - szólalt meg apa is. - Szereted is?

- Igen, már kiskorom óta orvos szerettem volna lenni, középiskola óta pedig tudtam, hogy inkább gyerekekkel szeretnék foglalkozni, nem felnőttekkel.

- Akkor neked egy fokkal jobb volt a helyzeted. Jungkook most tizenegyedikes és még mindig nem tudja, hogy mi legyen. - pillantott rám, mire zavartan lesütöttem a szemeimet.

- Van még azért ideje, majd segítek neki - mondta, én pedig lesütöttem szemeimet, mert éreztem, hogy ettől a kijelentéstől apa ismét néma lesz.

- Együnk - köszörülte meg a torkát anya, én pedig helyeselve bólintottam és már szedtem is Jiminnek a levesből.

Nem szólaltunk meg egészen addig, amíg be nem fejeztük a vacsorát. Lábaimmal muszáj volt doboljak, hiszen még mindig ideges voltam és nem hittem el, hogy apa ennyitől ismét némasági fogadalmat tett. Szerintem a mellettem ülő Jimin is észrevette, hogy kissé frusztrált lettem, mert egyik kezét a térdemre csúsztatta és gyengéden meg is szorította azt. Rá pillantottam és muszáj volt elmosolyodnom, mert olyan édesen nézett rám. Mintha szavak nélkül próbált volna megnyugtatni és ez nagyon jól esett. Jimin kezére csúsztattam a sajátomat, viszont apa torok köszörülése megzavart minket, így azonnal vettem a mellettem ülőtől a kezemet és ő is visszahúzta az ölébe.