Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

17

Arra ébredtem este 6-kor , hogy brutál hányingerem volt. Mintha valaki megfogta volna a gyomromat és stresszlabdává avanzsálva azon vezetné le a felgyülemlett feszültségét. A kezemet a szám elé kapva akkora lendülettel ültem fel, hogy kis híján lebukfenceztem az ágyról. Mondanom sem kell, ez mennyire jót tett az eddigi állapotomnak. Imbojogva futottam ki a folyosóra, ahol csak pár szerencsétlen beteg lézengett, a zombikéhoz legjobban hasonlító mozgásommal sikeresen neki is mentem pár ártatlannak amíg eljutottam a mosdóba. A kilincs nem akart engedni nekem, hiába rángattam, pedig én már úgy voltam vele, hogy akár Barack Obama is ülhet a klotyón, én az ölébe hányok ha nem adja át a helyét. A nagy szerencsétlenkedésem közben hirtelen megmozdult az ajtó. Nyílván befelé, mert miért is kifelé nyílna ha én arra akarom rángatni? A lényeg, hogy felkapartam magam a mellékhelység csempéjétől és végre kiadtam magamból az aznapi ebédemet. Amikor végeztem a konkrét belem kiöklendezésével is, fintorogva lehúztam a wc-t. Felszenvedtem magam térdelő helyzetből két lábra és eltántorogtam a mosdókagylóig. Megmostam az arcomat hideg vízzel, de közben természetesen kinyitottam a szemem, nehogy előugorjon valami démon az egyik sarokból. Kiöblítettem a számat és ittam is pár kortyot. Amikor felegyenesedtem olyan istentelen köhögőtoham jött rám, hogy azt hittem azon nyomban feldobom a talpam. Első sikeres levegővételem után megtámaszkodtam a fehér kerámia két oldalán és próbáltam lenyugtatni magam összeszorított szemekkel. Dúdolás. Elkezdtem dúdolni egy random dallamot, hátha eltereli a figyelmemet az émejgésről. A Changes-t mormolva erőszakosan kényszerítettem a szemhélyaimat, hogy felemelkedjenek. Először minden homályos volt. Nagyon homályos. Mintha egy vízesés csipkézett szélű víz zuhatagán akarnék át ézni. Aztán egyre élesebb lett a kép, néhány pislogás után, pont úgy mint amikor a fényképező először rossz pontra fúkuszál, aztán szépen kitisztul minden.

Még mindig küzdöttem magammal, mert a lábaim olyannyira nem voltak alkalmasak az állásra, hogy akár fel is akaszthatttam volna őket a közeli fogasra, olyannyira nem vettem hasznukat. Kicsit összébb szedtem magam és még mindig a dal ritmusát mormolva egyik kezemmel megnyitottam a csapot, a másikkal pedig megtöröltem az erősen izzadó arcomat. Amikor a víz alá tartottam az előbb törölközőnek használt kezem azt hittem valaki szórakozik velem. Pirosra színezte a rá érkező, áttetsző folyadék sugarat.

Az Afrikában szomjazó gyerekeket pont leszarva nem zártam el a csapot, hanem kitántorogtam a helységből. A folyosó üresen tátongott, akár a régi iskolám könyvtára. Elcsoszogtam a liftig és azzal lementem a recepció szintjéig. Amikor kinyílt előttem az ajtó, egy meglepett ápolóval találtam szemben magam. Egyből odarohant hozzám és konkrétan beledobott a lift mellett sorakozó kerekesszékek egyikébe. Talán beszélt is hozzám. Nem tudom pontosan megmondani, minden összefolyt és úgy éreztem magam mint egy szardella,egy hatalmas halászhajó raktárában, összezsúfolva rengeteg társammal.

A ritmus az ami biztosan ment továbbra is a felyemben. El nem tudom képzelni, hogy nézhettem ki. Egy kócos, véres lány, konkrétan eszméletlenül aki dúdol egy dalt. Mint valami szar tini horror esküszöm. A felettébb morbid gondolataimat folyton félbeszakította a rettenetes hányinger ami nem akart elmúlni. Éreztem ahogyan kúszik fel a torkomon, majd előre buktam és elkezdtem ismét öklendezni. Förtelmes volt. Az egész számat ellepte a rozsdához hasonlító íz és egyszerűen nem tudtam tőle szabadulni.

