Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

16

Mielőtt belekezdhetnél abba a totális időpocsékolásba, hogy elolvasd a következő sorokat, hozzáfűzném a fenti képhez, hogy szilveszterkor történt, Shawnos-szektás pólóban, hajnali 3-kor és igen az ott Mendes a háttérben. Nem is próbálom megmagyarázni. Jó olvasást.

Megrándult a mellgasom. Karácsony. Eddig két dolog miatt vártam, türelmet nem ismervén, az idei ünnepet. Az egyik, hogy itt boldogított volna az egész Mendes family és az egész estét velük töltöm. Gondolom megismerkedhettem volna a már sokszor emlegetett Manuellel és a muffinjáról híres Karennel is.
A másik indok, hogy Lou szíve választottjával is lespanolhatok. Azért, na, valljuk be, hogy nem mindennapi párosítás egy orvos és egy cukrász. Louis azt is mondta, hogy lehet, Harry csinál valami sütit és majd hoznak be, de valószínü, hogy miatta picit meg fognak égni mert mindig "eltereli Hazza figyelmét" a sütésről.
De ez a hír kicsit összetört. Így kénytelen leszek egész nap két, a szerelemtől kóros agylebeny elkocsonyásodásban szenvedő, shippem alanyin lógni. Szegények, előre sajnálom őket.

A vállamat leengedve engedtem el a remény kötelét, ami már könyörtelenül ki akart szökni a markomból. Könnyedén, pillangóként szálldogált egyre messzebb. Békésen úszott a levegő kavargó örvényeiben öblös szárnycsapásokkal, ameddig el nem kapta és vissza nem tuszkolta hozzám, nagy meglepetésemre, maga a hitem szertefosztója. Shawn tiltakozva kapkodta a fejét köztem és Louis között, miközben felült és magával húzott engem is. Tehetetlenül megszorította jobbjával a térdemet és úgy várta végig Lou alapos beszámolóját Aaliyah kimakszolt állapotáról. Amikor kedvenc orvosunk befelyezte a mondókáját, még mielőtt elsietett volna azzal az idokkal, hogy ma még nem hívta fel Harryt, foghegyről odadobta azt a kis információcsomagot, miszerint ma délután már mehet is haza Aaliyah és majd csak januárban kell kontrollra vissza jönnie. Fasza. Én meg maradhatok egészen 26.-ig és az állapotomtól függően akármikor berendelhetnek ide ellenőrzésre. Figyelembe vették egyáltalán, hogy mivel összetörtem, nem mostanában lesz megjavítva a kocsim és nem tudok csettintésre berepülni a kórházba?

Shawn bosszúsan csettintett egyet a nyelvével miközben feltápászkodott mellőlem. Direkt úgy csinálta, hogy közben ránehézkedett a térdemre, ezzel engem kibillentve az egyébként is labilis egyensúlyomból. A padlóval való találkozástól a felém nyújtott kezében való megkapaszkodás mentett meg. Elég hülyén nézhetett ki a szituáció, mert Shawn, csak, hogy csináljon valamit, felhúzott maga után a földről és úgy zsörtölődött tovább. A maga előtt összefont karokkal és a durcás arcal együtt olyan hatást keltett, mint egy duzzogó kisgyerek. Megmosolyogtatott ez a godnolat és finoman megböktem az egyik karját figyelemfelkeltés céljából. Szemében a dacoskodás mögé gondosan elrejtett kíváncsiság kifigyelt és belevigyorgott a képembe. Még szélesebb mosolyra húzódtak ajkaim, végülis, nem minden nap találkozik az ember egy ilyen rossz színésszel.

Még egy indok amiért lecsepegetg rólam a lefolyóba a jókedvem. Shawnak tipikusan olyan személysége volt, aki akkor sem tudta volna megjátszani magát ha , különben meg kell ennie a kutyakaját, vagy hasonló. Egyszerűen akárki ránézett, nem azt gondolta, hogy egy beképzeld alteregóval megáldott affektáló szépfiu. Lehet a levegőben volt valami a környezetében, de egyszerűen szimpatikusnak hatott maga a lénye a srácnak. Igen biztosan a légkörben volt valami. Lehetséges, hogy elszublimált egy adag pozitív hozzáállás a világhoz, amikor belépett egy adott helységbe, vagy hasonló.

-Ne legyél már durci. - biggyesztettem le az alsó ajkamat. Az ujjamat amivel megböktém, még mindig direkt ott tartottam és elkezdtem vele "fúrni" az alkarját. A mozdulataimat követve vezette vissza tekintetét az arconra. - Hidd el, én sem szívesen fosztalak meg a csodás társaságontól a szeretet ünnepére - vontam tehetetlenül vállat - de ez van, amigo.

