2,5. Napfény

8. Fejezet (Ethan)

-Rossz döntést hoztál! - hallottam meg Nikolai hangjat a csukott ajtómon túl.
-Miért? Te mit tettél volna? - kiabálta Ashley.
-Elvittem volna egy olyan helyre ahol senki nem találja meg. Majd olyan sokáig kínoztam volna, míg teljesen megtöröm, hogy elárulja ki küldte őt az öcsénkre.
-Ha azt nézzük ezt tettem én is. Csak nem vittem sehova. A gyors módszert választottam, elárulta, hogy egy démon küldte őt, hogy végezzen Ethannel. De muszáj volt megölnöm. Ethanről volt szó. Mellette akartam lenni.
-A tetteidet elhomályosítják az érzéseid, húgom.
-Az én érzéseim, kedves bátyám? - csattant fel Ash. - A leendő feleséged 8 órája nem tért magához, és egyetlen egyszer mentél fel hozzá, akkor is 5 percre, majd magára hagytad őt. Egy idegenre bíztad, miközben jól tudod, hogy Mina utálja őt.
-Destiny megfogja érteni. - suttogta Nik.
-Látod? Ez a baj. Nem kellene megértenie. Törődnöd kellene vele is. Tudod, hogy valami nem stimmel vele, mégse vagy mellette.
-Mert a család is fontos! És ha már itt tartunk, Destiny mihelyst megtudná, hogy nem voltam Ethannel, letépné a tökeimet és mosolyogva fogyasztaná el reggelire, amiért csak vele törődtem. - kiabált mostmár Nik is. - Ethan a karjaimban haldoklott, te ezt nem érted. Húgomként szeretlek, viszont Ethan mellettem nőtt fel. Sok ideig csak ő volt a családom.
-Ez most rohadtúl fájt. - Ashley nem kiabált, de inkább tette volna azt. A hangja tele volt fájdalommal. - Sajnálom, hogy tönkre tettem a kis családi öszképeteket.
-Ash, ne csináld. Érted is ugyan ezt tettem volna. Mind a ketten fontosak vagytok nekem. Vigyáznom kellene rátok. - Nik nyelt egyet. - Ha én megyek hátul, akkor én kapom azt a kardot.
Megfogtam az ajtó kilincset, majd kinyitottam az ajtót.
-És akkor valószínüleg már rég halott lennél, mert már ember vagy, és a sérülés azonnal végzett volna veled. Plusz, az a démon rám vadászott. Hallottam. Valaki rám küldte őt, és addig nem fog leállni, amíg meg nem öl vagy én nem végzek vele. Ráadásul, ha bármi bajod esett volna akkor Destiny az én tökeimet fogyasztotta volna el reggelire, amiért nem vigyáztam a leendő férjére. Tudjuk, hogy szadista, élvezte volna.
Mind a ketten döbbenten néztek rám.
Ashley tért magához elsőnek. Egy hangos visítás után a nyakamba vetette magát.
-Légyszíves, többet ilyet ne csinálj.
-Ezt se terveztem be. - mosolyogtam rá miközben elengedett.
A vállamra csapott.
-Majdnem meghaltam, és az első dolgod ütlegelni a testvéredet, nem szép dolog Ash.
-Az első dolgom az volt, hogy megöleltelek. - vágott vissza mosolyogva.
Most Nikolai ölelt magához.
-Jól vagy. - jelentette ki.
-Ez csak egy kis apróság volt. Keményebb fából faragtak engem, Nikey. - vicceltem el.
Miután elengedett, nagyot sóhajtottam.
-Úgy hallom elhanyagoltad a rózsámat. Azt hiszem itt az ideje, hogy meglátogassuk.
-Mina vigyáz rá. - mondta Nikolai.
-Megfogja ölni.
-Dehogy. Destiny nincs magánál, nem bánthatja. - mondta kedvesen Ash.
-Minaról beszélek. - morogtam, majd megfogtam Nik karját és villantottam.
Nem volt jó ötlet.
Nikolai kényelmes körülmények között ért földet. Viszont én elveszítettem az egyensúlyomat és arccal Destiny üveg asztalába estem.
-Basszus! - kiabáltam az üveg szilánkok közül.
Mina felsikoltott.
A szilánkok megkarcolták a bőrömet, de nagy bajom nem lett. Viszont az asztal..
Hangosan káromkodtam, miközben kimásztam a szilánkok közül.
-Ha Destiny felébred tényleg megcsonkít. - mondtam lemondóan miközben a szilánkokat sepertem le magamról.
-Kap egy másikat. - nyugtatott Nik.
-Ha eszemi értéke volt, akkor halott vagy. - mondta Ash.
A testvéri szeretet. Csodálatos.
Nagyot sóhajtottam, majd leültem a fotelba. Úgy véltem ott nem árthatok senkinek.
Az ágyra néztem.
Destiny a hátán feküdt. A teste merev volt, és fal fehér. A szemei néha megrebbentek, és néha felnyögött, de ennyi.
Ha nem látom, hogy emelkedik a mellkasa azt hittem volna, hogy halott.
Rossz volt őt így látni. Kimerítette magát, miattam.
Megráztam a fejem majd Minara néztem.
Az ágy szélén ült. A haja most ki volt engedve, nagy szemei engem fürkésztek. Amikor elkaptam a tekintetét elpirult és elfordult.
Csodálatosan szép volt.
-Úgy látom jól vagy. - jegyezte meg egy kis idő után.
-Semmi bajom, eperke. - mosolyogtam rá.