Szinte önkívületi állapotban voltam, amikor a hatalmas masszából amit a külvilágból érzékeltem, kihallottam kedvenc orvosom hangját. Fogalmam sincs mit mondott, a szavak nem jutottak el a tudatomig, csak azt tudtam, hogy itt van és minden rendben lesz. Muszály rendben lennie, nem? Végülis holnap karácsony és még ma Shawn is beszélni akar velem. Talán már hívott is, csak mivel elaludtam kábé 5 percel az után, hogy elment, nem hallottam a telefonom csörgését.

Valami hegyes dolgot belém szúrtak. Gondolom, inekció és valami gyógyszer, mivel kórházban vagyunk, gondolom csak nem akarnak bedrogozni.

Hideg. Alkoholos vattadarabot nyomtak a szúrás helyére, fertőtlenítés céljából.

Egyre nehezebben vettem a levegőt. Mintha a tüdőm sztrájkolna, nem engedelmeskedik.

Álmos voltam. Már nem öklendeztem, hanem szépen hátra fektettek és én meg csak hagytam a testemnek, hogy elengedje magát. Túl sok volt ez így egyszerre. Mind fizikailag, mind szellemileg megviselt ami történt, de az agyam továbbra is csak zakatolt. Mostmár tisztán hallottam és meg is ertettem mit mond Lou. A kezemet szorongatta, amit nem takart gipsz és ömlött belőle megállás nélkül a szöveg. Miért aggódsz Louis? Elvileg ez a szakmád, nem kellene, hogy így megviseljen az én állapotom.

-... úgyhogy kibaszottul tessék jobban lenni! Megértették te lány? Nehogy elhagyd magad! Így hogy a picsába mutassalak be holnap Hazza-nak? Hallasz?... - szerintem már elszorította a verkeringést az ujjaimban de pont nem érdekelt. Miért fél ennyire? Ilyen nagy lenne a baj? Ez nem csak valami gyógyszer mellék hatása vagy valami hasonló szarság? Louis, miért hánytam vért? Ugye, meg fogok gyógyulni?

Hiába küzdöttem teljes energiámmal az ébrenlét oldalán, úgy látszik eddig bírtam. Az álomvilág magába szippantott és csak az érinteseket engedte érzékelni a külvilágból. Egy langyos, nedves anyagot húztak végig az arcomon. Hálatlan meló lehet lecsutakolni most engem, szégyellem is magam rendeden. Az arcom minden négyzetcentiméterét ovatosan végigtörölte , aztán áttért a nyakamra is. Meleg levegőt éreztem az arcomra áramolni, valakinek a lehelletét. Ez a rejtélyes valaki aztán nyomott egy puszit a homlokomra és hangyányit eltávolodva suttogott valamit. Legalábbis erre tudtam következtetni, mivel az ajkai néha hozzáértek a bőrömhöz ahogyan szavakat formált velük, és a meleg levegő is csiklandozta az arcomat ahogyan kiszökött a párnácskák közül. Amikor végleg eltávolodott tőlem már nem ereztem sehol az érintesét, sem a személynek, sem a vizes rongynak. Azt hiszem akkor kerültem a rem fázisába az alvásnak, mert onnantól nem érzékeltem semmit a külvilágbol.

Álmomban egyetetlen dolog szerepelt csupán. Egy kerdés ami úgy égetett mint a parázs, majd végleg elhamvadva, a pernyét megszégyenítő könnyedséggel vált hamuvá, ami mindenhová felfestette azt. Meg fogok halni?

Namaste🙏🏿🎅🏿
Először is, hello (its meee) örvendjetek mert sikeresen lebetegedtem és az helyett, hogy kihasználnám az időt tanulni, fogtam magam és Bummm alkottam egy ilyet😂🙆🏿‍♀️ remélem nem lett olyan rossz mint én godnolom
Továbbá
Csak hogy untathassalak titeket
KÖSÖNYÖM A KOMMENTEKET*-* imádom őket
Meg titetek is muhahaha

Ui. A zene csak úgy random jött, mert két Shawn szám között pont peadta a telóm szóval jaaa why not✨