Csalogány és Chaser

3. Apa drága segítője

Ahogy teltek az évek, és a kis Finnick már nem is olyan kis Finnick volt, Édesapja egy fontos mérföldkőhöz érkezett...
-Fiam...halászni megyünk...
Jelentette ki az akkor már hosszúszakállú, de igenis fitt és egészséges Clark...aki kiskora óta halászattal foglalkozott...ahogy ezt Liam Nagyapa is tette vele együtt, csak az idő vasfoga kicsit berozsdásította szegény bácsi csípőjét...a protézis meg nem az ő stílusa, mondta ő maga. A kis vámpírfiú nem tudott betelni a boldogságtól...még csak öt volt vámpírévekben számolva, de nem tudta elhinni...már most olyan menő lesz mint Apukája. És Anyu pedig mérhetetlenül büszke lesz rá. Izgatottan vette fel gumicsizmáját, és lépett be a Mjölnir nevezetű csónakba...hogy miért hívták így?? Mert hasított mint a villám...idézőjelben persze...
-Irány Valhalla!!!
Kiabálta Finn izgatottan az óceán felé mutatván...Clark végtelen sok történetet mesélt fiának a hihetetlen Thorról és Odinról...Lokiról és Heláról. Stan Lee mester büszkén tekint rá a mai napig is...és csak bólogat...remélem így van. Nemsokára hát el is indult Mjölnir a végtelen óceán habjai közé, hol a lehetetlen nem ismert. Finnick elképedve nézett a még sekély víz fenekén látható állat és növényvilágra.
-Apa az mi?? Apa és az ott micsoda? Apa láttál már olyat?
Hangzott el a millió kérdés a kisfiú káprázó boldogsága által. Clark meg csak kedvesen válaszolt a kisvámpír kérdéseire. És a csónak nemsokára megállt. A hálót pedig a víz mélyére eresztették...és várni kezdtek.
-Meddig kell a hálónak lenn lenni??
Hangzott el mégegy kérdőmondat a kisfiútól.
-Jó sokáig, hogy sok-sok halat fogjunk...
Válaszolt az Apa.
-Dél, este...akár éjszaka...ne felejtsünk majt új réteg Naptejet magunkra kenni.
Folytatta mondandóját nevetve.
Az időt pedig énekléssel, szólánc játékkal, újabb történetekkel, mesékkel, régi emlékekkel töltötték.