"Alig nyitom ki szemem
De látom hogy az élet nehéz.
Forgolodva nyögö egyet-kettöt
És felülök.
Körbe nézzek mert nem tudom hol vagyok.
A falak vörösek és nagyon meleg van.
Jézusom hol vagyok?
A pokolban.
Igen itt vagyok én mert ide való vagyok.
Leszállók az ágyról és lassan lépek a földre.
Meleg, égeti a talpam.
Felsziszenek a hirtelen érzésre.
Lassan kisétálok az ajtón és megláttom az én történetem."Na ezt azér irtam mert már muszály volt. Most nagyon szomoru vagyok...♥
YOU ARE READING
Az én fájdalmam
Historical Fiction"Fájnak a szavak amik elhagyják szájad de mostmár nem számit ez csak a múltam. Sok ezer szív dobbanás ami értünk dobban pedig az élet lassan múlik bennt a lelkünben."