Maradj velem örökre

6.

Eseménytelenül telt el két hét, egyszer sem futottam össze egyik Fontana testvérrel, de még csak a barátaikkal sem. OJ is szinte eltűnt, feltételeztük, hogy a szomszédban lóg a srácokkal. Az utcán ugyan még mindig lehajtott fejjel, rohanva közlekedtem, itthon már legalább nem kaptam instant gyomorgörcsöt, amint megszólalt a csengő vagy léptek hallatszottak fel a lépcsőházból. Mondhatni megnyugodtam, a hajam miatt érő pillantásokat is megszoktam. Az egyetem folyamatos elfoglaltságot jelentett, és izgatottan vártam a szorgalmi időszak végét. Májustól nyári gyakorlaton vettünk részt valamelyik helyi kórházban, a gyerekosztályon.

Minden egészen rendben ment, amíg újra fel nem tűnt nálunk OJ. Péntek délután volt, Deja is otthon volt, a kanapén fekve a Discovery Channelt bámulta. OJ keső délután robbant be a lakásba, két tömött zacskóval.

- Te meg mit keresel itt? - ült fel idegesen Deja.

- Nekem is hiányoztál, drága nővérkém! - hagyta figyelmen kívül a kérdést OJ. Egyenesen a pulthoz lépett és lepakolta a szatyrait. - Hogy vagy, Izzie? Fáradtnak tűnsz.

- Hosszú hetem volt, OJ. Kérlek, ma ne vesszetek össze - szorítottam két ujjamat a halántékomra. Reggel óta szörnyű fejfájás kínzott, nem hiányzott, hogy ezek ketten balhézzanak.

- Szóval miért vagy itt? - lendült támadásba ismét barátnőm. A harcipózt is felvette: csípőre tett kezek, rendíthetetlen arckifejezés, enyhén csücsörített ajkak. Nála ez pontosan olyan hatással bírt, mint a vihar előtti csend. OJ helyében fedezékbe menekültem volna, ám mivel ugyanabból a fából faragták, keményen állta nővére ostromát.

- Ma lesz az EB döntő - formálta lassan a szavakat, mintha Deja szellemi nehézségekkel küzdött volna.

- Felejtsd el! - Deja orrlyukai kitágultak. Azt latolgattam, hogy vajon a fülein vagy az orrlyukain keresztül fog füst távozni a fejéből.

- Álmodban! A fiúk 10 perc múlva itt vannak. Ezt nem fogod elcseszni! - OJ-nek szemmel láthatólag szintén felment a vérnyomása. Egy ér kezdett lüktetni a halántékán.

- Ez itt az én lakásom - üvöltötte a nővére, és megragadta a chipses zacskókat, amiket földhöz vágott. Nos, tulajdonképpen ez az én lakásom volt, de ez a Malani testvéreket sosem zavarta különösebben. - Különben is, van saját lakásod, menjetek oda!

- Az nem jó! Meg se lehet mozdulni a rumlitól - nyafogott OJ. A rumli szó közel se írta le jól azt a világvégi állapotot, ahogy OJ lakása kinézett. A mosatlan edények, a műanyag evőeszközök és tányérok, és a büdös zokni elszórva a lakás bármely pontján hozzátartoztak az alapvető esztétikához.

- Talán ki kené néha takarítanod, te agyalágyult - ordította torkaszakadtából Deja. Egy ér a nyakán veszélyesen látványosan lüktetni kezdett. Valamit ki kellett találnom, mielőtt spontán felrobban a feje vagy agyvérzést kap.

- Hé srácok... - köszörültem meg a torkomat, ők viszont észre se vettek, tovább veszekedtek és felváltva vágtak valami sértést egymáshoz. Hirtelen ötlettől vezérelve a konyhaszekrényhez léptem, elővettem két fedő, majd cintányérként összeütögettem őket. Végre rám figyeltek. - Na végre, hogy abbahagytátok - dünnyögtem elégedetten. A barátnőmhöz léptém, és a vállát átkarolva a szobája felé kezdtem terelgetni. - OJ, mi egy fél órán belül lelépünk és éjfélig haza sem jövünk, de csak egy feltétellel vagyok hajlandó megengedni, hogy áthívd a srácokat.