De ez akkorsem igazság - húzta fel mégjobban az orrát. Igen, érett felnőttek vagyunk. - úgy volt, hogy majd mesélsz a gyerekkorodról miközben szar karácsonyi dalokat hallgatunk, béna pulcsikba bugyolálva.

-Videochat...? - próbálkoztam valami megoldással. Láttam, hogy ezzel a kérdésemmel konkrétan megsértettem, mert mégjobban összehúzta szemöldökét, úgyhogy elkezdtem erősebben nyomi az alkarján lévő ujjammal a testét. Azett a vége, hogy lelöktem az ágyra, hogy hűtse le magát.

- Megvan! - kiáltott fel lelkesen egy idő után. Én a szivemre helyezett csuklóimmal jeleztem felé, miszerint kisebb szívfaszt hordtam ki. - Meg kell szöktetnünk téged. - jelentette ki úgy , mintha ez a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne. Szemforgatva fogadtam, az extázisban lévő Shawn ötletét. Nem azért, aranyos, hogy ennyire igyekszik, de mit gondolt? Ha meg is tudnék szökni, akkor is, milyen lenne, hogy ők ott családosan, az otthon melegében ünnepelnek, én meg mint valami kis marslakó elvegetálok a sarokban egy tálcányi mézeskalács társaságában. Csábító ajánlat, de nem akarom megzavarni azt az idili estét amikor átadják egymásnak az ajándékot miközben szar karácsonyi számokat hallgatnak.

- Nem hangzik rosszul, de nem akarok belerondítani a meghitt family újra együtt momentetekbe. - próbáltam kedvesen visszautasítani az tervét. Amikor újra lebiggyesztette az ajkait és szemei is elszomorodtak, taktikát váltottam. - Deeee, tudod majd másnap meglátogathatnátok. Elég unalmas itt egyedül, főleg, hogy holnap már Louissal és Harryvel sem tudok bandázni, mert hazamennek. - újra felvidulva pattant fel és vont egy igazi csontropogtató ölelésbe. Mi ez a srácc, valami kaméleon, hogy úgy váltakozik a hangulata, mint annak az állatnak a színe? Minden esetre, nem sokáig hagyott ezen godnolkodni, mert nyomott egy puszit a homlokomra és kirohant a szobából, azzal a végszóval, hogy elő kell kerítenie Aaliyaht, hogy összepakoljon.

Én tehetetlenül maradtam abban a pózban, amit felvettem a hatalmas mackó ölelés hatására. Még éreztem magamon azt a jellegzetes fűszeres, de mégis lágy aromát amit sikeresen rám kent a gazdája amikor megrezzenve a telefonom, jelezte nekem, hogy üzenetem érkezett. Kiszakítva magam a padló bámulásából, odabattyogtam a készülékhez és a komódról leemelve , bepütyögtem a jelszavamat. Hümmögve nyitottam meg az ismeretlen számról küldött értesítést. A szemöldökönet ráncolva olvastam a gyomorgörcsöt előidéző, gyors és lenyegre törő sms-t.

ismeretlen - Bepakoltam a kis Mendest a kocsiba. Este beszélünk.

Kis gondolkozás után állítottam be a becenevét, az üzenet fontosságával nem is törődve. Idősebbik Mendes. Na, nagyon kreatív vagyok. Szinte azonnal érkezett rá a válasz. Tündérke. Aham, akkor ő kicsit jobban megeröltette magát ezen a téren.

Már csak egy kérdésem lenne. Mit takar az, hogy este beszélünk? Eddig nagyon ellenezte a videochat-et, de ezek szerint megváltozott a véleménye. Godnolom.

Neh bhánthsathok ✨
Megyek is gyónni mert aztarohadt de régen hoztam valami szennyet nektek
Komoly lelki terrorban vagyok tartva a felvételi miatt (már csak 11 nap) úgyhogy szerinten ezzel letisztáztam és megbocsájthatóvá tettem a késedelmeimet🙆🏿‍♀️
Oké megsem de ÍGÉREM ha vége ennek a szarnak tartunk egy rész maratont és mondjuk egy héten midnen 2. Nap lesz rész vagy hasonló, majd még kitalálom✨💕
Az elkövetkezendő írásom majd érkezik
Ebben hasonlítok Shawnban
SoOn✨
Addig is, NAMASTE🙏🏿