Édes [Harry Styles]

3. rész

Itt minden olyan nyugott. Kiegyensúlyozott vagyok. Nem sietek sehova, nem kell megfelelnem senkinek és semminek. Viszont valami hiányzik... emberek. Egyedül vagyok. Nincs itt senki. Ha megszólalnék visszhangozna a terem? Kinyitom a szám... de egy hang sem jön ki rajta. Pánikolok. Nehezen veszem a levegőt. Valaki, akárki hívjon már nekem egy mentőt! Orvost! Foltok ugrálnak a szemem előtt, de ha jobban meg akarom nézni akkor máris odébb kerül. Egyedül vagyok, magányos vagyok, néma.

Valakihez feltétlenül fontos beszélnem. Kapcsolatot kell fent tartanom. Ez szükséges a létezésésemhez. Kell egy Látó. Sőt,eleinte egy ember is megtenné... addig rajta gyakorolok.

Amint ezt végig gondoltam megváltozik a környezetem. Elmosódik a fehér színt. Valami ronda szürkés jelenik meg szemmagasságban. A szürke tovább mozdul és a leges-legszebb szempárt látom magam előtt. Zöld, mint a frissen nyírt fű, a tavaszi rügyek vagy mint a kicsit savanykás de tökéletes külsejű ropogós alma.

Megcsillan benne valami ami olyan gyors, hogy nincs időm jobban megfigyleni, és analizálni. Csak nézükk egymást. Egyikünk sem szólal meg, én nem tudok, és hát mivel ő csak egy szempár, ő sem. Memorizálom. Csak figyelünk. De már nem kell senki, mert ő itt van.
Nyitom a számat és mutatom, hogy nem jön ki hang. Hunyorog. Próbál megérteni. A ujjaimból betűket formázok és így is megpróbálom. Látom az érdeklődést és az értelmet megcsillanni a szemében. Gondolatok ezrei cikáznak a fejemben. Nem elég gyors a kezem. Ez beteges. Egy test nélküli szempárral akarok kommunikálni.
Nem vagyok normális. Én meghaltam. És akkor ez a menny. Ő pedig nem lehet más mint Isten. Vagy Jézus. Bevallom őszintén nem figyeltem oda különösebben ennél a részénél az anyagnak. Volt elég olyanról tudomásom amit nem lehet megmagyarázni de létezik és hallom, látom.
Vagy nem haltam meg és most valami kísérleti laborban vagyok... ami hangszigetelt és beadtak nekem valami halicinogén anyagot. Muszáj megtudnom mi az igazság. Felnézek de már nincs itt a szem.
Elfáradtam. Túl sok ez nekem. Majd holnap gondolkodom. Elterülök a padlón a fehér szobában. Valamiért biztonságban érzem magam. Akkot itt is aludhatok. Nem mintha sok választásom lenne.