- Persze, bármit, Izzy, amit csak akarsz - mondta lelkesen OJ. Szemei úgy csillogtak, mint egy ötévesnek, akivel közölték, hogy szülinapi bulit rendeznek neki. Nem tudtam rá tovább haragudni.

- Mire hazaérünk, a fiúk tűnjenek el. És egy morzsaszemet sem akarok látni. Világos? - fontam a mellkasom előtt össze a karjaimat.

- Megígérem - tette a szívére a kezét.

- Nem akarok benned csalódni, OJ - adtam meg az utolsó döfést. Most már biztos lehettem abban, hogy a fiú megtartja a szavát.

A szobámba mentem, hogy felhívjam Chloét. Két csengés után felvette.

- Mizu csajszi? Csak nem láthatáron vannak a dögös tesók? - szólt bele a telefonba a maga szokásos, csicsergő stílusában.

- Igen is, meg nem is - feleltem kitérően. - Mit szólnál egy csajos estéhez?

- Atyaég! - Olyan hangosan és magasan kiabál, hogy el kell tartanom a telefont a fülemtől. - Azt hiszem nem hallottam jól. Ismételd meg újra, elég öreg vagyok már. Isabelle Woods csajos estére invitál?! Na mesélj, csajszi! - Gondterhelten felsóhajtottam.

- OJ áthívta a srácokat focit nézni...

- Milyen srácokat?

- Jaj, tudod... Őket - mondtam olyan hangsúllyal, hogy megértse.

- Már mindent értek. - Lelkiszemeim előtt láttam ahogy tudálékosan bólogat.

- Szóval OJ meg Deja tökre összevesztek, én meg nem akarok találkozni a fiúkkal, úgyhogy gondoltam kiruccanhatnánk.

- Fél óra és felveszlek titeket. - Köszönés nélkül bontotta a vonalat, én pedig nekiálltam készülődni. Semmi kedvem nem volt partizni, de Sebastiannal találkozni meg még annyira se. Vagyis... ez nem a teljes igazság. Mélyen legbelül ölni tudtam volna azért, hogy találkozhassak vele, együtt legyünk és minden a legnagyobb rendben legyen. De én elárultam őt, és csak kettőnknek tettem szívességet azzal, hogy elkerültem. Minden sokkal könnyebb lesz így, helyesen cselekszel, Isabelle, győzködtem magamat a tükörképemet bámulva. Egy ezüstösen csillogó szoknyát választottam és egy fekete felsőt. Sokáig álltam a cipőimet bámulva, egy fekete tűsarkúval szemeztem, amire Chloé beszélt rá, de végül a jól bevált telitalpúmat vettem fel. A rövid hajamat csak megfésültem, nem nagyon tudtam mit kezdhetnék vele. Sminknek egy vékony réteg szájfényt kentem fel, meg egy kis szempillaspirált. Kritikusan mustráltam a végeredményt a tükörben. Tizenhárom éves kamaszlánynak tűntem, nem egy komoly nőnek.

- Isa, itt van Chloé - dugta be a fejét Deja. Végigmért, aztán elismerően füttyentett egyet. - Jól nézel ki.

- Köszi. Te is - mosolyodtam el halványan. Felkaptam a kabátom és a táskámat, indulásra készen álltam. Követtem Dejat a nappaliba. OJ lefagyott pattogatott kukorica készítés közben.

- Váó, dögös vagy, Izzy - kacsintott rám, amitől elpirultam. Emlékeztetten az ígéretére, aztán kimenekültem a lépcsőházba. Chloé már türelmetlenül várt bennünket a kocsijában, hogy elkezdhessük a csajos esténket.