Nikolai leült Destiny mellé és megfogta a kezét.
-Még mindig nem ébredt fel. - mondta ki a tényt Mina. - És nem. Nem öltem meg. Pedig erős késztetést éreztem rá. Már a kezemben volt egy párna, de végül nem tettem meg. - vállat vont. - Túl egyszerű lett volna. Ráadásul annyit kapnék érte, mint egy normális emberért. Ez a szemét ribanc nem ér annyit.
-Mina! - csattant fel Ashley.
-Mi van?!
-Nincs magánál. Nem tudja megvédeni magát, legalább ilyenkor ne szidd.
Mina összefonta a karjait, majd vállat vont.
-Mi lett vele? Épp amikor kiakartam menni, bejött Mr. de LaFayette és nem engedett ki. Hallottam, hogy Ethan megsérült, de én úgy látom, hogy jól van. És a rib.. akarom mondani Destiny, miért nincs magánál? Órák óta így fekszik itt, ez nem normális. Miért nem visszük kórházba?
-Túl sokat kérdezel. - mondtam.
-Ha már itt kell raboskodnom egy démonnal, legalább a válaszokat ismerjem.
-Kettővel. - mondta gonoszan Ashley. - Én is démon vagyok. És ha még egyszer így beszélsz a barátnőmről, leviszlek a Pokolba és hagyom, hogy a démon barátam elevenen megnyúzzanak.
Mina nagyot nyelt, majd rám nézett.
-Félig ember. - mondtam. - Nem visz le a Pokolba, és nem ad át egy démonnak se, mert Destinyn kivűl egy barátja sincs.
-De jól hangzott. - nevetett fel Ashley.
Istenek. Destiny és ő nagyon rossz hatással vannak egymásra.
-Nem mondhatunk túl sok mindent. - szólt közbe Nikolai. - A részleteket mi sem ismerjük, viszont Destiny rendbe fog jönni, csak idő kell neki.
-Mégis mennyi idő? - néztem rá a bátyámra. - Legutóbb napokig nem tért magához.
-Majd vigyázunk rá.
-Hát, ha nem látnám, hogy mozog a mellkasa azt hinném, hogy halott. - jegyezte meg Mina.
Ashely csúnyán nézett rá, én majdnem nevettem, hisz én is pont ezt gondoltam, Nikolai pedig mosolygott.
-Mi olyan vicces? - nézett Mina Nikre.
-Néha nagyon emlékeztetsz valakire. - válaszolt, majd jelentőség teljesen Destinyre nézett.
-Azt ne mond, hogy rá. Mert ha igen, akkor inkább szíven szúrom magam.
Nikolai nevetett.
-Legyen. Nem mondom ki. Viszont, Mina. A nagy szátok egyszer veszélybe fog sodorni titeket.
-Destinynél már az a szokatlan, ha nincs veszélyben. - jegyezte meg Ash.
A szoba ajtaja kinyílt, majd Dominic lépett be rajta.
Fura volt, hogy nem ült a húga mellett.
-Megnéztem anyát, mi van vele. - magyarázta. - Nem viseli túl jól az ilyen dolgokat. Van valami változás?
-Néha megszólalt. - mondta Mina. -  Lucifert emlegette, meg valami kardot. Aztán sírt. Utána Jordan jött. Azt hajtogatta, hogy az ő hibája és, hogy nagyon sajnálja. Utána könyörgött Ethannek, hogy ne haljon meg. Egy ideig utána nyugton volt, de aztán valami Michaelt hívogatott. Végül pedig Nikolait kereste, meg a fényt. Akárhogy számolom, ez öt férfi. Vagy hat. A fényt úgy emlegette, mintha egy ember lenne, nem csak egy jelenség. Most mondjátok azt, hogy nem ribanc.
-Én vagyok a Fény. - forgatta a szemeit Dominic, majd megkérte Minat, hogy álljon fel és a helyére ült.
Nikolai átadta Destiny kezét a testvérének.
-Ne haragudj, amiért idáig nem voltam veled, angyalka. - szólalt meg Nik. - Ethan jól van. Köszönöm neked azt, amit érte tettél. Remélem tudod, hogy nagyon hálás vagyok érte. Szeretlek, angyalka.
-Nem hiszem, hogy hallja. - jegyezte meg Mina.
-De igen. - mondta Dominic. - Biztosan hallja.
-Honnan tudod?
-Érzem.
-Akkor te is démon vagy? - suttogta Mina.
-Nem én ember vagyok. Destiny határozottan nem az, de úgy vélem nem az én dolgom elmondani, mi is ő valójában. Mikor felébred megkérdezheted tőle, és ha van kedve elmondja, ha nem akkor így jártál. Onnan tudom, hogy hallja, mert a bátyja vagyok. Ismerem őt. Ismerem az érzéseit, és ő is az enyémeket. Én vagyok a Fénye. A horgonya. Tudom, hogy nincs baja. - Dominic Destinyre nézett. - Hallod, Des? Minden rendben lesz. Ne aggódj, itt leszünk, amikor magadhoz térsz. És remélem minél hamarabb lesz, mert holnap lesz a szülinapom. És a holnapi napot csak veled szeretném tölteni, úgy mint mindig. De úgy nem fog működni, ha nem vagy magadnál. Szóval, gyógyulj meg hamar.
Destinyből hangos sóhaj szakadt fel, majd a teste ellazult.
Mintha érezte és hallotta volna Dominic szavait. Megnyugodott.
És gyógyulni kezdett.