Hideg és nyirkos volt a hajnal , enyhe köd borította a környékett, de ez pont elég volt arra ,hogy a hat fős csapatot a fák alatt eltakarja a kíváncsi szemek elől. Egy hatalmas épület tornyosult Jonathan által vezetett különítmény előtt, amire hatalmas betűkkel rá volt írva, hogy ÁRVAHÁZ. De amit Jonathan keresett azt megtalálta. A lány éppen most lépett be a lelencházba. Hosszú egyenes hajú, a teste kecses, az arca finom vonású, de a szeme volt az ami elárulta, amire Jonathan mindig is vágyott...a felemás szem.
-Úram! Mit csináljunk a fogjokkal?-Kérdezte komoly arccal az egyik
-Megtudtunk mindent, amit akartunk Marcus. Öljétek meg őket.
-Igen is uram!
Ekkor a csapatból megszólalt az, akinek a véleményére Jonathan a legkevésbé se volt kíváncsi.
-Még semmit sem tudunk, nem mondtak semmit! A fővárosba visszük őket "uram".
Ahogy kimondta az utolsó szót Jonathan megfordult és a fordulás erejével együtt pofán vágta úgy, hogy a szájából folyt a vér.
-Ne hogy meg merd még egyszer kérdőjelezi a szavamat Etherred fia Etherred ,mert megbánod. A fogjok felderitők és a csapatuk nem lehet messze úgyhogy megölni őket és figyeljük a lányt. Vigyázzunk rá mert ő lehet az akit kerestünk.
-Fel váltva örködjünk és tartsátok nyitva a szemeteket és élesen a kardjaitokat az ellenség is a közelben lehet. Swits te fogsz elsőnek örködni.
Mász fel a fára és ha bárki jönne aki nem én vagyok abba gondolkozás nélkül eressz egy nyilat. Adta ki a parancsot Jonathan. -Nekem még van egy kis elintézni valóm. És ezzel a mondattal kilépett az őket eltakaró fák közül...
YOU ARE READING
A Kiválasztottak
FantasyA háború már régóta tart Ëlkhemér földjén. A tündék és a szövetségeseik az emberek és más népek minden erőfeszítésükel küzdenek a sötét tündék és az őket segítő gonosz erők ellen. De eddig hiába rengeteg veszteség és áldozat árán is még a sötét tünd...
